Előfizetés

„Szeretek dolgozni, de élni is”

Juhász Dániel
Publikálás dátuma
2020.09.30. 07:00

Fotó: Markoszov Szergej / Népszava
Protokoll nélkül hagyták a tanárokat.
Továbbra sincsenek pontos szabályok a veszélyeztetett korcsoportba tartozó vagy krónikus betegséggel küzdő pedagógusok koronavírus-járvány alatti foglalkoztatására. Egy általános iskolában tanító, diabéteszes olvasónk azzal kereste meg lapunkat: többször is próbált már tájékoztatást kérni, milyen intézkedések történtek az érintett pedagógusok védelme érdekében, de választ sehonnan sem kapott. – A krónikus betegséggel küzdőknek ez a járvány sokkal nagyobb kockázattal jár, mint egészséges társaiknak. Minden fórumon, minden alkalommal elmondják, hogy vigyázni kell a krónikus betegekre. Az iskolában hogyan? Általános iskola alsó tagozatán nem kell a gyereknek maszk. A pedagógus napi száz vagy annál több gyerekkel is találkozik, órákat tölt velük, miközben a gyerekek tünetmentes hordozók lehetnek – írta, hozzátéve: szeret dolgozni, „de élni is”. Áprilisban még az operatív törzs, valamint az Emberi Erőforrások Minisztériuma is arra figyelmeztetett: fokozottan vigyázzanak magukra a krónikus betegséggel küzdők. „Különösen fontos, hogy óvják magukat a szív-érrendszeri-keringési, rosszindulatú daganatos, krónikus légúti megbetegedésben, valamilyen anyagcsere-betegségben (például diabéteszben), vagy máj- és vesebetegségben szenvedők. A koronavírussal való fertőződés esetén ugyanis a betegség lefolyása súlyosabbá válhat náluk, ami növeli annak kockázatát, hogy kórházi, adott esetben intenzív terápiás kezelésre szorulnak” – írták. Fontosnak tartották azt is, hogy az említett krónikus betegségekben szenvedők ne menjenek közösségbe. Ennek ellenére sem az Oktatási Hivatal, sem a Klebelsberg Központ által kiadott tájékoztatókban nem lehet olvasni arról, mit kell tenniük az intézményeknek a krónikus beteg tanárok védelme érdekében. Ugyanakkor a szeptember 11-i Kormányinfón Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a veszélyeztetett csoportba tartozó pedagógusokkal kapcsolatban – újságírói kérdésre – azt mondta: a minisztériumban is az a gyakorlat, hogy a krónikus betegek, valamint a 60 év felettiek dönthetnek az otthoni munkavégzés mellett. A Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke szerint a tanárok esetében ez nem ilyen egyszerű. Totyik Tamás lapunknak elmondta, lehet kérvényezni az otthoni munkavégzés elrendelését, de arról nem a pedagógus, hanem az intézményfenntartó dönt. Egységes protokollok híján azonban nem valószínű, hogy minden esetben egységes döntések születnek. Azt sem lehet tudni, pontosan milyen betegségek tartoznak az érintett körbe; például a magas vérnyomás olyan krónikus betegségnek számít-e, ami miatt egy pedagógus fokozottan veszélyeztetett? – Ha minden krónikus betegségben szenvedő pedagógust haza kellene küldeni, rengeteg iskolát be kellene zárni. Nagy valószínűség szerint ezért sincsenek részletes szabályok – vélekedett a PSZ alelnöke. Mint mondta, legalább az elvárható lenne, hogy azokon a tanórákon, amelyeken veszélyeztetett tanárok tanítanak, a diákoknak is kötelező legyen a maszkviselés. Érdeklődtünk a Klebelsberg Központnál, a tankerületek, valamint az intézményvezetők kaptak-e valamilyen külön tájékoztatást arról, hogyan védjék a krónikus betegségben szenvedő pedagógusokat, de cikkünk írásáig nem kaptunk válaszokat. 

Több mint 130 iskolában van digitális munkarend

A kormányzati tájékoztató oldal szerint kedden 26 óvodában és hat iskolában volt rendkívüli szünet, 126 osztálynál és öt teljes iskolánál pedig digitális munkarend a koronavírus-megbetegedések miatt. Holnaptól kötelező lázmérés is lesz az épületek bejáratainál.

A demokrácia üszkösödő lába

Gulyás Erika
Publikálás dátuma
2020.09.30. 06:20

Fotó: Soós Lajos / MTI
Az önkormányzati rendszer évfordulóján nincs ok az ünneplésre.
Szeptember 30-a a Helyi Önkormányzatok Napja: harminc évvel ezelőtt ezen a napon rendezték a rendszerváltoztatást követő első helyhatósági választások első fordulóját, 2000-ben pedig úgy döntött a parlament, hogy minden évben emlékezni fognak erre a történelmi eseményre. Bár a részvétel csak 40 százalékos volt, a választás több ezer jelöltet mozgatott meg: 45 évnyi diktatúra után jelentős tömeg kapcsolódott be a helyi közéletbe, a pártok úgy tekintettek az önkormányzatokra, mint a demokrácia második lábára a parlament mellett.  Ma már „csak” 98 olyan polgármester van hivatalban, akik 1990-ben kerültek a településük élére. Köztük van Gémesi György Gödöllő vezetője is, akit hétfőn újraválasztottak a Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ) elnökévé. Az egykori MDF-es, egy időben a Fidesszel is jó viszonyt ápoló, mára a kormánypárttal szembekerült polgármester jó ideje azt hangoztatja, hogy az önkormányzatok rosszabb helyzetben vannak, mint az 1990 előtti tanácsrendszer idején. Aki hatalomnak nem kedves, az nem kap fejlesztési forrásokat, kiegészítő támogatást a működéséhez. Számos fideszes polgármester is úgy véli, az elmúlt harminc évben fokozatosan korlátozták a helyhatóságok autonómiáját, a NER tíz évében pedig elvették tőlük azokat az intézményeket – így az iskolákat, a kórházakat –, amelyek révén közvetlenebb kapcsolatot tarthattak a polgárokkal. Ráadásul 2012-ben megszavazták a polgármesteri tisztség és a parlamenti képviselőség összeférhetetlenségét, így – miként arról Pokorni Zoltán, a XII. kerület fideszes polgármestere 2013-ban egy interjúban fogalmazott – a parlament „lába nem ér le többé a földig”, azaz a helyben népszerű, a településükért lobbizó politikusok kikerültek az Országgyűlésből, s nincs ráhatásuk már a kormány döntéseire sem. Ráadásul az állam a kezdetektől fogva spórolt az önkormányzatokon. Soha nem adott elég pénzt a feladatok ellátására, a helyi bevételek egy részét is elvonta. Rögtön a működésük első évében az Antall-kormány elvette a személyi jövedelemadó addig helyben maradó bevételének a felét. A kevés pénz miatt később jött az eladósodás, majd a Fidesz konszolidációs csomagja, aminek persze része volt a feladatfinanszírozási modell, ami mára sok sebből vérzik.  Ünneplés ma is lesz a Belügyminisztériumban, de ez már nem a demokrácia ünnepe – mondják sokan. Tavaly októberben 3178 települési önkormányzat működött az országban, ezek közül 322 volt város, 104 nagyközség és 2705 község. 1990-ben még csak 145 várost tartottak nyilván, ám ez a növekedés nem feltétlenül egy organikus urbanizációs folyamat eredménye. Hiába nőtt ugyanis a városok száma, Észak-Alföld, Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország és Dél-Alföld települései ugyanott tartanak, mint 30 éve: e négy országrész ott van az EU 15 legszegényebb régiója között. 2013-ban egyébként a kormány befejezte a városi címek adományozását.

Kisebb-nagyobb trükkök, ravasz ötletek

Az elmúlt harminc évben gyakran különleges módszerekre kényszerültek a helyi vezetők egy-egy feladat megoldásában. A szlovák és az ukrán határhoz közeli Ricse polgármestere például kitalálta, hogy turisztikai célra alakítsák át a volt polgármesteri hivatalt, mert az állam erre adott pénzt. Mivel a pályázatok nem tiltják, hogy időközben „profilváltás” történjen, s később engedélyeztessenek egy új funkciót, így már az építésnél kialakítottak a szobák mellé orvosi rendelőt, vizsgálót, s minden ágy mellé vészcsengőt is szereltek – innen már csak adminisztrációs lépés volt az épület átminősítése idősotthonná. Múzeumnak indult a falu szülöttének, Adolph Zukornak, a hollywoodi filmipar ikonikus alakjának nevét viselő csárda sem, ám az elnyert 30 millió forintot a helyi sajátosságok kialakítására kapták. Később azonban itt is „profilváltás" történt, mert a faluban sokkal nagyobb szükségvolt az időseket is ellátó étteremre, mint múzeumra. Vécsi István, a település harminc éve regnáló polgármestere azt mondja, örül a fejlesztéseknek, de arra talán még büszkébb, hogy minden ciklusban olyan képviselő-testületet tudott választani a falu, amelyik egyfelé húzta a szekeret. Időnként valami meghökkentőt kell ahhoz produkálni, hogy egy polgármester elmondhassa, mindent megtett a falujáért, városáért. Szár polgármestere marketingben volt erős, amikor 2009-ben levédette a szarbanvagyunk.hu domaint, egy ország megtanulta meg a Fejér megyei kistelepülés nevét. (G.E. és D.J.)

„A Kossuth térről nem láthatják”

A magyar települések több mint felét tömörítő Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) nemrég öt oldalas elváráslistát küldött a kormánynak. Jobbá szeretnék tenni a rendszer működését – állítja Schmidt Jenő, a szervezet elnöke, Tab fideszes polgármestere. Mi a legnagyobb baj? Az állam a feladatokra odaadja ugyan a pénzt, de ez az összeg nem fedezi a kiadások egészét, közben pedig minden más szabad forrást elvonnak a településektől. Az óvodák, bölcsődék, a gyermekétkeztetés kiadásait megközelítőleg fedezik a támogatások, ugyanakkor a háziorvosi ellátás vagy a kultúra, könyvtárak esetében a településeknek a kiadások minimum 60 százalékát maguknak kell állniuk. A településüzemeltetés finanszírozása nem változott 2013 óta, s akkor még nem beszéltünk arról, hogy az önkormányzati hivatalok dolgozói nem egyszer a járási hivatalokban dolgozók fizetésének felét kapják. Ez folyamatos panasz- és feszültségforrás, ugyanakkor az elégtelen finanszírozás követlezménye, hogy kiegészítő támogatásra szorul több mint 1500 önkormányzat. Mitől lenne hatékony, átlátható, kiszámítható a rendszer? Tételesen meg kellene fogalmazni a feladatokat településnagyságtól függően, a falvaknál pedig rögzíteni, hogy mit vállalnak, és ehhez igazítani a finanszírozást. Az is gond, hogy míg az ötezer fő alatti települések pénzügyi helyzetét naprakészen követi az Államkincstár az ASP rendszerben, addig a nagyobb városok működése nem átlátható. Jelenleg az önkormányzati közműcégek legnagyobb adósa az állam, szinte soha nem fizet időben, pedig ha megtenné, megszűnnének a körbetartozások ebben a szektorban is. Visszakövetelik a személyi jövedelemadó egy részét. Vannak ennek realitása? Épphogy most van rá minden eddiginél nagyobb szükség, hiszen az elvonások miatt megszűnt a 2000 fő alatti települések szabadon felhasználható néhány százezer forintos kerete, amivel fedezni tudták az állami támogatás és a tényleges kiadások közötti különbözetet. Ugyanakkor azt is gondoljuk, hogy csak azok a települések kaphassanak pótlólagos támogatást, amelyek mindent megtettek, hogy legyen helyből származó bevételük, vagyis adókat vetettek ki. A helyi iparűzési adó szétosztását a TÖOSZ hogy oldaná meg? Egy járáson belül minden dolgozó „hazavinné” a lakóhelye szerinti faluba a rá eső adórészt – a vállalatok pontosan tudják, honnan járnak be dolgozni az alkalmazottaik. Eddig a nagy hasznot a nagyobb városok kapták. Kaptak választ a javaslataikra? A belügyi tárca jelezte, hogy áttekintik őket, de hogy mikor, az nem hangzott el. 1998 óta helyi képviselő, 2002 óta Tab polgármestere. Mi változott ez alatt az idő alatt az önkormányzati szférában? Az egész 180 fokos fordulatot vett. Az elején nagy szabadság volt, mindent csinálhattak a települések. Ma elértünk a másik oldalra, szinte minden beszabályozott és minimális a mozgástér. Hiszek benne, hogy jönni fog a visszarendeződés és fokozatosan kiegyenlítődnek a lehetőségek, hisz még csak 30 éves a rendszer. Egy demokratikus rendszer száz év alatt nyeri el a végleges formáját. Rá lehet kényszeríteni a kormányt, hogy máshová tegye a hangsúlyokat? Minden rendszert a valós élethez kellene igazítani. A politikának meg azt kell elfogadni, hogy nem lehet az országot üzemeltetni önkormányzatok nélkül, és a Kossuth térről nem láthatják, mi van Borsodban vagy Baranyában, az ott élő emberek sorsával csak az önkormányzatok képesek foglalkozni. 

Dőlnek a csontvázak a szekrényből Miskolcon

Batka Zoltán Doros Judit
Publikálás dátuma
2020.09.30. 06:00

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Budapesti luxuslakás, miskolctapolcai hotel, belvárosi penthouse, önmaguknak kiutalt több tízmilliós prémium – látványosan gyarapodtak a fideszes időszakban a miskolci önkormányzati cégek vezetői.
Úgy tűnik, Miskolcon igencsak gyümölcsöző volt Kriza Ákos korábbi fideszes polgármester ismerősének lenni: a tűzhöz közel állók ugyanis olykor különösebb szakmai előélet vagy épp végzettség nélkül kerültek városi cégek, intézmények élére. Máig nem tudni például, milyen szempontok alapján nevezték ki korábban a legnagyobb városi cég, a Miskolc Holding élére Pálffy Kinga volt színésznőt, akinek szakmai önéletrajzát homály fedi, azt a korábbi városháza közérdekű adatigénylésre sem bocsátotta a sajtó rendelkezésére. A tavalyi őszi, az ellenzék győzelmét hozó önkormányzati választások után az is kiderült, hogy a Miskolc Holding több, mint ötven milliárd forint kintlévőséget görget maga előtt, ami csak részben írható annak a számlájára, hogy a közlekedés korszerűsítése érdekében új buszokat vásároltak. Szopkó Tibor önkormányzati momentumos képviselő, a Miskolc Holding felügyelőbizottságának tagja a Népszavának az mondta: mindennek fényében különösen érdekes, hogy a volt vezetők a választásokat követően – kihasználva az átadás-átvétel közötti interregnumot – 33 és 46 millió forintos prémiumot utaltak maguknak.    Pálffy Kinga fel is vett nettó 33 millió forintot: ennek visszaszerzéséért, s felmondásának jogszerűségét is vitatva az önkormányzat azóta pert indított. A holdingnál az ingatlangazdálkodásért felelős, szintén a volt polgármester baráti köréhez tartozó Szélyes Domokos is megpróbált ilyen jogcímen több mint 46 millió forintot kiutaltatni magának, ezt azonban már az új vezetés meg tudta akadályozni. Szélyes Domokos időközben pert indított a szerinte neki jogosan járó pénzért, a Miskolc Holding Zrt. pedig ugyanebben az ügyben hamis magánokirat felhasználásának vétsége és csalás bűntette miatt tett feljelentést. A korábbi vezetőkhöz több ingatlanügylet is köthető. A magyarnarancs.hu írta meg korábban, hogy félmilliárdos beruházással épített szállodát a Szélyes-házaspár tulajdonában lévő Bonus Invest Ingatlanforgalmazó Kft., amelynek jegyzett tőkéje a cégbíróság nyilvános adatai alapján 3 millió forint, értékelhető árbevétele az elmúlt években gyakorlatilag nem volt. A telket 2015-ben vásárolták meg az épp 12 milliárdos fejlesztés előtt álló miskolctapolcai strandfürdő szomszédságában, s ide építették fel a Lignum Hotelt részben a Magyar Fejlesztési Banktól kapott csaknem 150 millió és a Korona Takaréktól felvett 60 milliós hitelből. A portál szerint mind ők, mind Pálffy Kinga bevásárolta még magát Miskolc egyik közkedvelt lakóparkjában egy-egy penthouse lakásba is. A Népszava kiderítette: Szélyes Domokos a pesti belváros egyik méregdrága, új építésű luxusapartmanjában is szerzett egy 50 négyzetméteres lakást tavaly augusztusban. A tulajdoni lap szerint a kétszobás ingatlan tehermentes, azaz jelzáloghitel nélkül, készpénzben fizetett érte a vevő. Az adásvétel értéke nem ismert, ám a Király utca 40-es házban hasonló adottságú lakásokat 1,5-1,6 millió forintos négyzetméter áron kínáltak-kínálnak. Ez alapján Szélyes ingatlana nagyjából 80 millió forintot érhet. Az adásvétel időpontja árulkodó: a K40-re elkeresztelt luxusapartmant 2019 augusztusában adták át, így vagy az elsők között csapott le a recepciós, 24 órás porta- és biztonsági szolgálattal, mélygarázzsal, fitnesszel és szaunával ellátott apartmanházban lévő ingatlanra, vagy még korábban, tervezőasztalról szerezte meg magának a lakást. A Király utca 40-es szám ismerős lehet az újságolvasók számára: a belváros és a bulinegyed közepén található hipermodern lakótömb korábban gyakran került a hírekbe a belvárosi ingatlanpanama egyik szimbolikus helyszíneként. A korábbi szocialista-liberális vezetésű erzsébetvárosi és terézvárosi, Verók István és Fürst György fémjelezte önkormányzatok 2004-ben döntöttek úgy, hogy a régi, leromlott állagú ingatlant nem felújítják, hanem eladják egy ingatlanberuházónak, amely végül a magyar fővárosban taroló izraeli hátterű Autóker Holding lett. Bár az önkormányzat eredetileg azt lebegtette, hogy az egykori bérház helyén öregek otthona épül, ám végül luxusapartmanház lett belőle. A ház elpusztítása nem ment egyszerűen: 2006-ban a munkagépek ugyan nekiálltak lerombolni a Hild-tervezte bérházat, ám akkor a zsidónegyed megmentésén fáradozó civil szervezetek munkája nyomán egy időre sikerült megálljt parancsolni a munkagépeknek. Azonban mire a bontást megtiltó határozat megszületett, addigra a ház tetőszerkezetét már leszedték, így a többi munkát már a természet végezte el. Emiatt 2014-re egy omlás nyomán életveszélyes lett az épület, végül a kormányhivatal bontási engedélyével földig rombolták az épületet. Ugyan az engedély szerint az új házat az eredeti Hild-ház szellemiségében kellett volna újjáépíteni, ám az Autóker-vezér Ehud Amirhoz kötődő Triholding K40 néven megvalósított apartmanház csak kívülről és körvonalaiban emlékeztetett a régi bérházra. Kerestük azt ingatlanbizniszek ügyében Pálffy Kingát, de nem tudtuk elérni. Szélyes Domokost viszont igen, ő a fenti ügyek részleteit firtató féltucatnyi konkrét kérdésünkre mindössze ennyit felelt, s ennek szó szerinti közlését kérte: "Az elmúlt években családom ingatlan beruházásait Budapest belvárosi, Pest megyei és B.-A-.Z. megyei ingatlan eladásokból és hitelből finanszíroztuk. Az elmúlt több mint 20 évben végig felsővezetőként dolgoztam különböző Társaságoknál. Munkámat mindig a legjobb tudásom szerint, tisztességesen és becsületesen végeztem. Erre törekszem a jövőben is."

Más is jól járt a Kriza-érában

Az önkormányzati választások előtti hetekben, hónapokban több, az előző, jobboldali városvezetés idején a Miskolc Holdinghoz tartozó szolgáltató cégekben, vagy épp a polgármester tanácsadói körében magasabb pozíciót betöltő vezető is igen jutányos áron vásárolt lakást a Görgey utca 4. szám alatti, viszonylag új építésű városi tulajdonú társasházban. Volt közülük, aki a jobboldal számára elbukott tavaly októberi helyhatósági választás másnapján, hétfőn ment be a bankba, s egyenlítette ki a vételárat. Az utcában lévő foghíjtelekre előbb szállodát tervezett az önkormányzat, de amikor 2012-ben megépült a beruházás, inkább apartmanházzá alakították a megváltozott piaci körülményekre hivatkozva. Később a Miskolc Holdingnál úgy határoztak, hogy társasházzá alakítják vissza az épületet, a lakásokat pedig értékesítik. Noha készült értékbecslés, s annak megfelelően alakították ki a vételárat is, az nem egészen tükrözi a helyi piaci viszonyokat. A birtokunkban lévő lista szerint például a viszonylag friss építésű önkormányzati társasházban egy 85 négyzetméteres lakás 23,5 millióért talált vevőre, miközben ugyanebben az utcában egy hasonló méretű, felújított ingatlant ez idő tájt 31 millió forintért hirdetnek. (D.J.)