Újrahaszontalanítás

Társasházunk lakóinak többsége szegény, de jóravaló polgár. Nálunk is ki vannak téve a szelektív kukák. Telnek is. Sokszor úgy kell begyömöszölni a papundeklit. Mi több, a gang állandó őrszemei azt is rendszeresen kiprédikálják, ha valaki nem a szelektívbe dobja a papírt vagy a PET-palackot. A helyes hozzáállás tehát adott.

Akkor viszont már vakarom a fejem, ha egy kívül papír, belül fém, tetején műanyag tejesdobozt kellene zöld önérzettől áthatva a megfelelő kukába helyeznem. Mindenekelőtt állítólag ki kéne mosnom, különben kerüljön inkább a „vegyesbe”. Ha ez megvan, elárulom: Győrben és Budapesten papírnak, másutt műanyagnak számít.

Az ökotudatos szemetelők további, hosszas listákat böngészhetnek arról, milyen feliratú csomagolásokat hová dobjanak vagy szállítsanak el. Jó, a zöld hulladékot és lomtalanításkor a feleslegessé vált nagyobb tárgyakat is elviszik (utóbbit főleg az előszűrő kisiparosok). De mit kezdjünk a többivel? Üveg. Elektronikai hulladék. Háztartási készülék. Fém. Festék. Olaj. Autógumi. Roncs. Építési törmelék. Hadd ne soroljam.

Száz meg ezer felé ágazik-bogazik a mindezt feldolgozó, elvileg nyereségérdekelt hulladékipar. Orbán Viktor nem is szereti a témát. A miniszterelnök szívesebben töpreng a kereszténydemokrácián, mint az udvar tisztán tartásán. De a szemét gyűlik, amit nemcsak hogy el kéne tüntetni az orrok elől, de valamiféle fejlődést is fel kéne mutatni. Ha másért nem, hát az egyre szigorodó EU-előírások miatt.

A „megoldás” amolyan fideszesre sikeredett. Először kiebrudalták a szemétszállításból a magánzókat, majd fixálták és csökkentették a tarifát. Mindez - a díjakat négy éve beszedő kukaholdinggal tetézve – mára a csőd szélére sodorta a szinte kizárólag önkormányzati ágazatot. Ezzel tér nyílt a lázadók – például a Zöld Híd - megrendszabályozására éppúgy, mint az elvileg semmivel sem jobb helyzetű, polgárdi Vertikál csodaszámba menő cégfelvásárlásaira. De

Rogán Antal környezetében felrémlett az önkormányzati vagyon elkommunizálásának, majd baráti kezekbe csúsztatásának ötlete is. Orbán Viktor az év elején kétségkívül beígérte a mezők, folyók megtisztítását, valamint az üvegvisszaváltást. Bár ez is ezernyi, összefüggő rendszert érint, a tervek a kormányfő környékén valahogy rendre gellert kapnak, amiként például az egyszer használatos műanyagok betiltásánál is láthattuk. Az ok rém egyszerű: ha megsejti, hogy a változtatásokból nem csak ők húzhatnak hasznot, valamely mélyszakmai okokból mindig újra kell gondolni a koncepciót. Addig pedig továbbra is ég a szemét a végeken, a hajléktalanok pedig túrják a kukákat a sörösdobozokért.

Közben arról zajlik a vita, hogy az intézkedések során milyen arányt képviseljen a szemléletformálás és a büntetés. E téren hajlok a fideszes valóságértelmezésre, miszerint a társadalom legfelelőtlenebb tagjainak szemlélete kevéssé alakítható rábeszéléssel. Így esetükben csak a büntetés fékezheti, hogy ezrek, milliók életét tegyék tönkre.

Közéjük tartozik például Orbán Viktor is.