Az EU kitart az ENSZ mellett

Bármely más év ezen időszakában most New Yorkban lennék az ENSZ Közgyűlésének éves megnyitóján. Ez az az esemény, amelyen a legmagasabb az egy négyzetméterre jutó globális szakpolitikai döntéshozók száma, és amely a diplomáciai naptár csúcspontját jelenti. Ez azonban nem „bármely más év”. Az ENSZ-közgyűlés is a virtuális térbe költözött: ahogyan ahhoz az elmúlt hónapokban már hozzászokhattunk, online zajlanak az események.

Ez több okból sem szerencsés. Egyrészt idén ünnepeljük az ENSZ 75 éves fennállását, és egy ilyen esemény méltóbb megemlékezést érdemelne. Másrészt a multilaterális rendszer – és a középpontjában álló ENSZ – soha nem látott mértékű támadásnak van kitéve világszerte éppen most, amikor a legnagyobb szükségünk van rá.

Soha korábban nem volt ilyen szűkös a multilaterális megoldások kínálata, ugyanakkor példa nélküli a kereslet irántuk. Nap mint nap látjuk, ahogy a beszűkült nacionalizmus és a stratégiai rivalizálás – főként az Egyesült Államok és Kína között – megbénítja az ENSZ Biztonsági Tanácsát és a tágabb értelemben vett nemzetközi rendszert. Legyen szó akár az éghajlatváltozásról, a fegyverellenőrzésről, a tengeri védelemről, az emberi jogokról vagy bármi másról, a globális együttműködés meggyengülését, a nemzetközi megállapodásokból való kihátrálást, a nemzetközi jog figyelmen kívül hagyását vagy szelektív alkalmazását tapasztaljuk.

Nekünk, európaiaknak ez felettébb nyugtalanító. A multilateralizmus kibontakozó válsága azonban nem csak az európaiak számára probléma: most mindenki biztonsága és jogérvényesítése forog kockán. A „multilaterális rendszer” és „a szabályokon alapuló nemzetközi rend” hívószavak elvontnak tűnnek, és hiányzik belőlük az olyan szlogenek csengése, mint az „America First” vagy a „Tack Back Control”. Viszont amit jelentenek, az egészen kézzelfogható és valóságos. A háború és a béke, valamint a szabad és a zárt társadalmak közötti választást takarják, továbbá azt a döntést, hogy gazdaságaink a fenntartható fejlődésre épüljenek, vagy pedig az egyenlőtlenségek fokozására és a kontroll nélküli éghajlatváltozásra.

A közösen hozott szabályok szerint irányított világ közös biztonságunk, szabadságunk és jólétünk záloga. A szabályokon alapuló nemzetközi rend biztonságossá teszi az államokat, garantálja az emberek szabadságát és a vállalkozások beruházási kedvét, továbbá biztosítja a Föld környezetének védelmét. Az emberiség a történelem túlnyomó részében a másik lehetőséggel – az erő törvényével – próbálkozott, és éppen ennek borzalmas mérlege jelenti a legerősebb érvet a multilaterális rendszer mellett. Sajnálatos módon ismét egyre gyakrabban alkalmazzák ezt az alternatívát, ennek eredményeit pedig mindenki láthatja.

Az EU nem fogja ezt a megközelítést követni. Mi továbbra is hiszünk az ENSZ-ben és támogatjuk a munkáját. Nemcsak szavakkal, hanem politikai, pénzügyi, valamint diplomáciai eszközökkel is: azáltal, hogy igyekszünk összekötő szerepet játszani a Biztonsági Tanácsban.

Amikor egyesek a Covid19-pandémia csúcsán igyekeztek ízeire szedni az Egészségügyi Világszervezetet, az EU vezette a tárgyalásokat, amelyek eredményeként megállapodás született a koronavírus eredetének független vizsgálatáról. Mi biztosítjuk a legnagyobb mértékű finanszírozást a Covid19 elleni oltóanyag kifejlesztésére irányuló program, a globális közjószágnak minősülő COVAX számára, amelynek célja biztosítani, hogy a lehető leghamarabb megbízható oltóanyag álljon az egész világ rendelkezésére.

Az ENSZ költségvetésének egynegyedét az EU fizeti. Gyakori vélemény, hogy az EU nem tud élni a geopolitikailag kiérdemelt súlyával. Ha viszont a multilaterális szerepvállalást nézzük, akkor láthatjuk, hogy a saját súlyát jóval meghaladó finanszírozást nyújt.

Válságkezelési műveleteink keretében vállvetve dolgozunk az ENSZ-szel sok konfliktuszóna stabilizálásán és rekonstrukcióján – a Száhel-övezettől Afrika szarváig és a Balkántól a Közel-Keletig. A legszörnyűbb háborús övezetekben és a legsúlyosabb humanitárius válságok során az EU és az ENSZ mindig együttműködve dolgozik.

Európa keményen küzdött egy nemzetközi klímamegállapodásért, és minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy e megállapodást életben tartsuk. Fáradhatatlanul igyekszünk védelmezni a biodiverzitást, valamint a tiszta ivóvízhez és más természeti erőforrásokhoz való hozzáférést.

Ezekre a hozzájárulásokra úgy tekintünk, mint a globális biztonságba és jóllétbe – tehát saját biztonságunkba és jóllétünkbe – való befektetésekre. Tisztában vagyunk vele, hogy csak akkor élhetünk biztonságban és egészségben, ha a szomszédaink is így élhetnek. Ami pedig igaz az egyénekre, az igaz az országokra is.

Hiába erős a szembeszél, az EU továbbra is a közös megoldások keresését fogja támogatni. Ez gyakran nehéz és fárasztó, de mindig készen állunk arra, hogy mind a hasonlóan gondolkodókkal, mind a más nézetet vallókkal leüljünk, és megvitassuk, hogyan lehet a rendszert hatékonyabbá, jogszerűbbé és a céljának megfelelőbbé tenni. Ma másfajta multilateralizmusra van szükség, mint a XX. században: az erőviszonyok és a kihívások is megváltoztak.

A jövőnket alakító fontos tényezők legtöbbje – a kibertérben lévő adatok elemzése, a mesterséges intelligencia, a biogenetika, az önvezető autók és megannyi más terület – szabályozási vákuumban fejlődik. Ezt a vákuumot kell megtöltenünk közösen jóváhagyott szabályokkal, normákkal és szabványokkal, és gondoskodnunk kell ezek alkalmazásáról olyan esetekben is, ha nem a kormányok a fő érdekelt felek.

Az EU alapelve, hogy a reformokat építve és nem rombolva kell végrehajtani. Nem sutba dobni kell a rendszert, hanem új élettel megtölteni. Ezért ezen a héten – és azt követően is – az ENSZ-közgyűlés szellemiségének megfelelően védelmezzük a multilateralizmust, amelyre minden országnak oly nagy szüksége van. Egy ENSZ nélküli világ mindannyiunkra veszélyt jelentene.