Az eszmecserét elnöklő Charles Michel csütörtök délután váratlanul előrehozta az eredetileg késő estére tervezett vitát az EU-török viszonyról, ami a legkényesebb napirendi pontnak ígérkezett. Nem pusztán azért, mert az EU-nak sok szempontból szüksége van a törekvéseivel és elveivel gyakorta szembenálló Törökország együttműködésére. Hanem azért is, mert a kapcsolatrendszer közvetlen hatással van a közösség Belarusszal kapcsolatos politikájára.
A tagállamok hetek óta azért nem tudják életbe léptetni a már elhatározott szankciókat a Lukasenko rezsimnek az elcsalt választásokért és a tüntetőkkel szembeni brutalitásért felelős vezetői ellen, mert Ciprusnak súlyos konfliktusa van Törökországgal. A szigetország csak akkor egyezne bele a büntetőintézkedésekbe, ha az EU hasonló szigorral járna el a ciprusi partok közelében illegális fúrásokat végző törökökkel szemben. A patthelyzet feloldását sem a diplomatáknak, sem a minisztereknek nem sikerült feloldaniuk, így maradt a feladat az állam- és kormányfőkre. Késő este Charles Michel egy olyan szövegtervezetet köröztetett, amely felszólította Törökországot a gázfúrások leállítására és a kétoldalú kapcsolatok új alapokra helyezését helyezte kilátásba arra az esetre, ha a feszültséget sikerül feloldani a Földközi-tenger keleti medencéjében.
Brüsszelbe érkezvén Angela Merkel mérsékelt, Emmanuel Macron határozott hangot ütött meg Törökországgal szemben. A német kancellár azt mondta, nem híve a szankcióknak és Ankarával konstruktív kapcsolatokat kell kiépíteni minden nehézség dacára. A francia elnök szerint viszont az Európai Uniónak szolidaritást kell mutatnia, ha egy tagállamát — jelen esetben Ciprust — támadás vagy fenyegetés éri. Nincs engedmény, ha szuverenitásról van szó — fejtegette. Macron közvetve felelőssé tette Ankarát a Hegyi Karabahban kirobbant fegyveres konfliktus miatt is, mondván: a szíriai dzsihadisták Törökországon keresztül jutnak el az Azerbajdzsán területén fekvő örmények lakta területre.
Mateusz Morawiecki lengyel elnök viszont világossá tette, hogy országa számára a Belarusz az első számú prioritás a csúcson. A Visegrádi Négyek gazdasági segélycsomagot dolgoztak ki, amelyhez meg akarták szerezni uniós partnereik támogatását.
