Pápa kontra nacionalizmus

Máris nagy vitákat kavar a katolikus egyházfő szombaton bemutatandó enciklikája, amelyben várhatóan komoly társadalmi változtatásokat követel. Hitet tesz a szolidaritás, a multikulturális világ mellett.

Az emberiség mintha kötélen táncolna. A társadalmi egyenlőtlenségek oly mértékűek, hogy ha minden a régi kerékvágásban halad tovább, elkerülhetetlen a társadalmi robbanás. Az emberiség már túlesett a járvány pusztítása miatti döbbeneten, az emberek dühe azonban csak fokozódik, mert nem vették komolyan őket, visszaéltek a bizalmukkal. Ferenc pápa változtatni akar, lehetőségei azonban korlátozottak. Ugyanakkor máig emlékezetes, amikor március 27-én, a zuhogó esőben Urbi et orbi áldást osztott, ő így próbált lelket önteni az emberekbe. Az enciklika egy következő lépés. Érintheti azt, amit már az ENSZ közgyűlésén is elmondott: két világ közül választhatunk, az egyik a multilateralizmuson, a szolidaritáson, a globális felelősségvállaláson alapul, a másik a nacionalizmuson, individualizmuson és az elszigetelődésen.

Egy ízben figyelmeztetett arra, „egy vírust, amely nem ismer kerítéseket, határokat, kulturális és politikai különbségeket, csak kerítéseket, határokat és különbségeket nem ismerő szeretettel lehet legyőzni.” Elképzelhető, még szorosabb együttműködést követel a különböző egyházaktól, vallásoktól, ismét hitet tesz az ökumenizmus mellett, hiszen enélkül a pandémiával szemben sem lehet hatékonyan fellépni.

Ferenc pápa október 3-án, Assisiben írja alá a testvériségről és társadalmi barátságról szóló új, Mindnyájan testvérek című enciklikáját. Papíron ez a harmadik ilyen iránymutatása, lényegében azonban a második, a hitről szóló Lumen fidei enciklika fő szerzője ugyanis XVI. Benedek pápa volt. Az már most biztos, hogy műve komoly viták forrása lesz. 2015-ös „Laudato si'” enciklikája nem kis visszhangot váltott ki a világban, a konzervatívok frontális támadást intéztek vele szemben és ami különösen szembetűnő volt, a Kúria illetékesei közül többen nem siettek a pápa védelmére, hanem inkább látványosan hallgattak. Művében a természeti környezetben bekövetkezett drámai változásokkal foglalkozott, párhuzamot vont a megsebzett föld és a szegénység között. Kiemelte, a közjó megvalósítása nem valósítható meg szolidaritás nélkül. Olyan gondolatokat fogalmazott meg, amelyek igen népszerűtlenek a jobboldali radikális populisták körében, akik még az emberi tevékenységet is tagadják a klímaváltozásban.

Bár a mostani enciklikája még meg sem jelent, máris bírálatok kereszttüzébe került címe miatt. Nőszervezetek nyílt levélben fejezték ki „mélységes aggodalmukat” emiatt. Mint írták, elismeréssel figyelik Ferenc pápa ténykedését, ugyanakkor úgy vélik, a címből az derül ki, hogy a nőket másodrangú polgárokként kezelik. Az olasz cím, a „Fratelli Tutti” ugyanis csak férfiakra vonatkozik. A Vatikán szerint szó sincs erről. A mű kezdetét ugyanis Assisi Szent Ferenc Intelmeinek egyik sora ihlette, amely így hangzik: „Figyeljünk, mindnyájan testvérek, a jó pásztorra, aki juhai megmentéséért a kereszt gyötrelmét vállalta” (Intelmek VI,1). A Szentszék szerint Szent Ferenc munkájában mindenkit megszólított, nemétől függetlenül. Andrea Tornielli a Vatikán sajtóügyeiért felelős kommunikációs dikasztérium igazgatója szintén cáfolta, hogy ki akarták volna rekeszteni a nőket. „Ferenc pápa azért kölcsönözte Assisi Szent Ferenc szavait, hogy így is nyomatékosítsa, mennyire fontosnak tartja a testvériséget, a szociális barátságot. Ezért minden jóakaratú női és férfi testvéréhez fordul. Mindenkihez, senkit sem zár ki” – hangoztatta.

Míg a Laudato Si című művét zöld enciklikának is nevezték, a mostanit járvány-enciklikának is nevezhetik majd, hiszen megírására a pandémia ösztökélte. Műve előző iránymutatása folytatásának is tekinthető, hiszen ezúttal is középpontba kerül a szociális igazságosság kérdése.

Arról, hogyan vélekedik mindezekről, támpontot adhat a napokban megjelent Terrafutura című könyv, amelyben beszélgetéseket olvashatunk a katolikus egyházfő és az étkezési kultúra védelmében létrejött Slow Food mozgalmat alapító Carlo Petrini között. A pápa beszélgetőpartnere megállapítja, a járvány visszavetette az emberiséget. A pápa megállapította: „Én azt mondanám, ’széttaposta’, hasonlóképpen sok más vírushoz, amit terjedni hagytunk. Így az igazságtalanság vírusát, a vad piacgazdaságét, az erőszakot eredményező szociális egyenlőtlenségét, amelyben az emberek állatokként halnak meg és gyakran állatokként is élnek, vagy ahol a kizsákmányolás mindennapos”. Olyan járványról van szó, amely „az emberek identitásával vad populisták játszadoznak és megmentésüket ígérik”.

Nem először hallott gondolatok ezek Ferenc pápa részéről, de az biztos, hogy a pandémia még inkább megerősítette abban , hogy nem mehetnek tovább a dolgok a régi kerékvágásban.