Előfizetés

Lehet más a gazdaság

Karácsony Gergely az MSZP kongresszusához intézett üzenetében egyértelműen megfogalmazta, hogy a párt által képviselt szociáldemokrata politika nélkül nem lesz ellenzéki győzelem. Azok a liberális politikusok és médiumok, amelyek az MSZP megszűnésére játszanak, vagy egy urbánus-generációs buborékban élnek, vagy valamilyen módon egy Orbán nélküli Fideszhez szeretnének becsatlakozni. De a főpolgármester, aki a magyar ellenzék messze legnagyobb választói legitimitást élvező politikusa, azt is érzékeltette, hogy nem önmagában az MSZP-re mint pártra, hanem szociáldemokrata politikára van szükség. A szocialista politikusok minden emberi jogi, gender és külpolitikai kérdésben támogatják a liberálisokat, akkor is, ha saját szavazóbázisuk véleménye legalábbis megosztott ezekben az ügyekben. A liberálisok viszont élből elutasítanak mindent, ami mégoly óvatos alternatívát jelenthetne a kapitalizmus jelenlegi rendjével szemben. S ami nélkül, mondjuk ki nyíltan, nincs szociáldemokrata politika. A szocialisták megfelelési vágyának és a 2010 előtti kormányzati hibáknak nagy részük van abban, hogy a Fidesz éppen a legszegényebb rétegeket tudta álbaloldali demagógiával megszédíteni. A „baloldali fordulat” persze időről időre szóba kerül a szocialisták között, de ezt elsősorban ideológiai szinten értelmezik. Nemigen esik szó arról, hogy a gazdasági rendszer legalább részleges megváltoztatása nélkül nincs értelme baloldalról beszélni. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államoktól Szlovéniáig az új szocialista irányzatok mind a gazdaság demokratizálását tekintik fő céljuknak. Ennek első lépése a dolgozói kollektíva beleszólási joga a vállalatok irányításába és a szerzett jövedelmek elosztásába. A demokratizálás következő lépésében megjelenik a kollektív dolgozói tulajdon. Békés körülmények között, a termelés felforgatása nélkül kerül a vállalat egyre nagyobb arányban a dolgozók tulajdonába. Ezzel párhuzamosan a közszolgálatban dolgozóknak is lehetőséget kell kapniuk arra, hogy a szakszerűség határain belül beleszólhassanak vezetőik megválasztásába, a jövedelmek és jutalmak elosztásába. Az MSZP 1989-ben a vegyes gazdaság programjával lépett be a demokratikus közéletbe. Súlyos károkat okozott önmagának és a nemzetnek azzal, hogy idővel elfogadta a magántulajdonra épülő gazdaság kizárólagos rendjét. Az elmúlt évtizedek nemzetközi gazdasági trendjei egyértelműen azt mutatják, hogy a tisztán kapitalista gazdaságok folyamatosan stagnálnak, a tőkekoncentráció ördögi köre lassan minden innovációt kiöl a rendszerből. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok már csak szankciókkal és katonai fenyegetéssel tud válaszolni a nála gazdaságilag és technikailag versenyképesebb országok kihívására. Az egyéni vállalkozói érdek addig tolerálható, amíg a demokratikus intézmények (szakszervezetek, önkormányzatok, parlamentek) kontrollt gyakorolhatnak felette. Ahol a tőke diktál a kormányoknak, ott kiüresedik a demokrácia. A vegyes gazdaság akkor működik jól, ha a különböző tulajdonformák racionálisan kiegészítik egymást. A teljes népesség szükségleteit kielégítő rendszereknek – egészségügy, oktatás, közösségi közlekedés, nagy energiarendszerek – állami vagy önkormányzati tulajdonban kell lenniük. Csak így biztosítható, hogy minden állampolgár egyenlő jogon használhassa őket, ami minden valódi demokrácia és emberi jog alapfeltétele. A járvány és a digitális fejlődés egyre több olyan vállalkozást hozott létre, amelyben minden dolgozó egyben tulajdonos is, és az egyéni vállalkozók vállalati vízfej nélkül kooperálnak egymással. A gazdaság helyreállítását célzó pénzügyi támogatások jó részét az ilyen új mikro vállalkozásoknak kellene adni, hiszen valódi innováció elsősorban tőlük várható. A nagyobb cégek esetében csak akkor szabadna állami segítséget adni, ha biztosítják a dolgozói kollektíva beleszólási jogát és résztulajdonát. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek szétverése falun visszahozta a legsötétebb feudalizmust, ami a Fidesz hatalmának fő bázisa. Az orvul szerzett földvagyon visszaszerzése után az egyéni tulajdonra épülő szövetkezetek menthetik meg a falusi társadalmat a teljes lesüllyedéstől. Bogdán László cserdi példája azt jelzi, hogy a cigány lakosság is bevonható a termőföld kollektív hasznosításába. A megújuló helyi energiarendszerek pedig akkor működnek a legjobban, ha a fogyasztók egyben tulajdonosai is a rendszernek. Orbán és emberei előszeretettel mutatják nagy nemzetinek magukat, miközben sok száz milliárd forinttal dotálják a multikat. A valódi nemzeti politika ott kezdődik, ahol egyetlen külföldi vállalkozás sem kaphat nagyobb támogatást, adókedvezményt, mint ami bármelyik magyar vállalkozónak is kijár. I gen, lehet más a gazdaság. A progresszív erők feladata megértetni a társadalommal, hogy az emberek kilencvenkilenc százaléka jobban járna egy demokratikus gazdaságpolitikával. 

Ördögi játszma

Reménytelen feladatra vállalkozik, aki pontos képet kíván alkotni arról, hogyan is állnak a Hegyi-Karabahért vívott harcok Örményország és Azerbajdzsán között. Jereván, illetve Baku rendre drónfelvételeket tesz közzé, amelyeken tankok láthatóak, majd egy robbanás. Hogy a felvétel valódi-e, és tényleg minden úgy történt-e, amint azt a videót közzétevő állam propagandagépezete állítja, örök rejtély marad. A konfliktus Sztálin hagyatéka, hiszen 1921-ben az ő nyomására kapták meg az azeriek az örmények lakta régiót. Az örmények azonban sosem törődtek bele az igazságtalanságba, ez vezetett az 1988-tól hat éven át tartó háborúhoz. Hegyi-Karabah örmény befolyási övezetté vált, ezt viszont Baku nem fogadta el. Az olajkitermelésnek köszönhetően Azerbajdzsán gazdasági szempontból egyre tehetősebbé vált, ezáltal a két ország hadereje közötti különbség is nőtt. Abban azonban, hogy most háborús helyzet alakult ki, nagy szerepe van Törökországnak is. Nem bizonyítható ugyan, hogy – Jereván állításának megfelelően – Ankara közvetlenül is beavatkozott a válságba, de jelentős szerepe van az azeri hadsereg megerősödésében, fegyverek garmadáját adta el a „testvéri államnak”, miközben az azeri nyersanyag legnagyobb felvevője. Recep Tayyip Erdogan török elnök régi stratégiája, hogy külföldi konfliktusok gerjesztésével próbálja elterelni a figyelmet a belső problémákról, ezúttal a koronavírussal kapcsolatos rossz válságkezelésről. Célja lehet továbbá a Kreml provokációja is: Ankara kaukázusi befolyási övezetének kiterjesztésével akar minél jobb tárgyalási pozícióba kerülni Moszkvával szemben a líbiai, illetve a szíriai konfliktust illetően. Bár egy háborúnak általában csak vesztesei lehetnek, most éppen az a Törökország járhat jól, amelyik a háttérből évek óta keveri a kártyákat. 

Fedezet nélkül

A Magyar Nemzeti Bank stábja - vagyis azok, akiknek az lenne a feladatuk, hogy tippeket adjanak a Monetáris Tanácsnak a folyamatosan itt ólálkodó infláció megzabolázására - politikai rendszerektől függetlenül mindig is kiváló képességű, jól fizetett közgazdászokból állt. Most sincs ez másképp, szorgoskodásukra azonban alig-alig irányul figyelem. Ennek oka feltehetően az, hogy Matolcsy György elnök olyan autonóm személyiség, aki például a múlt heti Közgazdász vándorgyűlésen úgy tudott szónokolni arról: „Milyen évtizedben hajózunk?”, hogy Magyarországot meg sem említette. A stáb azonban a mellőzöttségbe nem nyugszik bele. Előbb 2019-ben jelentkeztek egy 330 pontos ötletbörzével a versenyképességről, habár maguk is belátták, hogy a bőség zavara miatt hiábavaló volt az igyekezetük. Azonban nem csüggedtek, és más megközelítésben ugyan, de még ugyancsak tavaly újabb tervvel álltak elő: ekkor már elegendőnek vélték, ha 180 pontban foglalják össze a kormány gazdaságpoltikájának megjavítására irányuló javaslataikat. Mindhiába, ezzel sem tudták felkelteni a szakma érdeklődését, a nagyközönségről nem is beszélve. A nemzeti bank fiait és leányait azonban nem olyan fából faragták, hogy ebbe minden további nélkül belenyugodjanak. Nem adták fel azt a hitüket, hogy nélkülük nem valósítható meg a világjárvány elleni küzdelem hazai gazdaságstratégiája, így abból kiindulva, hogy minél nagyobb a baj, annál rövidebben kell írni, az utóbbi napokban elkészült legújabb tanácsaik gyűjteménye, amely már csak 50 pontot tartalmaz. Az ugyanakkor továbbra is rejtély, hogy az MNB-nek miért kell küldetésétől idegen témákkal foglalkozni, különös tekintettel arra, hogy a kormányfő már alig-alig figyel rájuk. A jegybank válságkezelő és gazdaságélénkítő csomagja a tegnapról szól, de csuda ravasz módon a kormányzat által a járvány első hullámának kezelésekor, vagy még ennél is régebben elmulasztott döntéseket úgy szedik csokorba, mintha ezek lennének a holnap feladatai. A jegybankiak egyértelműen kimondják: megnövekedett bizonytalanság jellemzi a gazdaságot, „alacsony fordulatszámon pörög a motor”. Így az (oktalanul leállított) bértámogatást szerintük folytatni kell. Az MNB az első hullám során alkalmazott módszert, az Európai Unió legkisebb mértékű „kurzarbeit”-jét sikeresnek tartja, a megnyirbált jövedelmű munkavállalók pedig úgy vélik, a semminél még ez is több lenne. A jegybanknak kellett felismernie azt is, hogy a világpiacot követve ideje lenne már a gáz árát csökkenteni, és ismét bevezetni az új lakások 5 százalékos, kedvezményes áfáját. Hiába keressük viszont, hogy az ismételt ötletbörze legalább 10 ezer milliárd forintra rúgó kiadásait miből fedezné az MNB, amely szeret a más zsebében turkálni, miközben a sajátját a költségvetés előtt bevarrja. Költeni viszont ütemesen szokott: az idén már félmilliárd forintot meghaladó értékű márkás festményt vásárolt, az egyre gyarapodó ingatlanai feldíszítésére. Elvégre újabb pontgyűjteményt kiagyalni a csupasz falak árnyékában még válság idején sem lehet.