Bartók Béla;emigráció;Horthy-korszak;Amerika;

2020-10-04 15:43:00

Elrontott ünnepeink

A kormányfő 2015-ös évértékelő beszédében azt mondta: „A magyar ember természeténél fogva politikailag inkorrekt, vagyis még nem veszítette el a józan eszét, nem a duma érdekli, hanem a tények, eredményeket akar, nem elméleteket.”

Sok-sok mondatot lehetne még idézni az elmúlt évekből, amelyekben Orbán Viktor a politikai korrektséget ostorozza, de valószínűleg ez a mondat különös erővel csenghetett, visszhangozhatott a Magyar Nemzet egyik nemrég megjelent cikke írójának fülében - mintegy kitörölhetetlenül. Máskülönben miért adta volna azt a címet írásának: „Bartók Béla emigrációjának politikailag korrekt története”. Emellett kérdezhetjük azt is, mit akar jelenteni az alcímben, hogy „ünneprontó gondolatok”? Talán azt, hogy a szerző szerint az igazság rontja az ünnep emelkedettségét? Kinek az ünnepét? Egyáltalán, az igazság, mint ünneprontó? – merülnek fel a kérdések. De hát kilóg a lóláb, minthogy később ezt olvashatjuk: „A politikailag korrektebb »haladó« értelmiségi pedig azt is tudni véli, hogy Bartók a Horthy-fasizmus elől kényszerült menekülni. Ez persze nem igaz, de jól van kitalálva, és azóta is működik. A manapság oly sokat emlegetett hamis hír klasszikus esete, ami évtizedekre meghatározta a közgondolkodást.”

Újabb kérdés: akkor most a politikailag korrektté tett történetről, vagy annak cáfolatáról próbál az írás gondolatokat megfogalmazni? Hogy Bartók Amerikába távoztának, ne adj isten, migrációjának esetében ezt miért éppen a „politikai korrektség” elleni támadás köntösében kell megtenni, az egyébként nem túl konzekvens, mondhatni zavaros, a tényeket meglehetősen önkényesen válogató okfejtésből nem derül ki. Bár talán nem is a migráció, a kivándorlás a fő tagadni való, hanem az, hogy Bartók a Horthy-fasizmus elől kényszerült menekülni, talán csak egy évre; az hogy ez emigrálássá lett felnagyítva, már a Rákosi-korszak bűne, amely egyébként a zeneszerzőt és művészetét kitagadta. Az inkriminált mondat logikai bakugrásai amúgy árulkodóak. Mit akar jelenteni az, hogy a politikailag korrektebb haladó értelmiségi „tudni véli”. A nem polkorrekt értelmiségi (erről később), a polkorrekt és a nem polkorrekt kékgalléros dolgozó (munkás) vagy a paraszt nem „véli tudni”, hogy Bartók a Horthy-fasizmus elől kényszerült menekülni? Mivel van tehát baja a szerzőnek? Azzal az állítással, hogy Bartók „menekült” (emigrált), vagy azzal, hogy a Horthy-fasizmus elől menekült?

Mindegy, maradjunk annál, hogy csak a politikailag korrektebb „haladó” értelmiségi véli tudni, hogy Bartók Horthy miatt menekült. A többiek elégedjenek meg azzal, hogy a publicista a komoly, az elmúlt évtizedek legelismertebbjei közé tartozó zenetörténészektől származó művek megállapításainak mellőzésével, vagy saját, önálló kutatómunka nélkül, néhány százszavas közleményben tudatja velük, mi is a helyesen gondolandó a „Bartók Amerikában” témakörben. Talán itt a lényeg: egy messziről szakértőnek látszó személy segítsen gondosan elhallgatni azokat a Bartóktól szintén idézhető mondatokat, amelyek arról tanúskodnak, igenis volt baja a Horthy-rendszerrel. Ezek legalább olyan erősek, mint azok, amelyek arról szólnak beszédesen: tévedés volt azt képzelnie, hogy Amerikában jobb lesz. Tegyük hozzá, utóbbi mondatok életviteli, megélhetési gondokról szólnak, míg Európát kifejezetten a politikai helyzet miatt gondolta élhetetlennek, és minden bizonnyal minden vágya ellenére emiatt nem tett konkrét lépéseket hazajövetelére – amíg legalábbis egészségi állapota engedte volna.

De nézzük csak meg, kik is voltak azok – többek közt -, akik azt vallották, Bartók emigrált Amerikába, vagyis kik azok a „politikailag korrektebb, »haladó« értelmiségiek”. Hogy a Nemzet cikkírója róluk mélyen hallgat, az nagyon is sokatmondó. Az első átfogó, máig érvényes, nagyobb közönségnek szóló Bartók-monográfia, életrajz 1965-ben Ujfalussy József tollából született. Ennek harmadik, javított kiadása 1976-ban jelent meg, az első lapok egyikén az olvasható, lektorálta Szabolcsi Bence és Szőllősy András. A fülszöveg pedig idézi Somfai Lászlót, aki azt írta még az első megjelenés után: „… benne tárgyi tévedést az árgus szem is alig talál”. A fenti nevek magyarázata sok betűt követelne, elégedjünk meg most annyival, a Nemzet publicistájával szemben, nem zenei ismeretterjesztőkről, hanem más dimenziókban értékelendő, valódi zenetudósokról van szó. Ujfalussy könyvében a Függelék első fejezete kronológia, évekre lebontva szemlézi a zeneszerző életének fontosabb eseményeit. Eszerint: „1939 – Csehszlovákia márciusi német megszállása ismét napirendre tűzte emigrációs terveit.” „1940 – Édesanyja halála megérlelte elhatározását: a háború idejére elhagyja Európát.”

Tallián Tibor 1981-ben, majd 2016-ban kibővítve jelentette meg Bartók Béláról szóló monográfiáját, az első változatban vannak az ütősebb mondatok: „Így tehát – mivel pár hangversenyszerződésük is volt – elhatározta, családostul megkísérli az ugrást az ismeretlenbe. Nem lehetett kétség afelől, hogy Európa sorsa a leszámolás felé tart. Ráébredt, hogy ezzel az Európával még az egy levegőt szívás kiegyezésére is képtelen. … Magatartása következetes nagyságát nehéz volt korának, utókorának méltón elviselni. (És mint látható, nehéz még ma is - V. P.) Áttelepülését nem szánta véglegesnek, de kérdéses, hitte-e, hogy Magyarországot valaha is viszontláthatja”.

A Nemzet publicistája idézi viszont ifj. Bartók Béla szavait: „Az az állandóan terjesztett legenda, mely szerint apám 1940-ben emigrált, nem felel meg a valóságnak. Hiszen akkor úgy tervezte, hogy csak egy évre utazik ki, mindenét itthon hagyta, és egyre ritkuló amerikai leveleiben állandóan kitért hazatérési szándékára, illetve annak nehézségeire.” Idézzük Ifj. Bartók Bélát mi is Bartók műhelyében című könyvéből (1981): „Bartók amerikai útját felhasználta újabb útjának és hosszabb ott-tartózkodásnak előkészítésére, és hazatérve minden energiáját erre fordította. 1940 október 12-én utazott Bartók a feleségével az Egyesült Államokba. Ez volt a harmadik útja és onnan – szándéka ellenére – már nem tért vissza.”

Bónis Ferenc nagyalakú, vastag könyvében pedig eredetiben, fakszimile formában közölt dokumentumokból győződhetünk meg, arról, amiről maga is szól a könyv eleji életrajzi összefoglalójában: „Napról napra nyilvánvalóbb, hogy merre tart Magyarország – és hogy az igazságtalanságot, az embertelenséget nem tűrő Bartóknak el kell innen mennie, mert különben megfullad.” És láthatók a dokumentumok is, a 2006-os kiadásban, a 743.-ként számozott szerint a miniszter elfogadta Bartók kérelmét ideiglenes nyugdíjazására, a 744-745. pedig a híres végrendelet fakszimiléje, benne a kívánsággal: amíg ezekről az emberekről (Hitlerről és Mussoliniről) tér vagy „ucca” van Magyarországon elnevezve, róla ne legyen. Nem úgy tűnik a fentiekből, hogy valóban csak egy évre – vajon mi értelme lett volna, mit oldott volna meg vele? – tervezte a kiutazást. Noha valóban találni levelet 1941 decemberéből, amiben ez áll: „Ezért, ha csak mód van rá, haza kellene utaznom. Hiszen tudományos munkám befejezése után, egy-két év múlva, amúgy is ezt akartam tenni.”

Igen, valóban nehéz kideríteni, mit tervezett egyértelműen 1938-40-ben Bartók, a harmadik amerikai út mikor, hogyan alakult emigrálássá. Mi történt volna, ha közben Amerika nem lép hadba? - ilyen súlyú kérdésben láthatólag ő sem tudott határozottan dönteni. Az egyéni döntések és a ki nem számítható történelmi események végül - az ő szempontjából - emigrálássá változtatták az amerikai tartózkodást. Lehet a szavakon lovagolni, emigrált-e Bartók, vagy csak hosszabb időre elutazott, de ne használjuk nevét, személyét, utolsó éveinek szomorú történetét Horthy mosdatására. Ez semmilyen szempontból sem elfogadható.