Nem csak a koronavírus okozhat légszomjat

Oxigénhiányos állapotba szinte minden létfenntartó szerv kerülhet, de ideg- és pánikbetegségek is vezethetnek a kellemetlen, fulladásszerű állapothoz.

A légzés magától értetődő folyamatára fel sem figyelünk addig, amíg az problémamentes. Ha azonban a levegővétel akadályoztatva van, légszomj alakul ki, ami egy kellemetlen, fulladásszerű állapot. Az esetek számottevő többségében a Covid-19 betegség enyhébb lefolyású, de a koronavírus légzési nehézségeket és tüdőgyulladást is kiválthat – mondta Strausz János, a Budai Egészségközpont pulmonológus, onkológus szakorvosa.

A légcsere, vagyis az oxigén felvétele és a szén-dioxid leadása, elsődlegesen a tüdőben zajlik. A szervezetben a véráram és a vörösvértestek szállítják a felvett oxigént és a termelődött szén-dioxidot. Nyugalmi állapotban percenként 12-16-szor veszünk levegőt, a légzés nehezítettsége esetén többször. A légszomj krónikus fennállása esetén az ajkak, körmök elkékülnek, a pulzusszám emelkedik és a légzőizomzat fokozott működése figyelhető meg. Kezdetben a légszomj csak terheléskor lép fel, később a tünetek nyugalomban is jelentkezhetnek.

Számos megbetegedés okozhat nehézlégzést, például a légutak beszűkülése – orrdugulás, asztma, COPD (krónikus obstruktív légúti betegség) –, a légutakat szűkítő daganat, továbbá a légzőfelület csökkenése, például tüdőgyulladás, tüdőtágulat, tüdőfibrózis, mellkasi/hasi folyadék felhalmozódása vagy tüdődaganat. Nehézlégzéses tüneteket nemcsak tüdőbetegségek okozhatnak, hanem szinte minden létfenntartó szervünk (szív, máj, vese, agy) előidézheti ezeket, ha oxigénhiányos állapotba kerül. Ideg- és pánikbetegségek is vezethetnek hasonló tünetekhez.

A nehézlégzés objektív mérésére nincs megfelelő módszer. Szubjektív skálák, a panaszok, illetve a következmények megítélése segítheti a légzési nehezítettség pontosabb meghatározását. A kivizsgálás során a nyugalomban vagy terheléskor jelentkező légszomj, az állandóan fennálló vagy rohamokban fellépő tünetek rögzítése fontos. Lényeges azt is tisztázni, hogy a légzési nehezítettség kilégzéskor vagy belégzéskor jelentkezik-e. A kiváltó ok megállapítása gyakran több szakterület - pulmonológus, radiológus, fül-orr-gégész, kardiológus, gasztroenterológus, hematológus, ideggyógyász, infektológus – összefogását igényli.

Az alapbetegség hatékony kezelése (tüdőgyulladás, asztma, COPD, kardiológiai, hematológiai kórképek) a nehézlégzés megszűnését is eredményezheti. A tünetek enyhítését oxigénmaszkkal vagy orrszondával is el lehet elérni, utóbbi az akut fázison átsegítheti a beteget, krónikus állapotokban pedig az életminőség jelentős javulását eredményezheti.

Fullaszt a maszk?

A maszkviselet sokak számára bosszúságot okoz, vannak, akik arra panaszkodnak, nem kapnak benne levegőt. Az azonban tévhit, hogy a maszk oxigénhiányos állapotot idéz elő. Gondoljunk csak a 8-10 órás orvosi műtétekre, ahol az operáló orvos végig maszkot visel, és a beavatkozás során erősen kell koncentrálnia, de a símaszkot hordó sportoló sem mutatja az oxigénhiányos állapot tüneteit. Egy tudományos szaklapban megjelent vizsgálat folyamatos oxigénellenőrzés alatt mutatta ki, hogy a maszkot viselő futó nem kerül oxigénhiányos állapotba. A hypoxia (oxigénhiányos állapot) valódi tünetei függenek a kialakulás gyorsaságától (fulladás vagy lassan kialakuló oxigénhiány). A fokozatosan kialakuló kórkép tünetei közé tartozik a koncentrációs képesség csökkenése, az álmosság, a látászavar, a fejfájás, a hányinger, az ájulás, az epilepsziás roham, valamint a végtagok lehűlése és elszíneződése (cyanosis) – sorolta a szakorvos.

A helyesen viselt arcmaszk a fertőzés(ek) terjedésének megakadályozása mellett megvédhet a városi levegő káros anyagainak (fűtési melléktermékek, kipufogógáz) szervezetbe jutásától, a légúti allergének belélegzésétől, a munkahelyi, illetve a munkavégzés (fogorvosok, útépítők, hidegburkolók stb.) során keletkezett káros anyagok belégzésétől is.