Nem ura a helyzetnek az iraki kormányfő

Májusi beiktatásakor felfutóban lévő koronavírus-járvánnyal, a törvényen kívüli milíciák fenyegetésével és a közállapotok miatti általános elégedetlenséggel kellett szembenéznie Musztafa al-Kádimi iraki miniszterelnöknek, s a dolgok azóta minden erőfeszítése ellenére csak még rosszabbra fordultak.

A kormányfő a pandémiával részben azért sem igazán tudott mit kezdeni mert eleve rossz lapokkal indult. Az egészségügy gyenge lábakon állt, amihez az elmúlt évtizedek háborúskodása, a hiányos finanszírozás és a korrupció is hozzájárult. Mindez súlyos szakemberhiányt okoz, habár bőven lenne utánpótlás: több ezer friss diplomás orvos vár munkára, csak éppen az állami kórházaknak nincs fedezetük az alkalmazásukra. Dolgozó kollégáik helyzete is siralmas, nem mindenkinek jut megfelelő védőfelszerelés, sőt, egyes esetekben még személyes biztonságukat sem tudják szavatolni. Egy dél-iraki kórház igazgatója arról beszélt a The Economist című hetilapnak, hogy amikor egy fiatal fertőzött életét vesztette, akkor családtagjai bosszúból őt verték eszméletlenre. Az orvos a támadók feljelentésére készül, de a tisztségviselők szerint nagyobb biztonságban lenne, ha annyiban hagyná az ügyet.

A koronavírus mindeközben megállíthatatlanul terjed, naponta nagyjából 3500-5000 embernél mutatják ki a kórt. Valószínűleg ennél is jóval több beteg van, mivel minden ötödik mintavétel pozitív eredményt hoz, a laboratóriumok pedig kapacitáshiány miatt nem tudják fokozni a tesztelést. A fertőzések számának emelkedésében szerepet játszik az is, hogy sok iraki nem követi a maszkviselésre és a távolságtartásra vonatkozó szabályokat, ahogyan az is, hogy a síita vallási vezetők a pandémia ellenére is megtartják ünnepeiket. Augusztus végén síita muszlimok tízezrei gyűltek össze az általuk szent városként tisztelt Kerbalában, hogy Mohamed próféta unokájának halálára emlékezzenek az ásura alkalmából, jövő szerdán pedig várhatóan ennél is többen lesznek a negyven nappal későbbi - arbaín ünnepén tartott - zarándoklaton. A kormány a kérdésben nem igazán mer fellépni a síita vallási vezetők ellenében, ezért óvintézkedéseik csak a külföldi hívők létszámának korlátozására irányultak.

A járványhoz hasonlóan egyelőre a milíciákat sem tudta megfékezni Kádimi. Az Irán támogatását élvező fegyveres csoportok mind gyakrabban lőnek ki rakétákat amerikai katonai és diplomáciai célpontokra. Az Egyesült Államok azzal fenyeget, hogy teljesen kivonja csapatait az országból és a bagdadi nagykövetségét is bezárja, amennyiben az iraki kormányfő nem tesz semmit a milíciák ellen. Kádimi a jelek szerint maga is fel szeretne lépni a törvényen kívüli csoportok ellen, ám június végén már megégette magát, amikor nyíltan szembeszállt a Kataíb Hezbollahhal. A terrorellenes erők rajtaütöttek a rakétatámadások többsége mögött álló szervezeten, de az akció végül visszafelé sült el: az elfogott fegyveresek zömét elengedték, miután társaik megfélemlítésként nagy erőkkel Bagdad kormányzati-diplomáciai negyedébe, az úgynevezett “zöld zónába” vonultak. A miniszterelnök azóta kerüli a konfrontációt, inkább fokozatos lépésekkel törekszik a gyenge államhatalom megerősítésére, és a milíciák befolyásának visszaszorítására.

Az iraki kormányfőtől azonban nem csak az Egyesült Államok, hanem saját társadalma is határozottabb cselekvést várna el. Utóbbit jelzi, hogy csütörtökön, a tavaly októberben kitört tiltakozáshullám kezdetének évfordulóján ismét ezrek vonultak a bagdadi Tahrír térre, hogy követeljék a rendszerváltást és a tüntetők százait meggyilkoló fegyveresek elszámoltatását. Kádimi utóbbira már a beiktatásakor ígéretet tett, ám ezt mindeddig nem teljesítette, pedig egy AFP-nek nyilatkozó iraki tisztségviselő szerint pontosan tudja, hogy mely csoportok állnak a háttérben: a Teheránhoz kötődő milíciák, amelyeknek nem tetszik, hogy a tüntetők önálló, külföldi befolyástól mentes Irakot akarnak.

Az óvatoskodó kormányfő inkább nem nyúlna bele újra ebbe a darázsfészekbe, ugyanakkor szeretné maga mögé állítani a demonstrálókat is - jobb híján szép szavakkal és a mártírjaik tiszteletére emelt szobrokkal. Gesztusai azonban nem hatják meg az aktivistákat, akik újra akarják indítani a járvány miatt egy ideje szünetelő megmozdulásokat. A miniszterelnök emiatt könnyen gyengekezű elődje, a tüntetésekbe belebukott Ádil Abdel Máhdi sorsára juthat. Kádimi kiállása egyelőre jóval határozottabb, de ez nem sokat számít, ha végeredményben ugyanúgy képtelen javítani Irak helyzetén.