– adta ki a rövidke hírt 2010. október 4-én nem sokkal délután fél egy után az MTI.
Akkor még kevesen gondolták, hogy a néhány soros beszámoló Magyarország rendszerváltás utáni legsúlyosabb ipari katasztrófájának első említése lesz a sajtóban. A MAL Zrt. Ajkai Timföldgyára 10-es zagytározójának északnyugati sarka tíz perccel dél után kezdett el szivárogni, aztán a gát teljesen átszakadt, és 600-700 ezer köbméternyi, erősen lúgos vörösiszap zúdult Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely egy részére. A néhol két méter magasra csapó, sebes áradat közel negyven négyzetkilométert borított el.
– Marsbéli táj fogadott, egybefüggő vörösség borított be mindent, eltűntek a tereptárgyak és nyomasztó volt a csend – emlékezett vissza Rozmán Gyula tűzoltó ezredes, a Veszprém Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság ajkai katasztrófavédelmi kirendeltségének vezetője, aki az elsők között érkezett a tragédia helyszínére tíz évvel ezelőtt.
– Elsőként természetesen az emberi életek mentése volt a legfontosabb feladat – folytatta Rozmán Gyula. – Sokan háztetőkön, villanyoszlopokon kerestek menedéket az iszapáradat elől, őket kellett biztonságba helyezni. Több eltűnt személy felkutatásában kellett részt vennem, s ami ezek közül nagyon megviselt, az a 14 hónapos Angyalka sorsa, akit az édesanyja kezéből tépett ki az ár: megkönnyeztük a kislány halálát.
A tűzoltó, aki lelkes állatvédő, azt mondta, a rengeteg elpusztult állat látványai is komoly traumát okozott. Azok a szerencsétlen kutyák például, amelyek láncon voltak, és esélyük sem volt menekülni. – Ezek a képek azóta is sokszor bevillannak, s talán ennek is köszönhető, hogy a vörösiszap-katasztrófa óta környezetvédelmi mérnökként diplomáztam. Hátha valamit magam is tehetek azért, soha többé ne történhessen hasonló – jegyezte meg Rozmán Gyula.
A tragédia tíz halálos áldozatot követelt, s körülbelül másfél százan szenvedtek súlyos sérüléseket. Több száz ház dőlt össze vagy rongálódott meg helyrehozhatatlanul. 2019-ben a MAL Zrt. vezetői 2,5-4 év börtönbüntetést kaptak. A MAL ellen több kártérítési per is indult, a cég – melyet végül felszámoltak és állami tulajdonba került – sokmillió forintot fizetett ki a károsultaknak, de messze nem mindenkinek és a valós kárértéket.
– A kártérítéssel kapcsolatos igazságtalanságok sokáig benne éltek az emberekben, mert azt azért nehéz feldolgozni, hogy ugyanolyan házat kapott, akinek komfort nélküli, régi épületét vitte el az ár, mint akinek kétszintes, több tízmilliós ingatlanát – mondta Ferenczi Gábor, Devecser polgármestere. – Persze mindenki megpróbált új életet kezdeni, még ha az akkori gyerekekben és idősekben életre szóló traumát okozott a tragédia.
Devecseren 18 utcát mosott el a vörösiszap, 200 ház semmisült meg: a település negyedét elvitte az áradat.
A tragédia után közel nyolcszázan költöztek el – jegyezte meg a kisváros polgármestere –, azóta úgy 300-zal nőtt a lakosság, de jellemzően új betelepülőkkel, nem visszatérőkkel. Félelem senkiben sincs, hogy ismét kitörhet a káosz, mert ezt a technológiát megszüntették, sőt, egy két évvel ezelőtti mérés szerint kifejezetten tiszta a levegő a településen.
– Kolontáron a fizikai károkat elhárították, a lelki sebek viszont sohasem gyógyulnak be – állította Horváth Zoltán, az Ajka melletti falu polgármestere, aki szerint a tragédiára sokszor emlékeznek, de arról keveset beszélnek. A falu hetede megsemmisült, igaz, ellentétben Devecserrel, az újjáépítés után két család kivételével mindenki visszaköltözött Kolontárra.
– A falu egyik legrégebbi utcáját, a Kossuth utcát vitte el az áradat, ami most tulajdonképpen emlékhely: az összedőlt házakra a házszámaik emlékeztetnek – mondta Horváth Zoltán. – Lassan az emberek is kezdenek felengedni: a tragédia után nagyon bezárkózó lett a falu, mindenki csak magával foglalkozott, de mostanra ez is kezd feloldódni, s kezd visszatérni a közösségi élet.
