Pusztába kiált

Ferenc pápa szombaton aláírt enciklikája, a „Mindnyájan testvérek”, amely Assisi Szent Ferenc egyik intelme alapján kapta a címét, már megjelenése előtt vihart kavart, mondván: az eredeti olasz kifejezés csak a férfiakra vonatkozik. Pedig aki a pápát ismeri, jól tudja, nem akarja kirekeszteni tanításából a nőket, s a címadáskor bizonyára fel sem merült benne, hogy ilyen kifogások is felmerülhetnek. Nem szerencsés ez a címvita, hiszen eltereli a figyelmet a lényegről: ma a populisták éppen azt hirdetik, nem vagyunk egymás testvérei. Kereszténynek nevezik magukat, miközben szembe mennek Krisztus tanításával. Őket éppen a kirekesztés élteti.

A pápa enciklikáját a járvány ihlette. Nem csak reményt akar adni a nehéz időkben; rá kíván mutatni, mi magunk is sokat tehetünk azért, hogy jobban felkészüljünk egy hasonlóan példátlan helyzetre. A pandémia is megmutatta: kiszolgáltatottak vagyunk, egymásra vagyunk utalva. Ha nem vigyázunk egymásra, kezdve azokkal, akiket a legjobban érint mindenfajta balsors - tehát a szegényekre, a menekültekre -, akkor a teremtés lényegét sem értettük meg, és így a világot sem tudjuk gyógyítani.

A pápa már korábban is rámutatott, korunk igazi hősei az orvosok, akik a frontvonalban küzdenek a járvánnyal szemben. Nem a vezető politikusok vagy a véleményvezérek, akik úgy vélik, ők maguk a nemzet. A társadalom ékkövei valójában nem az utóbbiak, hanem mindazok, akik a legnehezebb helyzetben is hisznek az összefogás erejében. Ők adnak példát szolidaritásból. Ők Krisztus igazi követői, hiszen jól tudják, „közösségben és harmóniában kell élnünk”.

A pápa tanítása szerint a teremtés maga a harmónia, ezzel áll szemben a társadalmi igazságtalanság, az individualizmus, a populizmus. A járvány nyomán azonban mintha még nagyobb erőre kaptak volna az individualisták és a populisták, akik veszélyes ideológiájukkal a koronavírussal szembeni védekezést is megnehezítik.

Enciklikájában a pápa fontos iránymutatást ad, de várhatóan megint azok nem hallják meg intelmeit, akiknek valójában szól.