Spiegel
Orbán Viktor szakmányban lopja el az uniós pénzeket, ezért el kell
érni, hogy azokat ne ő, hanem a nép kapja. Erre figyelmeztet az Európai
Parlament német szociáldemokrata alelnöke, aki ellen a napokban egy
tévesen idézett kijelentése miatt támadást indított a
magyar lakájmédia, Kovács Zoltán pedig egyenesen Németország náci
múltját hánytorgatta fel az ügy kapcsán.
Katarina Barley sajnálatosnak tartja, hogy Orbán igen hatékonyan
számolja fel a jogállamot, az Európai Néppárt asszisztálása mellett. De
azzal nem lehet megállítani, amit az Európai Tanács javasol a
demokratikus normák és brüsszeli pénzek összekapcsolására. Hiszen az
indítvány legfeljebb a korrupció ellen jó. Persze az állam- és
kormányfők sokszor úgy alkudoznak, mint kupecek a heti vásárban, ám
alapértékekről nem lehet vita. Márpedig pont azokat hagyná védtelenül a
legutóbbi csúcson jóváhagyott határozat.
Fontos persze a masszív anyagi visszaélések elleni küzdelem is, hiszen
Orbánnak enyves a keze. A módszer a legtöbbször az, hogy levajazott
közbeszerzések révén a „közelieknek” esnek le a nagy pénzek. Példa rá
Tiborcz István, és az Elios és a közvilágítás modernizálása körüli mutyi. Az
effajta módszerek nagy vesztese azonban a nép. Cseppet sem
a véletlen műve, hogy Magyarország kimarad az újonnan induló
Európai Ügyészségből.
Hogy az Európai Parlament négy nagy pártcsaládja mennyire képes
keresztülvinni a saját álláspontját és kemény jogállami mechanizmust
kicsikarni, az attól függ, hogy meg tudja-e győzni az európai
közvéleményt, hogy nem az újjáépítési tervet akarja blokkolni, hanem a
demokratikus elveknek igyekszik érvényt szerezni. Ám a tanács éppen
azzal próbálja sarokba szorítani, hogy szűkös az idő.
De a dolog úgy áll – hangsúlyozza Barley-, hogy Orbánt most meg lehet
fogni, mert 7 milliárd eurónak inthetne búcsút,ha netán vétóz. Azaz
kivételes alkalom nyílik, hogy jobb belátásra bírják. A nyugati
adófizetőknek már úgyis elegük van abból, hogy befizetéseikből
Orbán korrupt rendszerét hizlalják. Tehát egy olyan kormányt, amely az
alapértéken tapos.
A német politikus, aki volt az igazságügyi tárca első embere, úgy
látja: visszaüt, ha a Fidesz kampányt folytat azok ellen, akik
megbírálják. Hiszen közben óhatatlanul ismét reflektorfénybe kerül az,
amit pl. Barley mondott, hogy ti. ne Orbán vagy Tiborcz, hanem a nép
legyen az uniós források haszonélvezője. És nem a magyar vagy a lengyel
nemzettől kell megvonnia szubvenciókat, hanem a korrupt hatalomtól.
Hiszen Felcsúton a kormányfő kertjében emelkedik stadion és arrafelé
pöfikél a kisvasút – sokmillió eurós EU-támogatásból. Meg hogy a régi
iskolatársnál, Mészáros Lőrincnél mára nincs gazdagabb ember Magyarországon.
Orbánt ugyanakkor egyetlenegy cél vezérli, hogy semmi se veszélyeztesse
uralmát. De itt csakis az emberek tudnak bármit is tenni, amint azt a
két évvel ezelőtti helyhatósági választások eredménye mutatta. Barley
emlékezetett arra, hogy hosszabb idő átlagában azért a demokrácia
felül szokott kerekedni.
Orbán Viktor revansista háborúra készül, csak ez azért nem annyira
szembeöltő, mert Magyarország a NATO tagja. De hát az Törökország
is, amely napjainkban azonban már több hadműveletbe is belebonyolódott.
Ezt fejti ki legújabb könyvében a lap külpolitikai szerkesztője, akinek
alaptétele, hogy nincs puha nacionalizmus. Trump, Putyin, Orbán és a
többiek úgy állítják be, hogy a nemzetüket védik, ám téved, aki hitelt
ad szavaiknak, mert abból könnyen háborús konfliktus alakulhat ki.
A magyar vezető persze nehéz helyzetben van, mert az EU talán a
világtörténelem legnagyobb béketerve. Orbán azonban készül az X-napra,
amikor megtorolhatja a történelmi igazságtalanságot, Trianont. Az
európai közvélemény nem figyel oda a magyar fegyverkezésre, noha tavaly
a német hadiipar legnagyobb vásárlója a budapesti kormány volt.
Michael Thumann megállapítja, hogy visszatért a nacionalizmus, pedig az
példátlan pusztítást okozott a múlt században. Hívei azt állítják, hogy
a korábbi bűnök nem ismétlődhetnek meg, és látszólag meggyőző
ajánlattal nyerik meg maguknak mindazokat, akik félnek a járványtól, a
menekültválságtól, a kereskedelmi vetélytársaktól és a gazdasági
hanyatlástól. Elhitetik velük, hogy a nemzetállam csigaháza menedéket
nyújt nekik. Ám ez illúzió, ami csak a szavazópolgárok megtévesztését
szolgálja a tekintélyelvű hatalom részéről.
Trump, Putyin, Erdogan, Orbán és Johnson egytől egyik a nacionalizmus
segítségével jutott kormányra, illetve igyekszik hatalmon maradni. Nem
meggyőződésből hirdetik ideológiájukat, az csupán eszköz számukra a
politikában. De ha a regnáló amerikai elnök győz nem egészen egy hónap múlva,
az nagy veszélybe sodorja a világot. Merthogy a nacionalizmus hiába
hirdeti a bezárkózást: fegyveres viszályba torkollik. Ezért az
amerikaiak november 3-ánnem csupán saját kormányzatukról, hanem a
háborúról és a békéről is voksolnak.
Az Európai Bizottság migrációs reformterve pont olyan mocskos, mint
a menekülttáborok és arra szolgál, hogy megbékítse a kelet-európai
tagokat – írja a vezető európai lap kommentárja. Hiszen lehetőséget
adna nekik, hogy ne fogadjanak be menedékkérőket, hanem inkább
működjenek közre azok hazazsuppolásában, akik nem maradhatnak. Vagyis
azt csinálnák, amit az éjszakai bárok kidobófiúi. A paradox csak az,
hogy Magyarország és Lengyelország ellen éppen jogállami eljárás
folyik, és rejtély, miként lehetne őket rávenni a közös menedékpolitika
támogatására, illetve a jogállam elfogadására.
Igazából meg kellene osztani a felelősségét a migránsok befogadására, és
nem elég, hogy kitoloncolják azokat, akik nem jogosultak a státuszra.
Ám a brüsszeli indítvány élesen megosztja a 27-eket, így
egyáltalán nem felel meg a szerződés fogalmának. Amit előirányoz, az nem
több vágyálomnál. Hiszen az legfeljebb csak illúzió, hogy majd gyorsan
elbírálják a külső határokon a beadványokat, miközben továbbra sincs
egyezség arról, mi legyen azokkal, akik tényleg menekültek. Ez persze a
kormányok sara.
Ám ez annál szégyenletesebb, ideértve a rettenetes
befogadóközpontokat, mert jelenleg egyáltalán nincs válsághelyzet. Idén január és augusztus között nem egészen 68 ezren érkeztek, 14 %-kal
kevesebben, mint egy éve. Az uniós tagállamok azonban arra utaznak,
hogy elriasszák az illegális migránsokat. Ám a közös politika
legitimitása attól függ, hogy az mennyire felel meg a nemzetközi jognak
és az EU saját szabályainak. A siker érdekében valamennyi kormánynak
osztoznia kell a felelősségben, az nem merülhet ki abban, hogy
megszabadulnak a nem kívánatos bevándorlóktól. Mert különben megint
az lesz, hogy félintézkedésekig jutnak, de azok csak még több bajt
hoznak az uniófejére.
Nem könnyű kiütni a nyeregből Trumpot, mert a nemzetközi példák azt
támasztják alá, hogy a populisták általában sokáig maradnak hatalmon – írja Yascha Mounk, a Johns Hopkins Egyetem tanára, a German
Marshall Alapítvány kutatója, a populizmus szakértője. A politikai
elitet támadó és saját hatalmuk korlátait tagadó demagóg politikusok
mostanság egy sor demokratikus rendszerben megszerezték az irányítást.
Indiától, Brazílián át a Fülöp-szigetekig.
Abban nincs semmi különös, hogy az Egyesült Államok ilyen sokáig megtűr
egy populista elnököt. De ha az előrejelzések nem tévednek, akkor ennek
vége lesz nem egészen egy hónap múlva, azaz Amerika azon kevés
kivétel közé tartozik majd, ahol már az első mandátum lejártával ajtót
mutatnak a tekintélyelvű, populista vezetőnek. Pedig az ilyen vezetők
átlagban kétszer annyi ideig vannak a kormányrúdnál, mint demokratikus
társaik: utóbbiaknak csupán három év jut, előbbieknek viszont 6 és
fél év.
A különbség különösen élessé válik, ha azokat a populista
kormányokat nézzük, amelyek már több mint tíz éve gyakorolják
az uralmat. Az ilyen államfők, vagy miniszterelnökök esélye ötször
nagyobb, hogy hivatalban maradjanak, mint amikor demokratikus
vezetésről van szó. Magyarország és Törökország mutatja, hogy amikor az
emberek végre észreveszik a rendszer hiányosságait, addigra már súlyos
károk érik a jogállami intézményeket.
Úgy hogy ezekre a tényekre nagyon is oda kell figyelni az amerikai
választás közeledtével. Hiszen a legkifinomultabb modellek még most
is egy az öthöz adják Trump esélyeit, ami egyáltalán nem megnyugtató.
Annál is inkább, mert a nemzetközi példák arra utalnak, hogy ilyen
politikusok visszatudnak térni, lásd Kaczynskit, illetve megőrzik
befolyásukat (Berlusconi). Ám az USA megtörheti a trendet, és utána az
ország a feltörekvő illiberalizmus elleni harc élére állhat.
FT
Közép-Európa ugyan sikeres lépett fel a koronajárvány első hulláma
ellen, most viszont küszködik. Tavasszal szigorú zárlatot rendelt
el, így hatékonyabban kezelte a válságot, mint a Nyugat. Ám napjainkban
egyre több a megbetegedés a térségben és a kilátások eléggé
fenyegetőek. A cseheknél,lengyeleknél, magyaroknál, szlovákoknál és
románoknál minden eddiginél több megbetegedést jelentenek. És úgy
tűnik, hogy hatalmas nyomás alá kerül az egészségügyi ellátó rendszer.
Az újság idézi Jakab Ferenc virológust, aki nem látja, hogy ellaposodna
a görbe. És ha a kormány nem tesz sürgős intézkedéseket,
akkor drasztikus nő a fertőzöttek száma a következő hónapokban. Ám a
baj pont az, hogy ezek az országok a nyár végén tartózkodtak a drákói
szigortól, nem úgy, mint márciusban. (Kivéve Magyarországot, amely
ismét lezárta határait.)Megfigyelők szerint azonban ez óriási feladat
elé állítja a kórházakat, amelyek kevesebb pénzből kénytelenek kijönni,
mint a nyugati társintézmények és helyenként még elég emberük sincs. De
kemény a kihívás az államigazgatás számára is.
A gyenge pont továbbra is ott van, hogy nem tesztelnek eleget. Pedig
mint az egyik lengyel egyetem járványügyi szakértője mondja, igazából
leginkább tesztelni, tesztelni és tesztelni kell. Azon
felül ellenőrizni kellene az iskolákat, és
érvényt kellene szerezni a szabályoknak. Ám a helyzetet nem könnyítik
meg a politikusok zavaros nyilatkozatai. Például amikor Szijjártó Péter
kijelenti, hogy kirúgja azokat a külügyeseket, akik otthonról akarnának
dolgozni. Persze a hozzáállásban közrejátszik, hogy súlyosak a
gazdasági következmények. A magyar visszaesés 14% körül van. De mivel
mind több a beteg, megfigyelők úgy vélik: nem lehet elkerülni, hogy
ismét agresszívabb lépésekhez folyamodjanak.
