Előfizetés

Cukorbetegséget okozhat az álmatlanság

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.10.05. 15:17

Fotó: MICROGEN IMAGES/SCIENCE PHOTO LI / AFP
Az alvászavar – amelynek kezelésében segíthet a napi rutin megváltoztatása – is lehet a diabétesz rizikófaktora.
Az International Diabetes Federation (IDF) 2019-es adatai szerint körülbelül 463 millió felnőtt cukorbeteg él világszerte, becslések szerint a számuk 2040-ig elérheti a 700 milliót is. A kutatók az évek során számos olyan tényezőt azonosítottak, amelyek fokozzák a 2-es típusú diabétesz kialakulásának valószínűségét. Ezek közé tartozik az alkoholfogyasztás, a napközbeni szunyókálás, a reggeli kihagyása, a szorongászavarok, bizonyos aminosavak hatása, gyulladásos tényezők és az alváshiány – írta az Orvostovábbképző Szemle Online.
A 2-es típusú cukorbetegség 19 rizikófaktorát sorolja fel a Diabetologia című lapban nemrégiben megjelent közlemény, amelyek között újként szerepel az inszomnia. Az álmatlanságban szenvedő betegek 17 százalékkal nagyobb valószínűséggel számíthatnak a cukorbetegség jelentkezésére, mint azok, akiknél ilyen alvásprobléma nem áll fenn. „A napközbeni szunyókálás ugyancsak a diabétesz kockázati tényezőjének tűnik, de mivel ez szoros összefüggésben áll az inszomniával, egyelőre nem egyértelmű, hogy a napközbeni alvás önmagában is rizikófaktornak tekinthető-e” – magyarázták a szerzők.
A cukorbetegség előfordulásának esélyét többek között növeli a depresszió, a dohányzás, a magas vérnyomás, a koffeinfogyasztás, négyféle telített és telítetlen zsírsavszint. A szerzők hangsúlyozták, a legfontosabb kockázati tényező változatlanul az elhízás, ami részben összefüggésben lehet az inszomniával is. Felvethető az is, hogy a depresszió és az álmatlanság is hat egymásra. 
Az elemzés szerint csökkenti a cukorbetegség kialakulásának kockázatát többek között a D-vitamin, a nők zsírmentes testtömegének magas szintje, de befolyásolja a születési súly, a testmagasság, valamint az iskolázottsági szint is.   
A szerzők több mint hetvenezer cukorbeteget és több mint nyolcszázezer kontrollszemélyt vontak be az analízisbe, akiknek átlagéletkora 55 év, a résztvevők 51,8 százaléka férfi volt.

Aktivizál a korán kelés

Egy másik kutatás szerint a már kialakult cukorbetegség kezelését segíti, ha az érintettek korán kelnek, illetve fekszenek – írta a HáziPatika. A brit Leicesteri Egyetem és a Dél-ausztráliai Egyetem kutatói szerint az alvási rutin hat a diabéteszesek egészségi állapotára. Eredményeik szerint az éjjeli baglyok, tehát azok, akik későn kelnek és fekszenek, általában mozgásszegényebb életmódot folytatnak, és a csekély fizikai aktivitásuk is jellemzően alacsony intenzitású. Az eredmények szerint 56 százalékkal kevesebbet mozognak, mint a korán kelők.
A rendszeres mozgásnak azonban nagyon fontos szerepet van a cukorbetegek életében (is), mert segít elérni és fenntartani az egészséges testsúlyt, az egészséges vérnyomást és csökkenti a szívbetegségek kialakulásának veszélyét is. Mivel az úgynevezett kronotípus, azaz az alvási rutin változtatható, fontos lenne, hogy a későn fekvő és kelő típusok tudatosan próbáljanak korábban aludni menni és másnap korábban ébredni, mert ez segíthet, az intenzívebb hétköznapi aktivitás elérésében is. 

A hepatitis C vírus felfedezéséért hárman kapnak idén orvosi Nobel-díjat

MTI
Publikálás dátuma
2020.10.05. 14:11

Fotó: JONATHAN NACKSTRAND / AFP
A két amerikai és egy brit tudós egyenlő arányban részesül a 10 millió svéd korona, azaz nagyjából 342,2 millió forintos jutalomban.
Október 5. és 12. között jelentik be, kik kapják idén a Nobel-díjakat. Elsőként hétfőn az orvosi-élettani kategóriában hirdettek nyertest Stockholmban. A hepatitis C vírus felfedezéséért két amerikai és egy brit tudós, Harvey J. Alter, Charles M. Rice és Michael Houghton kapja – jelentették be a Karolinska Intézetben.
Az illetékes bizottság indoklása szerint a három tudós eredményei döntő jelentőségűek voltak a vér útján terjedő májgyulladás (hepatitis) elleni küzdelemben. A hepatitis világszerte jelentős egészségi probléma, amely májzsugort és májrákot is okozhat – tették hozzá.
A kitüntetettek 10 millió svéd koronán (342,2 millió forintos összegen) osztoznak, az összeget egyenlő arányban osztják szét köztük. 
Kedden a fizikai, szerdán a kémiai Nobel-díj kitüntetettjeit ismerteti a Svéd Királyi Tudományos Akadémia. A hagyományoknak megfelelően csütörtökre várható az irodalmi kategória nyertesének kihirdetése, a díjat a Svéd Akadémia ítéli oda. Október 9-én Oslóban ismertetik a Nobel-békedíj idei kitüntetettjét, majd október 12-én ismét Stockholmban azt, hogy ki kapja a svéd jegybank által alapított közgazdasági Nobel-emlékérmet.
A díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján tartják. A koronavírus-világjárvány miatt ezúttal azonban elmarad a nagyszabású díjátadó ceremónia Stockholmban, helyette a városházáról televízión lesz nyomon követhető az esemény, amelyen a kitüntetettek videokapcsolat révén, hazájukból vesznek részt. A Nobel-békedíjat is a szokásosnál jóval szerényebb körülmények között adják át Oslóban.

Egyre kiszámíthatatlanabbá válik az időjárás

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.10.05. 12:23

Fotó: STAN HONDA / AFP
Durva hidegbetörésekre, ugyanakkor szokatlanul enyhe téli időszakokra is számítani kell – derítették ki magyar kutatók.
Újszerű szimulációs módszerekkel vizsgálták a klímaváltozás hatását a sarki légköri folyamatokra az MTA-ELTE Elméleti Fizikai Kutatócsoport és a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársai. Az eredményeik alapján egyre durvább és egyre délebbre hatoló hidegbetörésekre, közben pedig szokatlanul enyhe és csendes téli időszakokra kell számítani. Ráadásul Európában az eddiginél kiszámíthatatlanabbá válik az időjárás – derül ki a Magyar Tudományos Akadémia közleményéből.

Egyre változékonyabbak a telek

Nem ritkán extrém hóviharok söpörnek végig az észak-amerikai vagy az eurázsiai kontinensen, máskor pedig egészen enyhe időjárási viszonyokat tapasztalnak távoli északi vidékeken is. Az északi pólus térsége felett a magaslégkörben állandóan forgásban van a levegő egy hatalmas örvényben. Ezt a több ezer kilométer átmérőjű forgó légtömeget hívják poláris örvénynek. Mivel az erősségét az Egyenlítő és sarok közötti hőmérsékletkülönbség határozza meg, nyáron gyengébb, télen pedig intenzívebb. A poláris örvény határánál – az északi hideg és száraz, valamint a déli meleg és nedves légtömegek találkozásánál –, nagyjából 7-12 km magasságban egy erős légáramlat halad körbe-körbe az északi félteke kontinensei és óceánjai felett: ez az úgynevezett futóáramlás vagy jet stream.
Ha a poláris örvény erős, a futóáramlás is az, nyomvonala pedig északabbra húzódik, és nem engedi kitörni az Északi-sark körzetéből a hideg légtömegeket. Ha azonban a poláris örvény gyenge, a futóáramlás is gyengül, szakaszonként délebbre húzódik, és gyakran nem tudja útját állni egy-egy leszakadó hideg légtömegnek. Valahogy úgy képzelhetjük el, mintha az Északi-sark körül egy láthatatlan gumigyűrű húzódna, amely a poláris örvény erősödésével szorosra húzódik a pólus körül, gyengülésével pedig kilazul, tágabbá és hullámossá válik.
A poláris örvény erőssége, és így a meteorológiai “gumigyűrű” szorossága, illetve lazasága az Északi-sark körüli légtömegek nyomásviszonyaival van összefüggésben, ezek változását nevezik arktikus oszcillációnak. Ha az Északi-sark körüli légnyomás alacsonyabb az átlagnál – úgy mondják: az arktikus oszcilláció a pozitív fázisában jár –, a poláris örvény erősödik, a “gumigyűrű” szorosabbra húzódik, és kevesebb téli hidegbetörésre számíthatunk. Ha azonban az átlagnál magasabb a légnyomás a pólus körül ­­– az arktikus oszcilláció a negatív fázisában jár –, a poláris örvény gyengül, a “gumigyűrű” kilazul és hullámosabbá válik, amely hullámok mentén a hideg, sarki levegő betörhet délebbi területekre, és erős hóviharokat okozhat. Ez történt 2010 telén, amikor az Egyesült Államok területén három rekorderősségű hóvihar is végigsöpört.
Az Északi-sark fölötti légnyomás ingadozása kaotikus folyamat, tehát meglehetősen nehéz előrejelezni az alakulását. Még nehezebb kérdés ezen az eleve nehéz terepen, hogyan hat a kímaváltozás a sarki légköri folyamatokra. Az MTA-ELTE Elméleti Fizikai Kutatócsoport és a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársai újszerű szimulációs módszerekkel ennek a kérdésnek jártak utána.
A vizsgálat során két élvonalbeli éghajlati modell, és bennük több éghajlati forgatókönyv eredményeinek alapján elemezték az arktikus oszcilláció várható jövőbeli változásait. Az analízis eredményeképpen előálló térképből kiolvashatóvá vált, hogy a jövőben mely térségekben lesz nagyobb és hol kisebb az oszcillációhoz kapcsolódó nyomásingadozás amplitúdója.
Az arktikus oszcilláció hőmérsékleti távkapcsolatainak erőssége és előjele (bal oldali ábra, az arktikus oszcillációs index és a felszíni hőmérséklet közötti korrelációs együttható) és ezek 1950-2099 között várható változása (jobb) a december-február hóna
Fotó: Haszpra et al., J. Climate (2020) 33 (8): 3107–3124. / MTA
A különböző modellek előrejelzései némileg eltértek egymástól, de a lényegben egyetértés mutatkozott: összességében egyre nagyobb kilengések várhatóak az Északi-sark körüli térség légnyomásában.
Ez azt jelenti, hogy egyre durvább és egyre délebbre hatoló hidegbetörésekre számíthatunk, ugyanakkor időközben szokatlanul enyhe és csendes téli időszakok is várhatók.

Az arktikus oszcillációhoz köthető úgynevezett távkapcsolatokban, vagyis a Föld egymástól távoli területének időjárása közötti kapcsolatokban is változások várhatók. Az arktikus oszcillációhoz köthető, és a Kárpát-medence téli időjárás előrejelzésében is fontos távkapcsolatot jellemzi például Babolcsai György meteorológus Decemberi Anomália Indexe, amely éppen az észak-atlanti térség légnyomásának kora őszi értéke és a Kárpát-medence decemberi átlaghőmérséklete közötti kapcsolatot jellemzi. A meteorológusok számára minden ilyen távkapcsolat nagy érték, hiszen ezek könnyebben kiszámíthatóvá teszik az időjárás szeszélyeit.
A magyar kutatók azt találták, hogy az arktikus oszcilláció hőmérsékleti távkapcsolatainak erőssége Európa térségében várhatóan csökken a klímaváltozással. Vagyis, nem elég, hogy az arktikus oszcilláció amplitúdója átlagosan növekszik, de – legalábbis itt, Európában – egyre nehezebben lehet az oszcilláció fázisát jellemző index alapján megjósolni, hogy mindez milyen konkrét időjárást jelent.
A tanulmány megjelenése óta a kutatók ugyanezt a módszert alkalmazták az El Niño–déli oszcilláció jelenségkörre is, hasonló eredménnyel. Úgy találták, hogy a jövőben a déli oszcilláció amplitúdója, erőssége is növekedhet, valamint ebben az esetben is változások következnek be a távkapcsolatok erősségében.

Sokasági szimulációk

Haszpra Tímea Tél Tamás professzorral és kollégáival az ELTE Elméleti Fizikai Tanszéken, az MTA–ELTE Elméleti Fizikai Kutatócsoporttal együttműködve kezdtek foglalkozni az éghajlati szimulációk úgynevezett snapshot (vagyis pillanatfelvétel-) megközelítésével, amelyhez úgynevezett sokasági éghajlati szimulációkra van szükség. Ez azt jelenti, hogy számos, némiképp eltérő kezdeti feltétellel indítanak szimulációkat, amelyek predikciói egy ideig széttartanak egymástól. Amennyiben elég hosszú ideig hagyják őket futni, akkor az előrejelzéseik előbb-utóbb egy meghatározott sávba rendeződnek, és a sáv által kijelölt értékek megbízhatósága emiatt igen jó lesz. 
Előrejelezni csak szimulációval lehet. Minthogy az éghajlat jellemzői igen bonyolult és sokszorosan csatolt mechanizmusoktól függenek, az adott állapotban sokféle nyomás-, hőmérséklet- és egyéb érték képzelhető el adott valószínűséggel. A ténylegesen megvalósuló értékek a lehetséges állapotok sokaságának csak egyetlen szeletét mutatják meg, miközben sok másik, hasonlóan elképzelhető esetet rejtve hagynak. Azok a szimulációk, amelyek együttesen képesek vizsgálni az összes (vagy legalábbis számos) lehetőséget, pontosabb előrejelzésekre adnak lehetőséget, mintha a mérések szemléletét követve kizárólag egyetlen lehetőséggel számolnánk. Haszpra Tímea és kollégái, Herein Mátyás és Topál Dániel viszont két éghajlati modell több mint száz, különböző kezdeti állapotból indított idősorokból álló sokaságát elemezte. Eredményeik így sokkal jobban lefedték a lehetséges éghajlati állapotok tárházát, mint az általában alkalmazott, egyszerűbb elemző módszerek. Ezáltal az oszcilláció szerkezetéről is információhoz jutottak egy adott jövőbeli időpillanatban, de arra is választ tudtak adni, hogy az adott földrajzi helyen milyen mértékű lesz az ingadozás időbeli változása.