Jó reggelt, drága uram, ugye nem bánja, ha letáborozok itten egy kicsit?
Az apró, torzonborz, szakállas ember kényelmesen elhelyezkedik egy törött lábú műanyag széken, és érdeklődve nézi a cipekedésemet. Igazság szerint csak délután hatkor kezdhettem volna kihordani a lomokat – a pontosság kedvéért: a háztartásban feleslegessé vált nagydarabos hulladékot –, de tudtuk, hogy ez csak amolyan ajánlott időpont, és mindannyian jobban járunk a korai kezdéssel. Ő feltétlenül.
Józsi vagyok, remélem, nem bánja, ha bemutatkozom? Néhány órát biztosan együtt leszünk. Ugye van fémhulladék a házban?
Minden fordulónál feláll, és körültekintően átvizsgálja a kihurcolt ezt meg azt. A mozdulatain látszik a hideg profizmus, de igyekszik nem tolakodónak mutatkozni.
Látom, horgászni tetszik, ugye nem gond, ha ezeket félreteszem?
Valami olyasmit válaszolok, hogy nem is igazán én horgászom, sokkal inkább a gyerek, aki nemrég költözött el, de látom, hogy a részletek csak untatnák, úgyhogy ráhagyom. Ahogy a komplett horgászfelszerelést is. Hadd vigye.
Tessék mondani, nem lehetne először a fémhulladékot kihordani? Nem akarok tolakodni, de sietnék.
Na tessék. Ez a hozzáállás teljesen új. Látszik is rajtam a megütközés, úgyhogy igyekszik tompítani a dolog élét.
Jaj, nem akarok én semmit, csak tessék nyugodtan folytatni. Csak azt akarom mondani, hogy én a fémes vagyok.
Az ember mindig tanul. És soha nem lehet előre sejteni, honnan jön a tudás.
Mi kérem szervezetten dolgozunk. Én gyűjtöm be a fémet. Használt akkumulátor, csövek, idomok, csapok, sátorcövekek. Nem tetszik elhinni, mennyien vesznek új cöveket, és a régit képesek lennének kihajítani a kukába! Aztán van a másik Józsi. Az ő családja viszi a műanyagot. Babakádak, PVC-csövek, nejlonszatyrok, műanyag medencék. A bútorosok utána jönnek, ők általában dél előtt nem indulnak el. Tessék mondani, nem lehetne előbb a merevítőket kihozni és csak utána a medencét?
Lám, az ember hajlamos csak úgy, minden tervszerűséget nélkülözve lomtalanítani, miközben a háttérben komoly logisztikai háttérmunka folyik. Dél felé – ahogy azt Józsefem is jelezte – megérkezik a másik Józsi, és átveszi a terepet. Hárman vannak, precízen dolgoznak, ügyelve arra is, hogy ne maradjon fölös szemét. Közben megjelenik a hatóság, és zord tekintettel körbeautózza a kitett halmokat. Másik Józsiék csendben visszahúzódnak – nem kell a konfrontáció, kérem szépen -, de aztán folytatják. Egy óra alatt végeznek az egésszel. Kettőkor jönnek a bútorosok, Lajosék, és viszik, amit lelnek. Mire hajnalra odaér a kukás autó, csak egy kis kupac szemét jelzi, hogy aznap lomtalanítás volt.
Működik itt kérem a hatékony és szelektív hulladékgyűjtés, még ha nem is pont úgy, ahogy a prospektusban írják.
Utóirat. Másnap reggel a bútoros Lajos becsönget. Ne haragudjak, de talált egy doboz családi képet a kitett komódban. és azt most visszahozná. Pénzt nem fogad el, de szavamat veszi, hogy a következő lomtalanítás előtt hívom, ha van valami. Ebben maradunk.