A gyerekeket félteni a homoszexuálisoktól, magyarán pedofíliával gyanúsítani őket körülbelül annyira igazságos dolog, mintha valaki azt mondaná: aha, ön szereti a pálinkát, tehát kokaint is használ. Orbán Viktor persze tudja ezt – tudnia kell, lévén végzett jogász -, de a legkevésbé sem érdekli. Mivel a határokat lezárta, találnia kellett magának egy új, immáron belső ellenséget; lengyel barátai pedig már rég kijelölték az utat.
Hogy ez az irány következik, azt attól a perctől tudhattuk, hogy még a tavasszal, élve a járvány – és kizárólag a járvány! – elleni küzdelemre kapott felhatalmazással, Semjén Zsolt egy cudar éjjelen törvényjavaslatot nyújtott be, amelynek révén egyszer és mindenkorra el lehet lehetetleníteni a nemváltó műtétre kényszerülő állampolgárokat. A jogszabály eredője a színtiszta gonoszság és az aljas politikai számítás, hiszen biztos van n darab szavazó, akit pont az tart a Fidesz mellett, hogy Gyulából a személyijében eztán nem lehet Emőke, és viszont. Hogy Gyula és Emőke senkit sem korlátoz semmiben, csak egy boldogabb életért küzd, hát az aztán tényleg nem számít.
Legfrissebb kiállásával viszont szintet lépett a miniszterelnök. Amikor bátorítólag utalt Dúró Dóra ijesztő könyvdarálására, és mit sem törődve a baljós történelmi előzményekkel úgy tett, mintha az élet sokszínűségének semmibevétele valóban valamiféle valós alapokon nyugvó gyermekmentő akció lenne, már nem pusztán a szívének oly kedves, éjsötét választórétegnek muzsikált.
Megmutatta, hogy a Jobbikból disszidált hungarista jellegű, momentán független képviselők pompásan közös nevezőre hozhatók a Fidesszel. Márpedig ahol ilyen szép ideológiai összhang bontakozott ki, ott az együttes szavazásnak sem állhat semmi az útjába, ha ne adj’ isten egyszer valami veszélybe sodorná a kormány kétharmadát.