Előfizetés

„Hadjárat” indult Iványiék ellen

Czene Gábor
Publikálás dátuma
2020.10.07. 06:40

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
A kormánypárti sajtónak már az sem tetszik, hogy a Kádár-korszakban Iványi Gábor a börtönt kockáztatva szembefordult az állampárttal.
Az ellenünk irányuló lejárató kampány jó jel, mert azt mutatja, hogy fontosak vagyunk – reagált ironikusan Ónodi István gazdasági igazgató azokra az Iványi Gáborral szemben felhozott vádakra, amelyek a Magyar Nemzetben jelentek meg.
A kormánypárti napilap azt írta, hogy Iványiék az állami normatíván túl 2012 és 2020 között több mint két és fél milliárd forint többlettámogatást kaptak az Emberi Erőforrások Minisztériumától. A cikk kérdésesnek nevezte, hogy az Iványi Gáborékhoz kötődő intézmények a magas állami támogatás mellett miért küzdenek súlyos anyagi gondokkal: „vannak arra utaló jelek, hogy Iványi kezei közül kifolyik a pénz”.
Ónodi István az Iványi által vezetett Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség, Oltalom Karitatív Egyesület és Wesley János Lelkészképző Főiskola gazdasági ügyeiért felel. „Beindult a hadjárat” – utalt arra, hogy a Magyar Nemzeten kívül a közelmúltban a Magyar Demokrata is hasonló tartalmú írást közölt.
A gazdasági igazgató elmondta, hogy – bár az említett két és fél milliárdos összeg megfelel a valóságnak – a lap fontos szempontokra egyáltalán nem tért ki, így eltorzította az igazságot. A szóban forgó iskolákban túlnyomórészt olyan mélyszegénységben élő diákok tanulnak, akik esetében nem elegendő oktatási-nevelési feladatokat teljesíteni: szociális ellátásra is rászorulnak, és nem csak ők, családjuk is.
Ehhez nyilvánvalóan az átlagosnál lényegesen több pénzre van, azaz lenne szükség. A kormány ezzel szemben a kiegészítő támogatás összegét idén 190 millió forintól a felére csökkentette, és már kilátásba helyezte, hogy jövő évtől kezdve végképp megszünteti. Az a sejtetés, hogy „Iványi kezei közül kifolyik a pénz”, a gazdasági igazgató szerint „minden alapot nélkülöző vádaskodás, szemenszedett hazugság”. A pénz az utolsó fillérig a rászorulókhoz kerül.
Ónodi István hangsúlyozta, hogy amennyiben a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget nem fosztották volna meg jogsértően törvényben elismert egyházi rangjától, akkor kiegészítő támogatásként korábban – a más felekezeteknek járó juttatások alapján – nem 190 milliót, hanem 360 millió forintot kapott volna a költségvetésből.
Azonban hiába mondta ki az Alkotmánybíróság, hogy a testvérközösség egyházi státuszát 2012-ig visszamenőleg helyre kell állítani, ez mindeddig nem történt meg. Helyette jogi csűrés-csavarás zajlik – állapította meg Ónodi István, akinek számításai szerint (ahogyan arról már Iványi Gábor is beszámolt) az állam mintegy 6 milliárd forinttal tartozik nekik. Akad ugyan több vitatott tétel, de sok olyan követelés is, amelynek jogosságát a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán zajló eljárás során a magyar kormány kénytelen volt elismerni.
A Magyar Nemzet cikkében egyebek mellett az is olvasható, hogy a józsefvárosi Dankó utcában, a hajléktalanokat ellátó intézményekben egészen embertelen állapotok uralkodnak. A gazdasági igazgató méltatlannak érezte, hogy kommentálja az állítást. Kérdésünkre megjegyezte: arra se nagyon lehet mit mondani, hogy a napilap egyszerűen csak szakadár gyülekezetnek minősíti a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget, amelyet a metodista felekezetből kizárt lelkészek alapítottak.
Ónodi István emlékeztetett rá, hogy Iványi Gábor és lelkésztársai a Kádár-korszakban felfüggesztett börtönbüntetést kaptak, amiért a hatósági zaklatást vállalva szembefordultak az állampárttal kollaboráló metodista egyházzal. Hosszas, 1973-ban kezdődött küzdelem után a gyülekezet 1981-ben vált az állam által elismert, úgynevezett „bevett” felekezetté. Ettől a jogától fosztotta meg az Orbán-kormány.
A gazdasági igazgató elmondása szerint a vádak és az egyoldalú állítások miatt jogi eljárásokat kezdeményeznek.

Sokk lett a terápiából – Okafogyottá tették a régen várt orvosbéremelés feletti ünneplést

Danó Anna
Publikálás dátuma
2020.10.07. 06:20

Fotó: Népszava
A döbbent csendet az is magyarázza, hogy az „egészségügyi szolgálati viszony” bevezetése a teljes ágazat olyan mértékű átalakítását hozhatja, amelynek következményeit ma még a benne dolgozók sem látják át.
A parlament kedden 165 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényt. A rendkívüli eljárással, egy nap alatt áthajtott jogszabály lényegében megegyezik a benyújtott tervezettel, amelyet hétfőn több szakmai szervezet is kritizált. A reakciók hatására csak egyetlen említendő módosítás történt: a munkahelyi vezetők már nem csökkenthetik kedvük szerint 20 százalékkal a náluk dolgozó orvosok bérét. Az összes egyéb kritikus pont – köztük a foglalkoztatási szabályoknak a fegyveres testületek mintáit követő átalakítása – változatlanul megmaradt, s ez a régen várt jelentős orvosbéremelés feletti ünneplést is okafogyottá tette.
Kedden – a hátrányt szenvedőkön kívül – egyetlen olyan egészségügyi szakembert sem találtunk, aki a kialakult helyzet nyilvános értékelésére vállalkozott volna. A döbbent csendet az is magyarázza, hogy az „egészségügyi szolgálati viszony” bevezetése a teljes ágazat olyan mértékű átalakítását hozhatja, amelynek következményeit ma még a benne dolgozók sem látják át. Az indokolatlanul gyors szavaztatás hátterében pedig az is állhat, hogy a kormányzat kifejezetten tartott ezeknek a következményeknek a nyílt kitárgyalásától.

Az egyeztetések nélkül pedig a képviselők is látszólag kétely nélkül döntöttek, mind a kormány, mind az ellenzék oldalán csak igennel voksoltak a tervezetre. A döntés után markáns véleményt csak azoktól lehetett hallani, akik most semmit sem kaptak, csak az új rendszer hátrányaiból részesednek majd. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) nyílt levélben kérte számon az orvosi köztestületen a szolidaritást. „Reméljük a Magyar Orvosi Kamara (...) nem fogadja el ilyen formában a törvényt és semmi esetre sem vesz részt a megvalósításában!” – írják.
– Október 6. gyászos nappá vált a számunkra, a köztestület kihagyásával hoztak egy olyan törvényt, amely jelentősen átalakítja a szakdolgozók életét – reagált lapunknak Balogh Zoltán, a MESZK elnöke, aki hozzátette: mától tiltakozásuk jeléül zöld szalagot viselnek. Az elnök szerint vélhetően senki nem gondolta végig a jogállási törvény hatását az ellátórendszerre. Az otthonápolás például ellehetetlenülhet, ezt ugyanis most a kórházban dolgozó nővérek végzik másod-, harmadállásban. Ha ettől eltiltják őket, ők sem tudják eltartani a családjukat és a betegek is ellátatlanok maradnak. Arra a kérdésre, hogy milyen formában tiltakozhatnak, az Balogh Zoltán azt felelte: az elnökség dönt ebben a kérdésben. Bárdos Judit, a Belügyi, Rendvédelmi és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (BRDSZ) főtitkára arra hívta fel a figyelmet, hogy a rendvédelemben dolgozó egészségügyiek egyszerűen kimaradtak a szabályozásból és a béremelésből is. Mintegy 200 szakember dolgozik a rendőrség, a tűzoltóság, a katasztrófavédelem, a büntetés-végrehajtás egészségügyi intézményeiben. A Magyar Orvosok Szakszervezete azt tette szóvá tette, hogy azok sem lehetnek mind boldogok, akikre vonatkozik az új szabályozás, mert a másodállások megtiltása gyorsan elvezethet a vidéki kórházak bezáráshoz. „A kormány a Magyar Orvosi Kamara bértábláját használta fel arra, hogy csapdába csalja az orvostársadalmat” – szögezik le a közleményükben. – Egyetlen emberrel sem találkoztam, akinek elfogadható lenne az új törvény teremtette helyzet – mondta lapunknak egy, a neve mellőzését kérő traumatológus, aki éppen a műtőből jött, ahol egy vállalkozó orvos altatott. „Ha januártól ő nem jöhet, műtét sem lesz.” A baleseti sebész maga is három helyen dolgozik a főállása mellett, s úgy látja, ha bármelyikben is abbahagyná a munkát, nem lenne aki a helyére álljon. Nem véletlen, hogy az orvosi portálokon egyre nagyobb a forrongás, pedig vasárnap még mindenki bizakodó volt. A legtöbben azt a lehetőséget kifogásolják,  hogy ezután békeidőben is vezényelhetők lesznek az egészségügyben dolgozók, és akár két évre is áthelyezhetik őket az ország egy másik pontjára, ha az állam azt úgy akarja. Volt, aki már arra biztatott, hogy ne írják alá novemberben az egyoldalúan a szolgálati viszonyról szóló munkaszerződéseket. S abban bízott, ha ez tömeges lesz, az jobb belátásra bírhatja a kormányt.

Az állam fizetne az oroszok helyett

Szalai Anna
Publikálás dátuma
2020.10.07. 06:00

Fotó: Béres Márton / Népszava
Egy-két héten belül elkészülhet a kormány-előterjesztés az orosz Metrowagonmash-sal szembeni BKV kötbér-követelés átvételéről.
Az Orbán-kormány fizetné ki a BKV-nak a hármas metró kocsijait leszállító orosz cégtől követelt csaknem 7 milliárdos kötbért – értesült több forrásból a Népszava. A kabinet hivatalos megkötése állítólag csupán annyi lenne, hogy a fővárosi közlekedési cég kizárólag elektromos buszokat vásárolhatna a pénzből. Éppen ezért a 7 milliárdos követelést a jelenlegi elgondolás alapján az Innovációs és Technológiai Minisztériumra (ITM) engedményezné a BKV, amely ezt követően kiszállna a perből. A kormány képviseletében eljáró tárca pedig várhatóan szép csendben peren kívül megegyezne az orosz céggel. A kifizetés valamilyen zöldenergia-forrás vagy a szén-dioxid-kvóta terhére történhetne. A kormány ezzel egyrészt hatalmas lendületet adhatna a februárban bejelentett klíma- és természetvédelmi akciótervnek, amelynek fontos része a Zöld busz program. Ennek keretében tíz év alatt 36 milliárd forinttal támogatná az állam az elektromos buszok beszerzését. A BKV már neki is kezdett egy feltételes elektromos buszbeszerzésre vonatkozó tender előkészítésének, hogyha itt a pénz, akkor kiírhassák. (Felesleges kapkodni: a buszok cseréjére tavaly júliusban ígért 3,2 milliárd forintos támogatást is legfeljebb jövőre kapja meg a főváros.) A Népszava információi szerint a Metrowagonmash-tól követelt 7 milliárdos kötbér átruházásáról szóló tárgyalások nem sokkal a választások után kezdődhettek az Orbán- és a Karácsony-kabinet között.
A lapunknak adott magyarázatok szerint mindhárom érintettnek jól jönne, ha mielőbb lecsendesíthetnék a hármas metró járműparkjának felújítása körül támadt vihart. A kormány jó pontokat szerezhetne az orosz-magyar diplomáciai kapcsolatokban, ami régóta szívügye. Az orosz cégnek nem igen akaródzik kifizetni ennyi pénzt, de nem akar elhúzódó jogvitát sem, hiszen egy kötbér-perrel a háta mögött nem igen használhatja referenciaként a budapesti metrókocsikat. A fővárosi önkormányzatnak pedig ez lenne a legrövidebb és egyúttal a legbiztosabb út a pénz megszerzéséhez, hiszen egy nemzetközi per mindig kockázatos, sokba kerül, ráadásul hosszú ideig húzható. De leginkább is: az állami és a fővárosi oldalon is szép számmal akadnak, akik örömmel kihúznák az orosz metrókocsi ügyet a reflektorfény alól. A magyar állam már a kilencvenes években üzletre készült a Moszkva-környéki fegyver- és járműgyártó Metrowagonmash-sal. A Horn-kormány a Nádor ’95 Rt- keresztül az orosz államadósság terhére vett volna lehallgatókészülékeket az orosz cégtől, amelynek fedőügylete egy metrókocsi vásárlás lett volna. A Nádor ügyvezetője Szász András volt, akit szoros kapcsolat fűzött a jelenleg börtönbüntetését töltő Kocsis Istvánhoz, aki a BKV előtt a Magyar Villamos Műveket irányította és társaival együtt több mint tízmilliárd forinttal károsította meg az energiaholdingot. Az esetek jó részében Szász Andráshoz köthető, titokzatos, offshore-szerű cégeknek fizetett, miközben utóbbi vezérigazgatói tanácsadóként is javadalmazást kapott. Az offshore-ok ígéreteiket nem teljesítették és a pénz nagy részével sem számoltak el. Kocsis ugyan 2011-ben nagy hirtelenséggel távozott a BKV éléről, de az orosz üzletemberekkel köztudottan jó kapcsolatban álló lobbista végig ott sertepertélt a hármas metró járműparkjának 69 milliárd forintos „felújítási” tendere körül. S nem csak ő. A soha semmilyen tenderről nem tudó, egyetlen szerződést alá nem író Tarlós István akkori főpolgármester jobb keze, a Városházán akkor tájt „duguláselhárítóként” emlegetett Pető György egykori állampárti titkosszolgát szintén az orosz befolyásolás embereihez sorolták. (Petőt Karácsonyék az első adandó alkalommal menesztették a fővárosi biztonsági iroda éléről, de nem űzték messze, a BKV szorított neki helyet.) Az ügyet azonban kezdetektől az önkormányzatnál magasabb szinten kezelték. Még meg sem hirdették a 3-as metró tenderét, de Szijjártó Péter külügyminiszter már Moszkvában tárgyalt a felújításról. Oroszország hazai kereskedelmi képviselete már a vizit előtt jelezte, „Oroszország érdekelt a 3-as metróvonalon futó szerelvények átfogó felújításában”. A BKV azonban még ezelőtt – 2013-ban – megbízta az első Orbán-kormány Honvédelmi Minisztériumának államtitkára, Perenyei Tamás által vezetett ügyvédi irodát az oroszokkal megkötendő szerződés előkészítésével. A Fővárosi Közgyűlés 2014 augusztusában írta ki a tendert, amit – az olcsóbb ajánlatot adó észt cég kizárása után – az orosz Metrowagonmash nyert meg. (Ha a közbeszerzést új szerelvényekre írják ki, akkor az MWM európai piacon korszerűtlennek számító járművei labdába sem rúghattak volna.) Az is árulkodó, hogy a 69 milliárd forint értékű vállalkozási szerződés 2015-ös aláírásakor az orosz céget Illés Géza Márton, a Fidesz-közeli háttéremberként nyilvántartott Tombor András ügyvédje képviselte. Az MWM azonban – ahogy azt a Népszava korábban részletesen megírta – nem a kiküldött szerelvényeket újította fel, hanem zömében gyakorlatilag újakat szállított. Csakhogy sorra jöttek elő a hibák, időnként néhány szerelvényt ki is kellett vonni a forgalomból. A dagadó botrány hatására a BKV 2019 februárjában beperelte az orosz céget és 6,8 milliárd forint kötbért követel. A jogvita azóta egy jottányit se haladt előre, az MWM még a keresetlevelet sem volt hajlandó átvenni. Így eljött az idő visszakanyarodni a kezdetekhez és államközi szinten rendezni a dolgot. Legfeljebb az oroszok helyett a magyar adófizetők állják a balul elsült orosz üzlet cechjét.