Varga Judit igazságügyi miniszter a Lex CEU-t elkaszáló bírósági döntés után azzal védte a kormány eljárását: nem működhetnek Magyarországon olyan egyetemek, amelyek csak papírt adnak, de tudást nem. Most a CEU egyik Bécsbe száműzött kutatóközpontjának példáján mutatjuk be, igaza van-e Orbánéknak, valóban egy „postafiók-egyetem” távozik-e Budapestről.
Amikor először érdeklődtünk róla a tudományos szférában, azt hallottuk: a csecsemőpszichológiával foglalkozó Babylab a maga területén a második a világon a Harvard után. Ez sem hangzik rosszul, de amikor az intézmény kutatóival beszéltünk, ők nevetve kérdezték: miért csak a második? Bár az ilyesmit nehéz számszerűsíteni, a Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont, amelynek a Babylab néven is emlegetett babakutató labor csak az egyik eleme – és biztosan az egyik legnagyobb és legjobban felszerelt babalabor Európában –, mindenképpen komoly nemzetközi presztízzsel rendelkezik: az évente rendszeresen megrendezett konferenciájára százas nagyságrendben érkeznek a kutatók – a már említett Harvardról is –; idén a több mint 400 résztvevő között 20 japán és 45 amerikai volt. Fontos mérőszám az is, hogy mind a négy kutatásvezetőjüknek van vagy volt nyertes pályázata az Európai Kutatási Tanácstól (ERC), van akinek több is. – Most, amikor két tanszéki állást hirdettünk meg a Kognitív Tudományi Tanszéken, 229 pályázó adta be jelentkezését, köztük 9 Magyarországról és 28 Ausztriából, a többi a világ minden tájáról. Utóbbiak közül 38 fejlődéspszichológus kifejezetten azért jelentkezett ide, mert a mi laborunkkal szeretnének együttműködni; heten a Harvardon doktoráltak, illetve a múltban vagy jelenleg is ott dolgoznak – mondja Csibra Gergely, az egyik alapító.
A Babylab-ot 2008-ban ő és Gergely György hozta létre – mindketten pszichológusok –, a központ 2010 óta működik hivatalosan is a CEU részeként. Elsősorban a csecsemő- és gyermekkori gondolkodás fejlődését kutatják: amit csinálnak, az a kísérletekben részt vevő gyerekek számára leginkább játék, a tudománynak viszont pótolhatatlan, unikális tudás az idegrendszerről, vagy épp a kritikai gondolkodás kialakulásáról. Jelenleg mintegy 35 tudós dolgozik náluk a világ tucatnyi országából. Akik ott voltak a kezdeteknél, azt mondják: a korábban az USA-ban illetve Nagy-Britanniában kutató alapítók előélete és a CEU intézményi potenciálja szerencsésen ötvöződött. A két, már akkor is világhírű magyar tudományos kapcsolatrendszere és az egyetem anyagi ereje lehetővé tette, hogy bárkit Budapestre tudjanak hívni, és az érkezőket megfelelő kutatási infrastruktúra várja.
Hogy miért múlt idő mindez, arra a kutató azt mondja: azért, mert nem maradt más választásuk. Mivel a Lex CEU alapján az Oktatási Hivatal bármikor visszavonhatná az egyetem működési engedélyét, amivel a Babylab is veszélybe került volna, a költözés volt az egyetlen opció. – A munkánk fontos része az, hogy doktori képzést adunk diákjainknak, akik mostantól a törvény miatt nem iratkozhatnak be a budapesti CEU-ra. Ezért aztán megyünk oda, ahova az egyetem felveheti őket, vagyis Bécsbe. A többi tanszék már Bécsben van, ott indult az új tanév. Mi is követjük őket, amint ennek a feltételei meglesznek – fejtegeti Csibra Gergely, majd kérdésünkre még kiegészíti azzal: a magyar kollégáikon, illetve a hozzájuk látogató szülőkön kívül senki nem próbálta maradásra bírni őket. (A távozásukat felgyorsítani annál inkább: amikor tavaly decemberben a szomszéd étterem egyszerűen a Babylab budapesti belvárosi épületének ablakai elé építkezett, semmilyen hatóságtól nem kaptak segítséget). A jelenlegi tervek szerint a jövő nyáron költöznek Bécsbe. Megpróbálnak valamilyen kutatási tevékenységet Budapesten is tartani, de ez nem lesz könnyű: babakutatást nem lehet pusztán online végezni, és a dolgok jelen állása szerint a kutatóik Ausztriában fognak dolgozni, osztrák babákkal.
Arra a kérdésre, hogy mit veszítünk a Babylab távozásával, Csibra Gergely azt feleli: elsősorban egy rangos kutatóműhelyt – de nem csak azt. – Ez egyrészt a magyar a tudományos közösségnek veszteség. Az együttműködésünk az ELTÉ-n vagy a volt MTA-intézetekben működő babalaborokkal megnehezül. Másrészt az általunk meghívott külföldi kutatók előadásaira rendszeresen járhattak és jártak is más egyetemek diákjai és oktatói, laborunkban pedig dolgoztak és képzést kaptak mesterszakos diákok és doktoranduszok. De a nagyközönség is veszít. Rendszeresen szerveztünk tudományos tájékoztató eseményeket érdeklődőknek; mi indítottuk el például a Kis Tudósok Délutánját, amelyen az összes budapesti babalabor bemutatta a munkáját és eredményeit – hangsúlyozza, azt is leszögezve: a munkájuk főként alapkutatási jellegű, nem nem foglalkoznak például korai fejlesztéssel vagy diagnosztikával, de a hozzájuk forduló szülők kérdéseire válaszoltak, és tanácsokkal is ellátták őket.
Amíg Bécsben nincs véglegesen kialakítva az új hely, addig a budapesti laboratórium várhatóan folyamatosan működni fog, utána viszont bezár, a munkatársak – koordinátorok, kutatási asszisztensek – többsége pedig elveszíti a munkáját. A kutatók közül sem mindenkinél járható út a költözés, ráadásul Bécsben nincs meg az a kutatási közeg, a hasonló profilú műhelyek hálózata, ami idehaza adott volt.
