A Magyar Nemzeti Banknak az első félévben 217 milliárd forintos nyeresége keletkezett, ami első hallásra jó hír. Ebből a nyereségből 206 milliárd forintnyi „profit” a forintgyengülésből származott, aminek annyira már nem lehet örülni. Ugyanis a forintgyengülés praktikusan az árak emelkedését hozza magával.
Lehet olyan gazdasági környezet, amelynek eredője a nemzeti valuta (átmeneti) leértékelődése, a fő probléma azonban az, hogy a MNB vezetése érdekelt a forint gyengítésben. Ugyanis a devizaeszközökön elért átváltási nyereséget, illetve a jegybanki profitot nem kell a közjó érdekében fölhasználniuk, hanem szabadon rendelkeznek vele.
Innentől kezdve megkérdőjeleződik a jegybank függetlensége. No nem a kormánytól – az már rég nincs meg -, hanem a józan észtől is. 2014-ben a az MNB több száz milliárd forintos nyereségre tett szert, ám a pénzt nem az épp akkor zajló devizahitel-forintosításra költötték el, hogy kisebb legyen a devizaadósok árfolyamvesztesége, hanem egy jegybanki alapítványbirodalomba szivattyúzták az adófizetők pénzét, ami ezáltal "elveszítette közpénzjellegét". Akkor sem a kormány, sem az elvileg a kormányt ellenőrző parlament nem indított vizsgálatot az ügyben, és nem módosította a jegybanktörvényt.
Idén a MNB vezetése önmérsékletet mutatott, és a tavalyi nyereséget, összesen 250 milliárd forintot befizette a költségvetésbe. Feltehetőleg ez lesz a sorsa az idei jegybanki eredménynek is, de erre ne vegyünk mérget, ugyanis nincs ilyen jogszabály.
Varga Judit igazságügyi miniszter folyamatosan értetlenkedik, ha a magyar kormányon a jogállamiságot kérik számon, mondván, annak nincsen egységes kritériumrendszere. Mondunk egyet: jogállamban a jegybank nem lehet érdekelt a nemzeti deviza leértékelődésben, és ezt jogszabályoknak is garantálniuk kell.