Masri Mona Aicha: Szobabicikli

Meglepődött a nappaliba lépve, jó, hogy már ötkor virrad, így nem esett át rajta, a szoba másik sarkában a hatalmas, barna karton, amiből kicsomagolták, még mindig a karácsonyfa alatt lévő dohányzóasztalnak dőlt, mint egy kifosztott ajándékdoboz, kettőjüket ismerve még két-három hónap, mire leviszik a negyedikről, vagy ha vendégek jönnek, bár Attila arra is lusta, hogy a taknyos papír zsebkendőit a kukába dobja, de levihetné, amikor munkába vagy teniszezni indul, igaz, pár hónapja a karantén miatt munkába nem jár, arra gondolt, hogy ő maga is levihetné, de nem, azért sem, nem szól semmit, kivárja, hogy Attila magától megtegye, mindennap kerülgeti, a dohányzóasztal sem használható hónapok óta, nem is akarta megvenni,

minek, kérdezte az antik bútorboltban az árcédulát figyelve, egyhavi fizetése, Attila a kérdést meg sem hallotta, amikor négyen cipelték a lift nélküli ház negyedik emeletére, összevesztek Erzsi nénivel, mert a lépcsőfordulóba állított virágait lelökték, Erzsi néni ordított, hogy nem szégyellik magukat, hogy képzelik, mire Attila, hogy jó lesz, ha Erzsi néni befogja, mert amúgy sem kellene a lépcsőházat telepakolni a szarjaival, ezt büntetik, Erzsi néni nem tudott mit mondani, dühében Attila felé dobott egy cserép muskátlit, a cserép kivitte az ablakot a másodikon, Attila egész este az asztalt törölgette, tologatta ide-oda, mindig erre vágyott, a dohányzóasztal sikkes, mondta, olyan úri, mert a nagybátyjának is volt Pécsett, és amikor nyáron ott töltött pár hetet, látta, hogy mindig azon sakkoznak, a faluban a szüleivel csak zsírozni lehetett, hokedlin ülve a viaszkos terítőn, Attila azóta sem tanult meg sakkozni, ahogy úszni sem, hiába vett úszószemüveget, és lassan minden sporthoz van felszerelése, egyedül teniszezni jár,

kattant a vízforraló, a konyhába ment, instant kávét isznak lassan egy éve, Attila ebbe is mézet rakat, szigorúan az arányokkal, egy rész kávé, két rész tej az anyjától kapott thermo latte pohárba, amit ők is valami árubemutatón kaphattak ajándékba, és aminek a párja az első mosogatásnál megrepedt,

még alszik, gondolta, ezért egy fehér konyharuhát terített a pultra, arra tette a csészéket, hogy tompítsa a hangokat, visszament a nappaliba, és a babzsákba süppedve nézte, rideg fémváz, rögzített pedálok, húsz négyzetméteren hungarocelldarabok, nejlontasakok, csavarkulcsok, a fémkaszni nyugalmat áraszt a nappali közepén, a padlón használati utasítások, egy a szobabicajhoz, egy a multiméterhez, egy a szerszámokhoz, pár napig így lesz, gondolta, majd hetekig pakolgatják egyik helyről a másikra, mint macska a kölykeit, Attila szülei minden macskát megtartanak, fogyóeszköz, mondja az anyós, huszonhét macska, a saját szüleire gondolt, akik agyonverték az újszülött macskákat, ángyi meg egy lábosba vizet eresztett, abba dobta a kölyköket, rá a fedőt, meg egy téglát, nem mintha a szemüket még ki sem nyitó kölykök megmenekülhettek volna, biztosra ment, a papírokat úgyis az ikeás polc egyik kartonfiókjába iktatják, biztonságérzetet ad, hogy megvannak, bár évek óta csak annyira merte kihúzni, hogy belecsúsztassa az újakat,

örülnöd kellene, mondta Zita, a barátnője, nem kell mindenen megsértődni, örülj, Attila erre is gondolt, hogy leadd azt a pár kilót, ha már nem jössz velünk teniszezni, felidegesítette, amikor elképzelte őket, Zita rövid fehér szoknyában, ütővel a kezében, képzeletében Zita minden ütésnél nyög, szoknyája fellibben, átizzad a bugyija, egy önjelölt Sarapova, tekerni kellene,

az első nagy biciklitúrájára gondolt, az osztállyal, érettségi után, a Szent Jakab zarándokutat tekerték végig, Pamplonából, az Arga folyótól indulva, nem emlékezett, mi is volt a híd neve, a telefonjához nyúlt, gépelni kezdett, A-r-g-a f-o-l-y-ó, keresés, Sárga folyó tisztítása, Nagy Károly, Dante, Assisi nyomában, szólt a felhívás, az emberek szeretnek valakinek a nyomába eredni, gondolta cinikusan, az úti naplója az anyjánál maradt költözéskor, azóta már biztos elhasználta gyújtósnak, Manó atya, így hívták a vezetőt hegyes fülei és zömök termete miatt, minden állomáson kisalakú vonalasfüzetből olvasta az áhítatát, és volt, ahol miséztek is, Lelki szabadság, ezt a célt fogalmazta meg, magasztos, nem mehettek gyalog, mert az költségesebb lett volna, és az atyának volt más programja is a nyárra,

harmadik este Erikkel kilógtak a losarcosi szállásról az Odon folyóhoz, versenyt tekertek a lankákon, hullámokat írva a betonúton, előre engedte a fiút, azóta is előre engedi a férfiakat, a zebránál sem szereti, ha az autósok átengedik, mert fél, hogy csalódást okoz a lapos fenekével, olyan hátsója van, mint amire egy hatalmas tepsivel rácsaptak, lapos és széles, Erik elengedte a kormányt, a kanyarokban sem kapaszkodott, felállt a pedálra, karjait szétfeszítette, a neonlila susogós dzsekijét tépte az ellenszél, ő sosem merte elengedni a markolatot, a folyónál Erik kérte, hogy ússzanak egyet, de azt mondta, nem szeret úszni, kiszárítja a bőrét, valójában a striháit szégyellte, meg a nagy melleit, az anyja szerint túl nagy mellei vannak, ami nem lenne gond, mert vannak formás nagy mellek, de neked, lányom zsírmelleid vannak, Erik végül úszott, a vizes gatya a farkára tapadt, ő próbált nem oda nézni, nem nézhet oda, mantrázta, még sosem látott ilyet, a fiú leült mellé, egy Queen-kazettát tett a walkmanjébe, hirtelen felugrott, és rossz angolsággal a Santa Maria-templom felé üvöltötte a refrént, I want to break free, I want to break free, I want to break free from your lies, ő nem állt fel, az arca zsibbadt a nevetéstől, mi lehet Erikkel, utoljára a neten látta, hogy az egyik multinál dolgozik,

négy egymásba folyó pittyenés, a szokásos reggeli üzenetek az anyjától, első kép, hajnali futásának eredménye, egy óra öt perc, tíz kilométer, hatszázötvenegy kalória, második kép, reggeli, három tojás, négy szem koktélparadicsom, nagy tál spenót, és egy szöveg, hírek a tatarozásról, panaszok, hogy nem halad, mert neki járvány idején kell szétveretnie a nyílászárókat,

már negyed nyolc, Attila mindjárt ébred, a konyhába menet, az összeszerelési útmutató a nyirkos talpára tapadt, megcsúszott, megkapaszkodott a biciklinyeregben, a tükörből nézte végig a jelenetet, partra vetett bálnaként vergődik a romok között, gondolta, kívülről látta, ahogy felemeli a legnagyobb csavarkulcsot, lecsap a fémvázra, aztán újra, és még egyszer, tűnj el az életemből, kiált, a bicikli meg sem rezdül, kalapáccsal esik neki, a fém behorpad, a digitális kijelző darabokra törik, szanaszét repül, a nyereg következik, érzi, ahogy a bőrborítás végighasad a körme alatt, puszta kézzel tépi ki a nyerget, és a tükörbe vágja,

felkelt, a francba, gondolta, szeretett volna még tusolni, mert Attila biztos szarik, mindig beül szarni, amikor ő reggel tusol, a kasmír, levendula- és a szarszag keveredik, Attila olvassa a Winnetou-sorozatot, egy órát ül ott, mostanában dolgozik is közben, de mindig szertartása volt a szaráshoz, a négyrétegű vécépapírból két kockát letép, a vécé torkába teszi, így nem csap fel, ha csobban, magyarázta az összeköltözésük második hónapjában, jön a Winnetou, aztán hírek, négyszer két kocka vécépapír a törléshez, ha nem elég, akkor még háromszor kettő, tiszta pazarlás, gondolta,

eszébe jutott a kávé, hallotta, ahogy Attila papucsa a lamináltlapon csattog, felhajtja a vécédeszkát, vizel, csobog, a borotva serceg, feltápászkodott, visszasietett a pulthoz, befejezni a kávét, a mézescsupor üres, a konyhaablak függönye szürkés-sárga, zsírgőztől átitatott, mikor mosta ki utoljára, karácsonykor talán, annak már öt hónapja, illene leszedni a műfenyőt, a dohányzóasztal felszabadulna, visszatehetnék középre, kurva nehéz az az asztal, halványan látta magát az ablakból, csak a kontúrokat, odakapott, behúzta a spenót színű sötétítőt, maga is meglepődött a gyors mozdulaton, a kávét a csuporba öntötte, körbelötykölte, hogy az üveg falán maradt mézzel ízesítse, jó lesz ez neki, majd vissza a pohárba, a pultra hullott cseppeket is belehúzta, ráöntötte a tejet,

jól aludtál, kérdezte Attila rekedt hangon, igen, itt a kávéd, tündér vagy, Attila puszit nyomott a homlokára, a cikkre gondolt, amiben azt írták, a homlokpuszi gondoskodást, elköteleződést, szeretetet jelent, aztán egy másikra, hogy érzelmi eltávolodásra, bűntudatra vagy megcsalásra utalhat, rohanok, mindjárt kezdődik egy meetingem, esetleg láttad a fülesem, kérdezte Attila, megitta a kávét és a laptoppal a fürdő felé vette az irányt,

pár pillanatig nézte a ferde gerincoszlopát, a sok anyajegyet és az idegen körmök okozta, kacskaringós véraláfutásokat, nem szólt, a biciklire ült, feltette a fülhallgatót, a pedált egyre gyorsabban tekerte, elengedte a kormányt.