Előfizetés

Egressy Zoltán: Semmi meglepetés

Egressy Zoltán
Publikálás dátuma
2020.10.10. 11:44

Fotó: Zagyi Tibor / Népszava
"Thaiföldön / kaptam üzenetet a telefonomra, reggel / meghalt, nem tudják, ki vagyok"
Ezt hallgasd meg, Zubrovka hogy üzent: kinn ülök a dombon, dán meleg, zene- szivárgás a fülemben, random Spotify, mellettem egy nő, távolabb kis templom, sírkert veszi körül, Kierkegaard szelleme süt minket, ott napozik velünk, ott ül, az apja híres vallási vezeklését oltja belénk a perzselő tavaszvégi, nyáreleji vad nap. Sétáljunk egyet a temetőben, kéri a nő, lányt mondok inkább, bár huszonhét is megvan, bal kéz felől rendezett kis sírok domborulnak, a lány elkóborol, de szép, hallom meg a hangját, anyámnak kéne csináltatnom egy ilyen követ egyszer majd, nézd, milyen gyönyörű a gyöngyvirág itt ezen a síron. Nem megyek, túl nagy a meleg. Ja, várj, hát nem mondom az előzményt, volt egy lengyel szerelmem, még a nő-lány előtt, imádta a vodkát, el is nevezték róla, aztán semmi, vége, mentek az éveim nélküle. Thaiföldön kaptam üzenetet a telefonomra, reggel meghalt, nem tudják, ki vagyok, benne volt a számom a piros készülékében, Mindig néven. Ismeretlen számról jött a hír, ha esetleg szeretnék részt venni a temetésen, szóljak vissza. A telefon elveszett, nem derült ki, hol temették, mikor, az sem, ki hívott, lassan eresztett gyökeret bennem a rossz érzés, nem vittem még egy apró virágcsokrot se a nem tudom, hol lévő sírra. És most vissza Dániába: két héttel később újra a dombon ülök a lánnyal, random zene szól a fülemben, süt a nap, csak most sokkal kellemesebben, figyelj, olyan szép az a virág, mondja, gyere, nézd már meg, a sírkő is különleges, azt hiszem, egyszer majd csináltatok az anyámnak valami hasonlót, rendben, megyek, de már amikor felállok, már mielőtt indulnék, tudom, kinek a sírja lesz, és nem az a legborzongatóbb, hogy tényleg az övé, hanem hogy ez előre nyilvánvaló, így hát nem a domb meredekségétől botlom meg, hanem a bizonyosság miatt; semmi meglepetés nem ér a tényleg szép gyöngyvirágnál.

Géczi János: A teraszon

Géczi János
Publikálás dátuma
2020.10.10. 10:46

Fotó: Yann Avril / AFP - Biosphoto
"Úgy figyel, ahogyan / csupán kék szemmel lehet."
Rímtelen mászik együtt két nevenincs bogár s mint sor végén az enjambement a terasz peremén buknak át, hogy teljes testükkel megtapasztalják bokrában a levendulát. A kék szempár figyel. Aztán a tányér sárga puliszkát, melyet tejföl borít és az ólszagú sült szalonnát nézi. A színeket. A kéz az asztalon mozdulatlan, a tégelyekben a bors- és a sószemek. Úgy figyel, ahogyan csupán kék szemmel lehet. A puliszka göbjeit, a lágy és kemény fehéreket, a tejfölét, az edényét és a pörckockák halmát. Az asztal szélén az illatos, ősz eleji almát. Az ég magas és kék. Ugyanaz fenn is a figyelem. A kertben virágoznak a kései rózsák és nem jár az utcában idegen.

Lencsés Károly: Mozgólépcsőn

Lencsés Károly
Publikálás dátuma
2020.10.10. 09:49

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
"Éjfél után lefelé. Felértem."
Súlyom filléres. Üres zseb. Eddig legfeljebb a kezemmel Tömtem meg. Ekcémás bőrömet kenegetem. Az idő mindig ránt egyet rajtam Szememhez még egy szarkalábat. Időtlenség után kapkodok. Levegőt is csak ritkán veszek. Hátha elbújhatok. Visszafojtom az időt fájó tüdő. Kis székre ülök, hogy kicsinek nézz. Összekuporodok, hogy meg se szülessek. Terv vagyok. De jó! De jó! Szép ábránd ígérettel teli. Kapaszkodok az óramutatón. Megint felránt, aztán zuhanok. Éjfél után lefelé. Felértem. Most óhatatlan csak leszállok. A madár, amelyik röpült, de elfáradt. Kétségtelen még feljutni akarok. Felhőből vizet csavarni. Áztatni, hogy összegyűjthess. Kutya elé önts hagy igya magát Egy perc alatt napokba. Hét alatt hónapokba. Hónapok alatt Évekbe. Lógok az idő mutatóján. Mindig fölfelé reggel és este Hat után. És délben és éjfélkor lefelé Mint a plázában a mozgólépcsőn.