Előfizetés

Már nem csodafegyver az etnikai hívó szó

Gál Mária
Publikálás dátuma
2020.10.09. 07:00

Fotó: Film Event / AZ RMDSZ FACEBOOK-OLDALA
A határon túli magyar szavazók egyre tetemesebb hányadának kevés már a jelölt nemzeti hovatartozása. A külhoni magyar pártok mégis beragadtak a Budapest által is támogatott „a magyar szavazzon magyarra” főcsapásba.
Egyre kevésbé tudják megszólítani a teljes kisebbségi magyar lakosságot a határon túli magyar pártok. Támogatottságuk elsősorban a nagyvárosokban, a fiatalok körében, illetve azokon a szórványvidékeken roggyant meg, ahol a természetes asszimiláció is visszafordíthatatlannak látszik. Sem a probléma nem újkeletű, sem a veszély felismerése, de a határon túli magyar pártok egyelőre nem tudnak mit kezdeni a kérdéssel, képtelenek kilépni az etnikai hívó szó bűvköréből,  legalább próbálkozni azzal, hogy ne a XX. század eleji orvosságot ajánlják a XXI. század kihívásaival küszködő kisebbségi magyaroknak. A kérdés, ha nem is a hivatalos pártkommunikációban, de a kisebbségi közbeszédben, minden választások előtt és után felmerül, mint sürgősen orvosolandó kérdés, a terápia azonban következetesen elmarad. A szeptember 27-i romániai helyhatósági választások után az RMDSZ egyik vezető tisztségviselője, Székely István ügyvezető alelnök mondta ki egy interjúban, hogy „a modernizációs törekvések felülírták Romániában az etnikai szavazást”. A civilben politikai elemző tisztségviselőtől a Népszava arra keresett választ, hogy mennyire? Kimondható,-e hogy eljött egy korszak vége, mindkét oldalon – magyaron és románon egyaránt? Mert bár kétségtelen, hogy egyes RMDSZ-es vagy független jelöltek, mint például az etnikai szembenállás frontvonalában álló, közel fele-fele arányban román és magyar lakosságú Marosvásárhelyen győzedelmeskedő, RMDSZ támogatással induló független Soós Zoltán, vagy a kevésbé magyar Székelykocsárdon és Szászrégenben győztes magyar polgármester kaptak ugyan valamennyi román szavazatot is, tömeges román átszavazásról aligha beszélhetünk. Fordítva viszont nagyobb az átszavazás aránya, főleg az új rendszerkritikus román pártokra – POL, USR - de olyan régi motorosokra is, mint kolozsvári polgármester, ex-miniszterelnök Emil Boc, vagy a Nagyváradot évtizedek óta uraló Ilie Bolojan szívesen szavaznak a magyarok is. A teljes képet nézve úgy tűnik, inkább nagyvárosokban hajlamos a magyar románra szavazni. De miért? Kevésbé magyar érzelmű a kolozsvári magyar, mint a vásárhelyi, miért hatástalan itt az etnikai hívó szó? Székely István kérdéseinkre leszögezte: nem gondolja azt, hogy Romániában meghatározó módon megszűnt volna az etnikai szavazás. „A társadalomnak azonban vannak olyan rétegei, amelyek esetében fontos ugyan az etnikai hovatartozás, de ez nem domináns a pártopció kialakításával kapcsolatos szempontok tekintetében. Ők elsősorban posztmateriális értékek által meghatározott, magasan képzett, jól kereső nagyvárosi fiatalok. Létszámukat-arányukat tekintve egyelőre kevesen vannak, befolyásuk azonban ennél lényegesebb, a jövőben pedig szerepük nőni fog. A társadalom meghatározó része továbbra is „etnikai szavazó”, függetlenül attól, hogy magyarok vagy a magyarok által is lakott települések, régiók román lakóiról van-e szó. A mostani választások alkalmával azt is láttuk, hogy egy népszerű, sikeres román polgármester meg tud fogalmazni egy olyan jövőképet, amellyel a magyar szavazók egy részének a bizalmát is elnyeri, de ők inkább liberálisok, hiszen az USR-nek eddig kevés polgármestere volt”, vélekedett a Kolozsváron élő politológus politikus. Az etnikai alapú politikai képviselet az első nyilvános vészjeleket Szlovákiából kapta, amikor a 2010-es választáson a Magyar Koalíció Pártja (MKP) kiesett a parlamentből, bekerült viszont a Bugár Béla alapította „vegyespárt”, a magyar-szlovák Híd-Most. Az MKP azóta sem tudta visszaverekedni magát a pozsonyi törvényhozásba, ám tíz év alatt a bugári kísérlet kifulladt, az idén február végén rendezett parlamenti választásokon már a Híd sem tudta átlépni a parlamenti küszöböt. Az okok persze sokrétűek és elsősorban a szlovák politikai paletta átrendeződésének köszönhetők, de egyértelmű, hogy elsőként a többségi szlovák szavazók hátráltak ki a közös képviselet mögül, majd a magyarok is elkezdtek vagy visszaszivárogni a továbbra is szigorúan etnikai alapon szerveződő MKP-hoz, vagy a Zuzana Caputova államfő nevével fémjelzett, magyar tagozatot is létrehozó új rendszerkritikus liberális zöld párthoz, a Progresszív Szlovákiához. Sőt, nem kis számban szavaztak magyarok az addig magyarbarátnak nem nevezhető, a választásokat megnyerő populista OLANO-tóra is, Igor Matovic kormányfő pártja a korrupció ellenes retorikájával csábított el sok magyar szavazót, akik sokkal fontosabbnak tartották a közélet beígért megtisztítását, mint egy esetleges újabb magyar szobor vagy kétnyelvű utcanévtábla kifüggesztését. Ez nyilván durva leegyszerűsítése a kisebbségi problémáknak, de tény, hogy sok határon túli magyar – főleg fiatal – a nemzetiségi problémakört ma már csak az ilyen és hasonló szimbolikus kérdésekre – mint például a székelyzászló kérdés Erdélyben - fordítja le magában. Persze, ez sem teljesen véletlen, mert az etnikai hívó szavakból egyre inkább kifogyó magyar pártok is látványosan eltolódtak a szimbolikus politizálás irányába, amellett, hogy képtelenek kilépni a sérelmi politizálás csapdájából. Szlovákia nemcsak az etnikai vegyes párt tekintetében bizonyult úttörőnek, hanem abban is, hogy a többségi pártok elkezdtek nyitni a kisebbség felé. A Progresszív Szlovákia a Kárpát-medence egyetlen olyan pártja, amely létrehozott magyar tagozatot is. Ilyenre talán a második világháborút követő idők óta nem volt példa, akkor a román Szociáldemokrata Párt működtetett magyar tagozatot. A szlovák pártok nyitása a kisebbség felé katasztrófának bizonyult az etnikai képviselet számára, de sikernek a kezdeményezők számára. A román pártok viszont, az újak sem, léptek ennyire látványosan a magyarok irányába, holott úgy tűnik, lenne rá fogadókészség. Székely István szerint „a szlovákiai vegyes pártok támogatottságának feltételei Romániában nem adottak. Talán az etnikumok közötti távolság is nagyobb, hiszen itt az etnikai törésvonal egybeesik a felekezetivel. A többségi pártok ugyan egyre több magyar jelöltet állítanak, de mivel választási megfontolásból nem fogalmaznak meg ajánlatot a magyar közösség számára, nem érnek el komolyabb eredményt”. „Ön nemcsak elemző, hanem RMDSZ tisztségviselő is. Mégis kimondta nyilvánosan, hogy nem elég az etnikai hívó szó, modernizációs program kell. Az RMDSZ viszont nemigen mozdul el ebbe az irányba. Miért? Kockázatos feladni azt, ami 30 éven át éltetője volt? Nem tud jobbat? Nem akar? Nincs rá vidéken fogadókészség?” tettük fel a kérdést Székely Istvánnak. „Valóban, úgy gondolom, hogy az RMDSZ programjában az eddigiekhez képest nagyobb hangsúlyt kell kapnia a modernizáció kérdésének. Ez eddig is jelen volt, azonban a választási kampányok esetében a szervezet inkább a könnyebben mobilizálható tradicionális szavazóbázis mozgósítására törekedett. A nagyvárosi, posztmateriális értékeket valló társadalmi csoport számbeli növekedése azonban elvezethet oda is, hogy a tradicionális szavazóbázis megszólítása nem lesz elégséges az 5 százalékos választási küszöb átlépéséhez. Ugyanakkor e nagyvárosi rétegnek a megszólítása, értékeinek becsatornázása azért is fontos, mert kétségtelen, hogy ők az Európai Unióba integrálódó, 21. századi Románia képviselői”, válaszolta az RMDSZ ügyvezető alelnöke. Székely szerint az igazi kihívás azonban nem is a modernizációs program megfogalmazása, hanem az eltérő igényekre reflektáló programrészek összehangolása „Etnikai szervezetként az erdélyi magyarok egészének képviseletére vállalkoztunk. Az erdélyi magyar társadalom döntő többsége politikai ideológiák szempontjából jobbközép-konzervatív eszmeiséggel írható le, az ők képviseletüket nehéz összeegyeztetni a posztmateriális értékek által meghatározott, balra húzó törekvésekkel. Ezt elmondhatjuk a Fidesszel kialakított partnerségről is. Nehéz a sokféle elvárásnak megfelelni, de nem lehetetlen”, állította az RMDSZ ügyvezető alelnöke.

A titkos fegyver

2015, a nagy kiegyezés óta az RMDSZ titkos fegyvere Orbán Viktor. Kötelező módon minden kampányban megjelenik a szórólapokon is a Kelemen Hunor RMDSZ elnökkel pózoló, a magyarokat a magyar pártra való szavazásra buzdító Orbán Viktor. Úgy tűnik, a magyar miniszterelnök támogatása nélkül már nem tudnak választást nyerni az etnikai hívó szavakra építő határon túli magyar pártok. Merthogy nem csak az RMDSZ használja kampánykellékként Orbán Viktort, hanem a szerbiai VMSZ is. Korábban a szlovákiai MKP-nak is megadatott ez a lehetőség, ám a sorozatos kudarcok miatt a magyar miniszterelnök már nem adja arcát a biztos vesztesnek. A kárpátaljai magyaroknak pedig legfeljebb a nemzetpolitikai államtitkár jut, nekik eleve nincs esélyük pártként a kijevi parlamentbe jutni.  Adódik azonban  kérdés, hogy ha a nagyvárosok magyar lakossága és a fiatalok jó része a modernizáció irányába kacsingat, nem kontraproduktív-e a kőkonzervatív, a jogállamisággal hadilábon álló magyar miniszterelnökkel való szoros barátság lobogtatása? Az említett rétegeknél igen, ám vélhetően még mindig többet hoz ez vidéken, mint amennyit veszítenek emiatt a nagyvárosokban.

Szerbia, a kivétel

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ereje is csökkent a szerbiai nagyvárosokban. Az az általános képlet, miszerint a többségi új, modern zöld-liberális pártok egyre több magyart, főleg fiatalt vonzanak, már nem csak szavazóként, hanem aktivistaként, esetleg politikusként is, egyelőre nem igaz Szerbiára. Pressburger Csaba, az újvidéki televízió munkatársa, a kétnyelvű, magyar szerb Autonómia portál egyik alapítója a Népszava kérdésére úgy vélekedett, hogy mindenekelőtt azért kivétel e tekintetben Szerbia, mert „itt nincs egyetlen épkézláb zöld párt sem. Persze a több mint száz bejegyzett párt között van, de ezek láthatatlanok, nem fejtenek ki komolyabb pártpolitikai vagy mozgalmi tevékenységet”. A vajdasági magyar újságíró szerint azonban országos szinten érdemes lesz a jövőben odafigyelni a nemrég átalakult, nevet váltott és markáns programmal előrukkolt Radikális Baloldali Pártra. „A vajdasági magyarok pártpreferenciáit illetően azonban az látszik, hogy itt teljesen leuralta a politikai porondot a VMSZ, amely a Fidesz talán leghűségesebb határon túli szövetségese. A legutóbbi választáskor ráadásul a legtöbb olyan párt, amelyre a magyarok esetleg átszavaztak volna, bojkottot hirdetett, így a VMSZ (egyrészt az alacsony részvételnek, másrészt a konkurencia nélküliségnek, harmadrészt a megváltozott törvényi előírásoknak köszönhetően megerősödött”, nyilatkozta Pressburger Csaba

A kirgiz elnök kész lemondani, amint megalakul egy új kormány

MTI
Publikálás dátuma
2020.10.09. 06:55

Fotó: Guliza Urustambek Kizi / AFP / Anadolu Agency
Kirgizisztánban egyre kiismerhetetlenebb a helyzet, komoly ellentétek rajzolódnak ki a hatalomra törő ellenzék soraiban is: már legalább három rivális csoport verseng egymással.
Szooronbaj Dzsejenbekov kirgiz elnök péntek hajnalban kijelentette, hogy kész lemondani a belpolitikai válság rendezése érdekében, amint megalakul egy új kormány.
„Kész vagyok lemondani a Kirgiz Köztársaság elnöki tisztségéről, amint jóváhagyják a kormányt, és visszatérünk a törvényesség útjára”

– hangsúlyozta Dzsejenbekov.

A közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságban a múlt vasárnap választásokat tartottak, amelyeken az államfőhöz közel álló pártok kerültek be a törvényhozásba, de az eredményeket végül érvénytelenítették, miután a választáson induló 16 párt közül 11 is közölte, hogy nem ismeri el azokat. Tömeges tüntetések kezdődtek Biskekben és több vidéki nagyvárosban, a tüntetők elfoglalták a kormány székházát, az elnöki hivatalt, a parlament és a biskeki polgármesteri hivatal épületét, és kiszabadították a börtönből több elítélt politikust. Kubatbek Boronov kormányfő benyújtotta lemondását, azonban Kirgizisztánban ennek ellenére egyre kiismerhetetlenebb a helyzet, és komoly ellentétek rajzolódnak ki a hatalomra törő ellenzék soraiban is: már legalább három rivális csoport verseng egymással. Politikai elemzők szerint a zűrzavarban Szooronbaj Dzsejenbekov elszigetelődött, a jövője bizonytalan, tekintettel arra, hogy az elmúlt 15 évben már két államfőt is megbuktattak Kirgizisztánban.

Csaknem hétmillió amerikai már leadta a szavazatát az elnökválasztáson

MTI
Publikálás dátuma
2020.10.09. 06:10

Fotó: OLIVIER DOULIERY / AFP
A legtöbben eddig Michiganben, New Jerseyben, Wisconsinban, Virginiában és Észak-Karolinában voksoltak.
Már csaknem hétmillió amerikai leadta szavazatát az elnökválasztáson – jelentette az amerikai közszolgálati rádió (NPR) helyi idő szerint csütörtök este. A megszólaltatott elemzők szerint ez a magas szám rendkívüli arányú választási részvételt sejtet a november 3-án tartandó elnökválasztáson, amikor az amerikaiak a republikánus elnök, Donald Trump újraválasztásáról, vagy demokrata párti kihívója, Joe Biden megválasztásáról döntenek. Eddig 6,6 millió amerikai adta le a voksát, részben személyesen a korai szavazás lehetőségének köszönhetően, részben pedig levélben, ami
több mint tízszerese az előző, 2016-os választások előtt regisztrált adatoknak.

A legtöbben eddig Michiganben, New Jerseyben, Wisconsinban, Virginiában és Észak-Karolinában szavaztak. A jelenséget elemzők részben azzal magyarázzák, hogy a koronavírus-járvány miatt sokan biztonságosabbnak tartják a levélben történő szavazást. Az NPR megszólaltatta Michael McDonaldot, a Floridai Egyetem politológusát, aki szerint az eddig megnyilvánult érdeklődés azt jelzi, hogy
a választási részvétel akár 60-65 százalékos is lehet.

Ilyen utoljára 1908-ban fordult elő. Az amerikaiak akkor a republikánus William Howard Taft és a demokrata párti William Jennings Bryan között választottak. A választásból Taft került ki győztesen.