A francia irodalomban az utóbbi évtizedben rendkívül népszerűvé vált az autofikció műfaja – azok az önéletrajzi írások, amelyek a valóságot elegyítik a képzelettel. A gond akkor kezdődik, amikor az adott műben családtagok, ismerősök is felbukkannak, akiket a szerző kedvezőtlen fényben tüntet fel. Tavaly például bírálatok kereszttüzébe került az ismert író, Yann Moix, aki Orléans című munkájában azt állította, fivére gyermekkorában bántalmazta. Ám testvére szerint ez pont fordítva történt, ez utóbbi verziót erősítette meg édesapjuk is. Patrick Poivre d’Arvor írónak, egykori híres televíziós személyiségnek pedig 33 ezer eurós kártérítést kellett fizetnie volt élettársának, mert – felrúgva megállapodásukat – Egy eltűnt nő részletei című művében egykori partnerének szerelmesleveleiből idézett.
Most egy ehhez hasonló vita miatt nem nyerheti meg az idei patinás Goncourt-díjat Yoga című művével Emmanuel Carrere, aki szakértők szerint már rég rászolgált volna az elismerésre, hazájának egyik ünnepelt szerzője. Sokáig azért nem volt esélye a díjra, mert az Goncourt Akadémia elnöke, a díjat odaítélő zsűri első embere, Bernard Pivot hallani sem akart arról, hogy autobiográfia is az esélyes művek közé kerüljön. Szerinte az e műfajban írt munkák nem tekinthetőek regénynek. Ám tavaly a francia irodalom doyenje távozott az akadémia éléről, s a helyébe lépő Didier Decoin nem ragaszkodott elődje megkötéseihez. Nem rajta múlt, hogy október 6-án, amikor 15-ről 8-ra szűkítették a Goncourt-díjra esélyes művel listáját, a favoritnak számító, augusztusban megjelent Yoga már nem szerepelt közöttük.
A műben a bipoláris zavarral küzdő szerző saját gyógyulásának történetét írja le. Nem találta meg lelki nyugalmát, ezért a meditációt, a jógát hívta segítségül. Négy hónapot töltött el a Saint-Anne pszichiátriai klinikán, ahol elektrosokkal kezelték. Elutazott a görög Lérosz szigetére, ellátogatott az ottani menekülttáborba, s az ottani élményei is segítettek abban, hogy visszataláljon régi önmagához. A műben beszél a Charle Hebdo szerkesztősége elleni 2015-ös, 12 ember életét kioltó merényletről is, amelyben barátja, a közgazdász író, Bernard Maris is életét vesztette, aki akkor két éve élt együtt a televíziós újságíróval, Hélene Devvynckkel. A regény kulcsmomentuma, amikor Hélene a rendőrség által lelőtt két terrorista családjával találkozik.
Carrere már nem egy munkájában jelenítette meg későbbi feleségét, Devyncket, aki az egykor élettől kapott ajándéknak nevezte azt, hogy a neves szerzővel élhet együtt. A művészekkel azonban nem mindig könnyű együtt élni, amit a televíziós újságíró is megtapasztalhatott – idén márciusban elváltak.
Valószínűleg senki sem foglalkozott volna azzal, mi a képzet és mi a fikció a Yoga című munkában, ha a szerző nem írt volna annyit exnejéről. Hélene Devynck éles támadást indított a művel szemben a Vanity Fair magazin hasábjain, azzal vádolva Carrere-t: megsértette azt a kettejük közötti megállapodást, amely szerint nem teregetik ki a családi szennyest. Devynck végigment azon, a könyvben mi volt a valódi, mi a hamis állítás: például a szerző nem is két hónapot, csak pár napot töltött a menekültekkel, és a gyógyulás folyamata nem is úgy zajlott, ahogy leírta, és így tovább. Olyan részleteket árult el, amelyek aligha az olvasóra tartoznak, a mű szempontjából nincs is nagyobb jelentőségük.
Carrere a Libération hasábjain igen visszafogottan válaszolt: megköszönte Devyncknek, hogy mellette állt a nehéz pillanatokban. Időközben ugyanakkor az is kiderült: volt felesége komoly hatást gyakorolt a regényre, s több olyan passzust is kivetetett belőle, amik nem voltak ínyére. S itt jön az újabb csavar. A volt feleség valójában már nem is azt fájlalja, hogy szerepel a műben, hanem azt, hogy csak csekély szerep jut neki benne és nem éppen pozitív hősnek állítja be a szerző.
A vitának egy komoly vesztese van: az olvasó. Már csak amiatt is, mert az október 27-én átadandó Goncourt-díj várományosai között nem szerepelhet a közönségsikerré vált mű.
