Antiszemita-e Bíró László? Tényleg ez a kérdés? Ő az, aki a hét végén Tiszaújvárosban az ellenzék közös jelöltjeként a Jobbik színeiben indul az időközi országgyűlési választásokon. Ő az, aki pár éve alaposat zsidózott, aztán bocsánatot kért, és végül ő az, akinek indulása miatt kiderült a kormányoldalról, hogy mennyire aggódva védi az ellenzéket az antiszemitizmusnak még a látszatától is.
A jobboldali műhisztéria - mely a 2022-es stratégia afféle főpróbája - árnyéka az ellenzéket is elérte. Pedig mögötte nem is a hajszálnyi kormánypárti parlamenti többség elvesztése áll - a többséget e nélkül is bármikor hozhatja a kormánypárt -, hanem a felismerés: a jelölt erkölcsi kikezdése politikailag bomlaszthatja az ellenzéket, ami tiszta haszon. Így aztán filoszemiták lesznek a nem is annyira látens antiszemitákból, közben az ellenzék orra alá tolják az erkölcsi alaptételt: a Fidesz megdöntéséért ki kivel foghat csak össze.
Egy erkölcstelen hatalom nem éppen elegáns, de hasznos csapdája ez, amelybe szépen belegyalogolt a politikai erkölcsért aggódó ellenzéki holdudvar is. Azzal együtt, hogy elvitatja egy embertől, egy párttól és az általa képviselt közösségtől is a pálfordulás esélyét, hogy a kereszténységükre oly büszke kormánypártokkal együtt elfeledkezzék Jézus szavairól: „Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.”
Ami pedig a választást illeti: miért gondolja a Fidesz, hogy neki kell megmondania, ki legyen az ellenzék jelöltje? Milyen alapon kér számon olyan erkölcsi normákat az ellenzéken, amiket ő maga naponta áthág? A magunk részéről nem ítélünk, hogy ne ítéltessünk. Majd a választók döntenek, hogy tanulhassunk a döntésből.