Gyógyító bérek

A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) Országos Elnöksége 2020. október 4-én (vasárnap) rendkívüli ülést tartott. Egy nappal azután, hogy október 3-án (szombat) reggel találkozott a kormány és a Magyar Orvosi Kamara (MOK) delegációja. Orbán Viktor miniszterelnök még aznap a Facebook-oldalán közzétett videóban jelentette be, hogy elfogadták a kamara által előterjesztett javaslatot a bérek emeléséről.

A vasárnapi rendkívüli testületi ülés határozatában a MESZK elnöksége megismerte és üdvözli az orvosi bérek emelésére vonatkozó kormányzati támogatottságot; igényli az orvosi bérek emeléséhez illeszkedő nagyságrendű és elvű (1,9 szorzójú) bérrendezést; követeli, hogy a további tárgyalások kiindulási alapja a 2020. november 1-től érvényes egészségügyi szakdolgozók illetmény-, illetve bértáblája legyen; kéri, hogy 2021-ben is legyen szakdolgozói béremelés (minimum 50 százalék), mely jelenleg nincs betervezve; elvárja, hogy a szakdolgozói béremelés folytatódjon 2022-ben, illetve 2023-ban az orvosi bérrendezés ütemezésével és mértékével megegyező módon.

Nem tértem ki a határozat minden részletére, hiszen mondanivalóm szempontjából az időzítés a fontos. Mi is történt? Hosszú és elkeseredett küzdelem után a tavaly ősszel megújult orvosi kamara vezetése kivívta az érdekkörébe tartozó munkavállalóknak (orvosoknak) a reform értékű béremelést, és elfogadtatta a kormánnyal a hozzá kapcsolódó történelmi lépést, a hálapénz jogi alapon történő kivezetését. Még meg sem száradt a tinta a kormány-kamara megállapodáson, rögtön színre lépett az egészségügyi szakdolgozói kamara elnöksége a bérköveteléseivel. Vasárnap (október 4-én) rájöttek, hogy most kell ütni a vasat.

Nem vitatva a kérések/követelések jogosságát, kérdezem: a hét utolsó napján ismerték fel, hogy tenni kellene valamit a munkavállalók érdekében? Tudom, hogy ez elsősorban nem kamarai feladat, de mégis furcsa, hogy hirtelen ébresztőt fújtak. Mellesleg azt elfelejtették megjeleníteni a határozatban (50/2020./10.04.), hogy a hálapénzt a MESZK is megveti, és kivezetését javasolja a rendszerből.

Vasárnap (október 5.) aztán a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) is felemelte szavát a szakdolgozók béremelése érdekében. Részlet a közleményükből: „Az eddig beígért szakdolgozói béremelésekkel nem lehet elérni a képzett munkavállalók megtartását, s különösen leértékeltnek érzik magukat most, az orvosok számára eldöntött béremelések fényében. Kérjük ezért a 2022-re tervezett szakdolgozói béremelés 2021-re való előre hozását, és a béremelések százalékos mértékének a megemelését, hasonló nagyságúra, mint amit az orvosok megérdemelt módon elértek. Az orvosi béremelések pontos számainak és ütemezésének fényében szervezetünk, a Független Egészségügyi Szakszervezet a közfinanszírozott szakdolgozókra vonatkozó arányos béremelési javaslatot küld meg a kormányfőnek. Ebben azt is igényelni fogjuk, hogy a béremelésekre összehangolt időpontban kerüljön sor.”

Hangsúlyozom, hogy nem vagyok ellensége az alacsony béren foglalkoztatott munkavállalók tisztesebb bérezésének. De még el sem hangzottak hiteles számok arról, hogy mennyibe fog kerülni az orvosi fizetések rendezése, máris számolnunk kell egy újabb, több tízezres munkavállalói csoport radikális bérnövelési igényével. Milyen furcsa, hogy az orvosi bérekért folytatott kamarai küzdelemben sem a MESZK, sem pedig a FESZ nem állt csatasorba, és most, hogy megvan az eredmény, huszonnégy órán belül jelzik kéréseiket/követeléseiket. Igen, bérfeszültséget okozhat az orvosi bérrendezés, de azt is mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy az állami költségvetés teljesítő képessége korlátos.

A parlamenti ellenzék számos módosító indítványt nyújtott be az „orvos törvényhez”, amelyek nem találtak meghallgatásra. Ennek ellenére az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényt egyhangúlag (!), 165 igen szavazattal elfogadta a parlament október 6-án délután. Nem véletlen a szavazási arány, hiszen csaknem minden jóérzésű ember – a képviselő is – érdekelt egy hálapénz mentes egészségügy megteremtésében. De természetesen lehet kritizálni a villámsebességgel „átnyomott” törvényt, és ahogy az lenni szokott, mindenkinek van is véleménye az új szabályozásról.

A hazai és külföldi gyakorlattal rendelkező Dénes Tamás doktor, a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezetének elnöke – a hálapénz ellenes küzdelem egyik ismert és következetes vezéralakja – „történelmi lépésnek” nevezte a parlamenti döntést, és így értékelt: „90 százalékban ez a törvény jó, azt a 10 százalékot kell korrigálni, ami zavaros, vagy egyáltalán nem elfogadható. Tehát ez egy nagyon jó törvény ilyen tekintetben, és igen, meg tud teremteni egy tiszta, átlátható – betegbiztonságot garantáló – egészségügyet Magyarországon, ahol a beteg nem kell, hogy féljen, amikor bejön az állami ellátó rendszerbe, hogy nem kap majd megfelelő ellátást, ha nincs pénze borítékba tenni 20 ezer forintot.”

Az orvosi kamara vezetése és tagjai példát mutattak szakmaiságból és következetességből, és olyan eredményt értek el, amelyet közszférában érdekelt szakszervezet eddig még sohasem. A szakdolgozói béremelésre való igény lehet jogos, csak az elvárt eredmény megvalósulása érdekében tenni is kell valamit! Mint tudjuk, az érdekegyeztetés nem „levelező tagozaton” folyik: elnökségi határozatokkal, nyilatkozatokkal és iktatott levelekkel nem lehetnek sikeresek. A MESZK-nek és a FESZ-nek erőt és egységet kell mutatnia. Kizárólag szakmai alapokon nyugvó, hosszú és keserves tárgyalásokat folytatva lehet a kívánt eredményt elérni. Hivatkozási alap persze lehet az orvosok bére/béremelése, de úgy gondolom, hogy ezzel az összevetéssel nem sokra mennek.

Megnyugtatásul. Dr. Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara elnöke már október 5-i nyilatkozatában indokoltnak és szükségesnek tartotta az egészségügyi szakdolgozók bérpozícióinak érdemi javítását.

A szerző közgazdász, a Demokratikus Koalíció szakértője