Aggódik az európai sajtószabadság és az újságírók miatt az EU igazságügyi biztosa. Didier Reynders azért hozta külön is szóba ezt a kérdést, mert a média függetlensége az egyik legfőbb gond a Bizottság minap nyilvánosságra hozott jogállami jelentésében. A politikus, aki 20 éven át töltött be különféle miniszteri posztokat Belgiumban, megemlítette, hogy a szerkesztőségekre sokszor egyre nagyobb pénzügyi nyomás nehezedik, továbbá mind több támadás éri a sajtómunkásokat.
Bírálók ugyanakkor kifogásolják, hogy a mind a 27 tagországra kiterjedő helyzetfelmérés túl későn történt meg és nem igazán ütős, hiszen például a magyaroknál és a lengyeleknél már évek óta gondok vannak a demokratikus szabályok betartásával. Orbán Viktor egyébként teljes egészében elutasította a dokumentumot, megkérdőjelezve annak hitelességét.
Reynders ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a jelentés mostantól kezdve minden évben napvilágot lát, az eredményeit pedig megvitatják a szakminiszterek tanácsában, illetve a tagállamokkal. A cél az, hogy meghonosodjon az jogállam igazi kultúrája. Azt azonban ő is elismerte, hogy ehhez nem elegendő csupán az állapotok felmérése.
Egyes európai államokban, így Magyarországon és Lengyelországban a politika nemzeti alapon tekint a művészetekre és igyekszik azt mind inkább szabályozni. Ám veszélyezteti jó néhány kulturális intézmény autonómiáját, ha azt politikai, nemzeti vagy vallási megfontolásokból korlátozzák, miközben az ágazat szabadsága a demokrácia egyik pillérét képezi. Erre figyelmeztet az a felhívás, amelyet több mint 60 európai kulturális akadémia, illetve intézmény háromnapos berlini tanácskozásáról adtak ki.
Az eseményt, amelyen olyan jeles személyiségek vettek részt, mint a filmrendező Wim Wenders vagy Robert Menasse, az író, a Német Művészeti Akadémia hívta össze, a többi közt azért, mert aggódva figyeli, hogy egy-két jobboldali-populista rendszer megpróbálja a gyakorlatba átültetni a határok lezárásának, illetve a bezárkózásnak a fantazmagóriáját.
Magyarországon a politika egyre nagyobb befolyást gyakorol a felsőoktatásra, ez ellen tiltakoztak az SZFE diákjai, amikor elfoglalták az iskola két épületét is. A hatalomnak nem tetsző tudósokat nyilvános támadások érik, a legújabb húzás pedig az volt, hogy egy „közeli” kuratórium vette át a színi egyetem irányítását. Ellenzékiek attól tartanak, hogy a vírusra hivatkozva a Fidesz még inkább kezébe kaparintja a képzés ellenőrzését.
A Duna-térséggel és Közép-Európával foglalkozó bécsi kutató intézet egyik munkatársa azt mondja, hogy a magyar kormány visszaállamosítja a szektort, ami nem mindig jelent újabb és újabb beavatkozást, de mindenképpen folytatódik a 2010 óta tapasztalható irányzat. Ehhez járul, hogy a hivatalos körök részéről rémhírterjesztésnek minősítik, ha valaki bírálja a járvány elleni lépéseket, illetve kétségbe vonja, hogy azok alkalmasak a fertőzés visszaszorítására. A politika terjeszkedése láttán sok tudós visszahúzódik a maga elefántcsont tornyába, és tudatosan nem nyilvánít véleményt fontos társadalmi kérdésekben.
Az SZFE egyik diákja névtelenséget kérve arról beszélt a tudósítónak, hogy a sajtóban igencsak sűrűn fordulnak elő kirohanások liberális, baloldali, vagy éppen zsidó tanárok, illetve bizonyos szakok ellen. Ez egészen jellemző a rendszerre, de a hallgatók mindennapjaira nem hat ki. Ám éppen az ő iskolájában egészen más a helyzet, hiszen a fiatalok és a professzorok szembeszálltak a hatalom akaratával. Nem szeretnék, ha felülről döntenék el a tananyagot.
Egy pszichológia szakos lány attól tart, hogy szükségállapot miatt a kormány még jobban beleavatkozik az oktatásba, mert arra hivatkozva igyekszik letörni a lehetséges ellenállást. Hogy ehhez éppen a Vas utcán választotta első célpontként, az azzal függ össze, hogy Magyarországon szorosan összekapcsolódik a színház és a politika.
A Covid-19 megrázza az egész világot, de az ilyen járványok egyáltalán nem mindig járnak együtt hatalmas átalakulásokkal, úgyhogy kár például a demokrácia végétől tartani. Erre figyelmeztet a Harvardi Egyetem egyik professzora, a Nemzeti Hírszerzési Tanács korábbi elnöke. Joseph Nye azzal érvel, hogy szó sincs a liberális demokrácia dicstelen elmúlásáról, noha sokan hirdetik, hogy jönnek a tekintélyuralmi rendszerek, mert azok élhetnek olyan drákói módszerekkel, mint a bezárkózás és a tömeges karantén.
Csakhogy a tapasztalatok azt mutatják, hogy demokratikus német vezetés sokkal jobban kezelte a ragályt, mint például az autoriter brazil elnök. Ugyanakkor igaz, hogy az illiberális populista Orbán Viktor saját tekintélyelvű hatalmának kiterjesztésére használta ki a fertőzést, de ha nincs a koronavírus, akkor talált volna más ürügyet. Vagyis esetében is az történt, hogy a válság csak ráerősített a már létező irányzatra.
Persze senki sem tudja, hogy meddig tart a baj, és hogy nem tér-e vissza. Lehet, hogy tartós hatást gyakorol a világgazdaságra. Az emberek életét már eddig is nagyban befolyásolta, és alighanem nagyban kihat majd a foglalkoztatásra, az oktatásra, a társadalmi kapcsolatokra. Feltárta, hogy nem elegendő a jelenlegi egészségügyi kapacitás. Ezeket a tényezőket, a gazdaságot is ideértve nagyjából képesek szabályozni a kormányok. De például a globalizáció környezeti következményeit, mint pl. a klímaváltozást, már sokkal inkább a természet törvényei határozzák meg, bár az utazási tilalom és a gazdasági stagnálás azért lassíthatja a folyamatot.
Lehetséges továbbá, hogy szűkülnek a törvényes bevándorlás esélyei. Ám aligha hagy alább az illegális migráció a Földközi-tengeren, ha mondjuk, a Szahel-övezet a fokozódó szárazság miatt még kevésbé lesz élhető, mint idáig. Egyre többen érkeznek majd, és ezen nem segít a szigorú határellenőrzés sem.
A szerző ugyanakkor elismeri, hogy a geopolitikai folyamatosság könnyen megrendülhet. Nem kell hozzá más, mint háborúk, vagy hogy bizonyos országokban bedőljön a demokrácia, de pusztító hatással lehet egy még súlyosabb járvány is.
