„Budai irodaházba központi recepcióst keresünk főállásba” – jelent meg bő egy hete egy hirdetés az interneten. A irodaház-üzemeltetéssel és -őrzéssel foglalkozó Jászberényi Zsolt cége maximum bő fél tucat jelentkezőre számított, ezért igencsak meglepődött, amikor egy hét alatt a vártnál huszonötször többen, közel másfél százan küldték el az életrajzukat.
– Nem kínáltunk semmi extrát, normális, a piacnak megfelelő fizetéssel hirdettük meg a recepciós munkát, ahogyan máskor is – mondta lapunknak. – Csakhogy láthatóan a koronavírus-járvány sokak egzisztenciáját megrengette, s ahogy nálunk lecsapódott, leginkább a szolgáltatásban dolgozók veszítették el megélhetésüket. A jelentkezők közül ugyanis könnyedén össze lehetett volna állítani egy wellness-szolgáltatásokkal kombinált szépségközpont dolgozói gárdáját. Akadt köztük műkörmös, kozmetikus, pedikűrös, fodrász, pilates oktató, szoláriumos. Többen a vendéglátásból érkeztek: jelentkezett pultos, barista, szállodai bártender, bisztrós reggeliztető, rendezvényeken felszolgáló.
- Szociológiai szempontból is jól behatárolható csoport tagjai jelentkeztek: jellemzően 20 és 40 év közötti, középfokú vagy alacsonyabb végzettséggel rendelkező, nyelveket nem vagy alig beszélő nők – állította a cégvezető. – Egyértelműen a járvány okozta válság miatt megroggyant szépségipar és vendéglátás dominált, mint korábbi munkahely, de egészen meglepő foglalkozások is előkerültek. Recepciós munkára váltott volna ugyanis az egykori stewardess, a táncoktató, a táncosnő, a háttérénekes, többen korábban rendezvény- vagy esküvőszervezéssel foglalkoztak, de voltak olyanok is az érdeklődök között, akik nagy ruházati márkák boltjaiban dolgoztak a járvány kirobbanásáig. Másoknak a családi vállalkozás adott munkát, ám a cég immár nem bírt el annyi családtagot, mint előtte.
– Már-már általánosnak számított, hogy a jelentkezők nagyjából március-áprilisban veszítették el a munkájukat, s azóta vagy felélték a tartalékaikat, vagy idénymunkát vállaltak – jegyezte meg Jászberényi Zsolt. – A többség a Balatonnál vészelte át a nyarat, de olyan is volt, aki budapesti strandon dolgozott kabinosként vagy takarítóként a szezonban. A nyár végével aztán megint munka nélkül maradtak, s szerettek volna állandó megélhetést nyújtó állást. A kétségbeesésüket jól mutatta, hogy a többség jóval a piaci ár alatt is vállalta volna a munkát, jellemzően nettó 150 ezer forintot jelöltek meg, mint minimálisan elvárt fizetést, noha ennél úgy 40 százalékkal többet fizető állásról van szó. Igaz, ez a hirdetésben nem szerepelt.
