Előfizetés

Demeter Szilárdnak nem ízlése a könyvdarálás, de nem tiltaná el tőle Dúró Dórát

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.10.11. 19:03
Demeter Szilárd
Fotó: Erdős Dénes / Népszava
A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója megint kiposztolta a vele készült interjút, annak megjelenése előtt.
Feljelentés tételére buzdítja Demeter Szilárd azokat, akik szerint Dúró Dóra a könyvdarálással túlment a véleménynyilvánítás elfogadható határán. Demeter Szilárd a hvg.hu-nak arról beszélt, a magyar bíróság dolga megállapítani, hogy ezzel Dúró Dóra törvénytelenséget követett-e el. Amennyiben nem, úgy ez innen kezdve ízlés- és értékrendvita.
„Az én személyes értékrendem és ízlésvilágom szerint semmiféle könyvet nem égetünk, nem darálunk.”

A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatójának a könyv (ön)érték, már csak ezért sem semmisítene meg egy kiadványt sem. Ráadásul az európai történelem különböző vészterhes korszakaiban ez bevett gyakorlat volt. Jelezte, nem ért egyet Dúró Dórával, de nem tiltaná el a politikust véleményének kifejezésétől. 
„Ami engem az egészből a leginkább érdekel, hogy ismét könyvekről vitatkozunk, tehát a magyarok számára fontos a könyv, mint kultúrahordozó – ez azért reménykeltő.”

A Meseország mindenkié kötettel kapcsolatosan pedig az a benyomása, hogy azt felnőtteknek írták és nem gyerekeknek. Utóbbiak pedig „nem hülyék, nem kell őket érzékenyíteni, hamar leveszik, ha valami nem kóser.” Megítélése szerint a világ megítéléshez óvodáskorban nem szükséges tudni, mi az a homoszexuális.   Az interjúban kitértek Lázár Ervinre és A hétfejű tündérre, amelyről minap a Kásler-féle magyarságkutató Intézet egyik munkatársa azt írta, „konzumidiótákat termel a gazdasági háttérhatalom céljaira.” Erről Demeter Szilárd úgy vélekedik, hogy „zseni volt a pasas, az egyik legnagyobb mesélőnk... megvan az összes műve, ott vár a polcon, hogy amikor a gyerek odanő, elolvashassuk...amíg ezeket a könyveket le tudjuk venni a polcról, el tudjuk olvasni a gyerekeknek/gyerekekkel, addig én azt se bánom, ha naponta írnak kicsimillió érzékenyítő posztot, vagy meséskönyvnek álcázott bármit.” A PIM főigazgatója egyébként most sem hazudtolta meg magát, az interjút megjelenése előtt is kitette a Facebook-oldalára.
Indoklása szerint azért, mert a HVG már többször is „elfelejtette” megkérdezni őt a rá vonatkozó dolgokban, amikor pedig megtörtént, abban nem volt köszönet. „Mivel a kérdéseiben érzek némi célzatosságot és elfogultságot, és mivel az FB-oldalam szerint ez egy valamiért fontos témává nőtte ki magát, ezért korábbi gyakorlatomhoz híven a Küldés-gomb megnyomása után a teljes interjút kiteszem a Facebookra.” A levélre a hvg.hu felelős szerkesztője úgy reagált, ebből a gyakorlatból az következik, hogy Demeter Szilárd világában a sajtó eleve csak szócső lehet (például az újságírót az interjú első változatának posztolásával meg kell fosztani a visszakérdezés lehetőségétől is.)  Nagy Iván Zsolt számára ez „zsigeri kisstílűségnek tűnik” és az interjút azért is közlik, mert „hozzátartozik a kulturális korrajzhoz.”

Káel tárgyal az SZFE oktatóival

Népszava
Publikálás dátuma
2020.10.11. 16:23

Fotó: Népszava
A mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos formális beszélgetésre hívta meg hétfőre a delegációt.
A Radnóti Miklós ELTE Gyakorló Gimnáziumának néhány diákja is szolidaritását fejezte ki a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel (SZFE), kirakták magukból az SZFE betűket, szúrta ki a Pesti Hírlap a Független Szabad Egyetem, az SZFE egyetemfoglaló diákjainak Facebook-oldalán. A hallgatók vasárnapi közleményéből pedig kiderül: az SZFE oktatóinak delegációját formális beszélgetésre hívta meg hétfőre Káel Csaba, a mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos. „Egyetemünk polgárai eddig is és a továbbiakban is az átláthatóság, a tények és az egyenlő felek közötti párbeszéd elkötelezett híveiként vettek, és kívánnak részt venni a modellváltás körül kialakult vitában. Amennyiben lehetőség nyílik arra, hogy autonómiára való törekvéseinket releváns tárgyalópartnernek tolmácsolhassuk, készen állunk rá. A kormánybiztos meghívását október 12. hétfőre az Egyetem közössége elfogadta, a küldöttség tagjai közé az oktatókon kívül hallgatókat is delegálunk, hiszen a közös jövőnk a tét.”

Orbán Viktor végső kocsmája

Tölgyesi Gábor
Publikálás dátuma
2020.10.11. 15:23
Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mond a Kertész Imre Intézet új székházának megnyitóján
Fotó: Máthé Zoltán / MTI
Szombaton avatta fel a miniszterelnök a Kertész Imre Intézetet. A kormányfő a Nobel-díjas magyar író mondatait a vasárnapi szerencsi időközi választások kimenetelének befolyásolására is felhasználta.
Bár a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány főigazgatójaként Schmidt Mária már szeptember közepén bemutatta a Kertész Imre Intézet kétmilliárd forintból felújított Benczúr utcai székházát, a hivatalos megnyitóra szombatig kellett várni: mit kiderült, így Orbán Viktornak részben alkalma lehetett kortesbeszédet is tartania, vigyázó szemét Szerencsre vetve. Igaz, a kormányfő bevezetőjét a Nemzeti Alaptanterv hazafiasításában részt vevő – Kertész Imrével 2014-ben egy időben is kitüntetett – szélsőjobboldali megnyilvánulásairól ismert irodalomtörténész, Takaró Mihály vehette a szívére. „Amikor Kertész Imre megkapta a Nobel-díjat, akkor itt azért elég heves viták zajlottak Magyarországon, és még én is emlékszem arra, hogy különösen a jobboldal, annak a radikálisabb része inkább, de talán az egész jobboldal is úgy volt vele, hogy persze, ez óriási siker, ezt ne vonjuk kétségbe, no de hát, minden relatív, hát micsoda nagy írók nem kaptak! Mondjuk, a két világháború között, és most akkor Herczeg Ferenctől hozhatnám a neveket, hogy azok bezzeg nem kaptak, Kertész meg bezzeg kapott! Én emlékszem ezekre a nem túl színvonalas vitákra, amik akkor dúltak” – mondta Orbán Viktor. (Takaró Mihály épp ilyen „nem túl színvonalas vitákat” generált Kertész Imre Nobel-díja kapcsán. Herczeg Ferenc részben az ő közbenjárására került a Nemzeti Alaptantervbe, amelynek 2019-es tervezetéből egy időre Kertész Imrét kivették. Külön „örömöt” jelenthet Takarónak, hogy az intézet Petri György hagyatékrészeit is kezeli.) „Az antiszemitizmus szennyes lelkek gyilkossággá fajuló szórakozása” – idézte aztán Orbán Viktor Kertész Imrét, majd a szerencsi időközi választás ellenzéki jelöltjére, Bíró Lászlóra célozva úgy folytatta: „Akkor még nem volt arról szó, hogy antiszemita jelölteket baloldali képviselőjelöltnek el lehet indítani.” (Bíró László a korábbi antiszemita kijelentéseiért bocsánatot kért.) Orbán – továbbra sem jelezve, hogy a Kertész-idézetek az író utolsó regényéből, A végső kocsmából valók – így folytatta: „És végül ami a legdurvább vagy legerőteljesebb mondata volt Kertésznek, a migráció kapcsán aztán ezt más formákban – mint migrációellenes ember egyébként – tovább erősítette, és kulcsmondat szerintem az életművének megértéséhez. Ez úgy hangzik, hogy: »olyan állatfajta, amelyet multikulturális társadalomnak hívnak, nem létezik«.” (Kertész a regényben arról ír, hogy Európa engedékeny bevándorláspolitikája eredménye a szélsőségesség. „Gyilkos világ kezdődik, nacionalizmus, rasszizmus; Európa kezdi felismerni, hová juttatta őt liberális bevándorláspolitikája. Hirtelen ráébredtek, hogy olyan állatfajta, amelyet multikulturális társadalomnak hívnak, nem létezik. Érdekes paradox zsákutca: miközben az Európai Uniót kibővítik, az Unió egyes országai beszűkülnek” – így a teljes idézet.) Orbán Viktor az intézet megnyitóján arra is kitért, nem is volt kérdés a számára, hogy Kertész Imre hagyatékát nem Berlinben, hanem Budapesten kell kialakítani. Mindössze azt felejtette el hozzátenni: a Berlini Művészeti Akadémia 2012 végén már megnyitotta Kertész Imre munkásságának dokumentumait őrző archívumát, ahol a hagyaték nagyobb része található.

További idézetek

A végső kocsmában Kertész Imre az új diktatúrák veszélyéről is írt: „Viszont lehetetlenség elgondolni, hogy, mondjuk, Franciaország két-három emberöltő múlva muzulmán ország legyen. Az általános félelem és hisztéria keltette indulatok által felkavart mélységekből előbukkanó politikusok inkább a saját hatalmuk javára akarják majd fordítani a helyzetet, semmint hogy valódi megoldásokon törnék a fejüket. Magyarán: megnyílt a lehetőség az új diktatúrák előtt, amelyek a veszélyhelyzet ürügyén elsősorban a saját állampolgáraikra hoznak veszedelmet.” Az európai terrortámadások keltett félelemre apelláló jobboldali törekvéseket így látta a könyvben: „A nagy európai csőd. Szép ellenség, csúnya barát. A liberális korszakukban beengedett idegenek mára teherré váltak; jobbra fordultak tehát, s most azt várják, hogy, úgymond, rendet teremtsenek, vagyis korlátozzák a demokráciát. Teljes zavar és bizonytalanság; a terror megfélemlítette Európát, s Európa lefekszik a terrornak, akár egy rossz kurva a verekedő stricijének.” A regényben provokatív gondolatokat fogalmazott meg a politikai kereszténységről, az ő meg nem értettségéről is: „Mi a kereszténység ma? Ha itt maradunk, Magyarországon: üres, politikai formula. Ha tágabban szemléljük: az elpusztult európai kultúra.” Továbbá: „Magyarországot jó időre el kell hagynom. Ez azonban amúgy is föltett szándékom volt. Magyarországon sosem értettek, s erre egyszerűbb a magyarázat, mint hittem volna: Magyarországon azért nem értenek, mert Magyarország nem keresztény ország.”