Nemigen találunk olyan példát az emberiség történetében, amikor ne gyűlöletkeltő szavak előztek volna meg valamely szörnyűséget. Már Néró császár is először hamis propagandával uszított a keresztények ellen, mielőtt oroszlánok elé vetette volna őket. Hitler sem a gázkamrák felépítésével kezdte, hanem mérgező tanok hirdetésével.
A civilizált világ mégis képtelen kilépni abból a dilemmából, hogy hol húzódik a határ a véleményszabadság és a gyűlöletbeszéd között. És végképp nem tudja, hogyan előzhető meg a gyűlöletbeszéd gyümölcsének beérése. Egy sor országban büntetik a gyűlöletbeszédet, de a megvádolt kifizet egy nevetséges összeget, majd újra és újra, legtöbbször büntetlenül tovább hirdeti ugyanazt.
A szlovák neonáci vezért, Marián Kotlebát négy év négy hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélte a bíróság, bár nem biztos, hogy ez másodfokon is megerősítést nyer. Kotleba évtizedek óta náci egyenruhában masíroz, cigányok, zsidók, bevándorlók, magyarok és más nemzetiségek, szexuális kisebbségek ellen uszít. Első szervezetét betiltották, de az átkeresztelt párt élén tíz év alatt a semmiből Szlovákia egyik legstabilabb támogatottságú politikusa lett.
Most is egy náci jelkép lobogtatásába tört bele a bicskája, holott már számos nyilvános rendezvényen bizonyította ilyen irányú elkötelezettségét. Egy menekültellenes demonstráción „Szép fehér napot!” kívánva köszöntötte híveit, egy másikon náci karlendítés mellett kívánt „Tiszta fehér és uniómentes Szlovákiát!”. Szavai azonban belefértek a véleményszabadságba, az ügyészség mindig arra jutott, hogy ő és hívei nem lépték át a szólásszabadság határát, nincs elég bizonyíték ahhoz, hogy gyűlöletkeltéssel, uszítással vádolhatók legyenek.
Nemrég a görög Arany Hajnal neonáci párt vezetőit ítélték börtönbüntetésre, miután öt év pereskedést követően bizonyították felelősségüket egy antifasiszta rapper 2013-as meglincselésében. A pártot bűnszövetkezetnek nyilvánították.
Tényleg addig kell várni, míg vér folyik, és horogkeresztes legények uralják az utcát ?