vírus;újrakezdés;maszkok;

2020-10-17 08:10:10

Tatár Sándor versei

"Arcunkon az őszintétlenség, a rejtőzködés / szimbólumaival járunk-kelünk."

Diaporáma_(DHL)

A nyárvég hasas-szotyós körte

s töppedő szőlő. Darazsak érzik:

most kell lecsapni.

Kicsit vizslatnak; körbe-körbe,

majd jön és támad; egész rajnyi.

A hőség súlyos, lusta bivaly.

Elnehezülten hortyog ez ember,

küzd izzasztó-vad álmaival.

Nincs már sok hátra; telihold vérzik

– ünnepből ittfelejtett lampion,

most minden mohó és lemondó:

utolsó korty vagy tánc a partikon.

Jön, tudjuk jól (bár jólesik tán

félrenézni) rőtesbarnuló október

és szeles november –

a kéményekből, utánozva a lomha

varjúrajt, koromszag-füst kereng fel.

Karácsony is jő; bár gyanítható: hó helyett

inkább csak szürke szmog

és tülekedéssel teli üzletek.

Ám újév után nemsokára

hóvirágokkal pettyez február

(házsártos asszony, dirigálva

téli spleent s kormot elutál):

télutó szele kisöpri, kisikálja

a csillagok közét fagyos-tisztára,

aztán az elnyűtt, barna földre

ellátogat megint a szép díva-tavasz

minden megejtő, ismerős-új           

                                       sallangját felöltve

– upgrade-olt outfitet az ősi rendhez

(kriptába tér a tél. helyébe: izgalom)

újrakezdés-szagot s adrenalint hoz

– nekünk is vajon?    

Ko(o)rköltemény

Arcunkon az őszintétlenség, a rejtőzködés

szimbólumaival járunk-kelünk. (Járatainkon kizárólag

maszkban, illetőleg kendővel vagy sállal fedett

arccal utazhatnak.) Mindezt azért, mert a messzi Kína

egy távoli megapoliszában valakik elropogtattak

egy (talán át se igazán sült) denevérpecsenyét

avagy

mert egy (állítólag) tengeri tüskés gömbhalra,

netán az átlagnál sűrűbb tüskézetű vadgesztenyére

emlékeztető (szintetikus?) vírus kiszabadult valamely

(talán nem is annyira távoli?) laboratóriumból.

– Esetleg valami másból pattant ki a ragály.*

Ezt mi, egyszerű (egyszeri?), ugyan hírekkel s adatokkal

bombázott, ám azok ellenőrzésére föl nem készülhetett,

ki nem tanított, föl nem vértezett halandók, sosem tudhatjuk –

utólag majd (egyesével, de valószínűbb, hogy hullámokban)

szenzációs tényfeltáró cikkek fogják a leplet lerántani,

prezentálva az igazságot; szavahihetőségük ugyanolyan

ellenőrizhetetlen lesz, mint a mai hír- és   

                                                               „tájékoztatás”-özöné.

Teljesen rendjén való, mondhatnám: az egyetlen

lehetőség, hogy arcunkon az őszintétlenség,

a rejtőzködés szimbólumaival járjunk-keljünk.

Nyomokban azért tartalmaz(hat) önleleplezést,

afféle feltárulkozás minort ez az egyre kevésbé újfajta

módi: némelyek a lehúzott maszk fölött

kidugják az orrukat, mások őszintétlensége   

                                                           viseltes, kibolyhosodott!

* Egy tekintélyes államférfi (miniszteri sarzsi) szerint – bár ő nem konkrétan erre a járványra vonatkozóan vélekedett így – a Tízparancsolat be nem tartásával húzhattuk ki Istennél a gyufát. És tényleg: Tán jámborak s istenfélők vagyunk?!