A hagyományok szerint a filmnapok a forgalmazó mozinet által a jövőben hagyományos moziforgalomba kerülő műveket mutatja be, tehát elsősorban azoknak csemege, akik idejekorán képben szeretnének lenni a fesztiválfilmekkel kapcsolatban, mivel csupa ilyen alkotásról van szó.
Talán a legmesszibbről a 2012-ben négy Oscar-díjra jelölt A messzi dél vadjai rendezője, Benh Zeitlin érkezik: a Wendy című alkotás a beharangozó szerint a debüt mű spirituális folytatásaként újabb, képzelet és valóság határán egyensúlyozó történetet tár elénk. Nagy kérdés, hogy a zseninek kikiáltott Zeitlin nyolc év alatt hova jutott – a Sundance-en tartott világpremier kapcsán született kritikák finoman szólva megosztók. Ettől függetlenül Zeiltlin filmje „nézős”, hiszen szürreális műveket nem mindig szokták érteni a történetmesélős filmeket kedvelő tengerentúli ítészek.
A szelekció tartalmazza az idei év egyik legkiemelkedőbb filmje Burhan Qurbani rendezte Berlin, Alexanderplatzot is. Ijesztően hosszú, 183 perces játékideje senkit se ijesszen el – igaz, ez szinte semmi az 1980-as Fassbinder verzió tizenöt órás hosszához képes. Alfred Döblin klasszikusának újragondolása jó adaptáció, amely lazán kezeli a regény cselekményét – igaz, a fő dramaturgiai szerkezetről és barokkos fényárjairól (ami vizuálisan is visszaköszön) nem mond le – és a számkivetettek, még pontosabban afrikai migránsok mai világába emeli át cselekményt.
A program számos érdekes filmet kínál, például az Velencei Filmfesztiválon debütált Shannon Murphy bemutatkozó rendezését, az Amíg tart a nyár-t, melyben egy tinédzser lány számára az első szerelem egyben az utolsó is. Az idén elmaradt Cannes-ból érkezik a „beválogatott” A beszéd az év francia vígjátékmeglepetése, amely egy esküvői beszéd köré épül fel. De itt lesz Cannes 2020 jelvénnyel ellátott Sweat is, amely az Indiewire írása szerint „az egyik legintenzívebb filmes betekintés a közösségi média árnyoldalaiba”.
Aki pedig arról szeretne vitázni, hogy mi mozgókép és a performativitás lehetséges kapcsolata Ilja Krzsanovszkij DAU. Natasa című művét válassza: ebben egy óriási, államszocialista szovjet titkos kutatóintézetet és a körülötte elhelyezkedő (díszlet)várost húzott fel az ukrajnai Harkovban 2009-ben: negyvenkétezer négyzetméteren több ezer embert szerződtetett, akik nem hagyhatták el a várost három évig és első kézből kellett megélniük a film kedvéért kreált vörös terrort.
