Akadnak az Európai Uniónak olyan politikusai, akik a külföldi porondot is folyamatosan arra használják, hogy hazájuk választóinak üzenjenek és mutassák, ők most újra jól megmondták a magukét. Boris Johnson mindenképp e kategóriába tartozik. A brit miniszterelnök kivételes színészi képességekkel jelentette be pénteken: hazáját a hard Brexitre készíti fel, arra, hogy London megállapodás nélkül távozik az EU-ból az év végén lejáró átmeneti időszak után.
Olyan meggyőző erővel közölte mindezt, hogy már-már el is hinnénk neki, komolyan gondolja. Johnsont azonban már mindenki jól kiismerte: előszeretettel él a nyomásgyakorlásnak e drámai módjával. A hard Brexit ugyanis térdre kényszerítheti a brit gazdaságot az amúgy is válságos időkben. Ez esetben az EU súlyos vámokkal sújtaná a brit termékeket, 10 százalékkal a gépkocsikat, 12 százalékkal a ruházati termékeket, 40 százalékkal a sertéshúst, 65-tel a marhát, és így tovább. A briteknek több vesztenivalójuk van, hiszen miközben exportjuk 47 százaléka megy az EU-ba, az Unió 27 tagállamában előállított termékeknek csak a 8 százalékát szállítják Nagy-Britanniába.
Természetesen a hard Brexit az EU egyes országait is különbözőképpen sújtaná: két észak-franciaországi régió, Bretagne és Normandia járna vele a legrosszabbul. A legnagyobb vita a halászatról zajlik. A britek teljes ellenőrzést akarnak tengereik felett, amit az EU érintett államai nem akarnak elfogadni. Az európai halászok által kifogott halak 42 százaléka a brit felségvizekről származik, de Bretagne-ban például 75 százalék az arány. Bár az EU GDP-jének mindössze egy százaléka származik az ágazatból, Párizs számára a kérdés nemzeti ügy.
Egyelőre minden színházi előadás ellenére nagyobb az esély a megegyezésre, mint a hard Brexitre. Ám e válás esetében szó sem lesz békés, közös megegyezésről.