Orbán Viktor és a többi jobbos populista arra teszi tétjét, hogy még négy évig a Fehér Ház jelenlegi gazdája marad az amerikai elnök, mert attól tartanak, hogy különben visszatér a megszokott geopolitika. Ezek a nacionalista politikusok az egész világon félreteszik a diplomácia szokásokat és nyíltan felsorakoznak Trump mögé. A tétel bizonyítására az újság idézi a magyar kormányfőnek a Magyar Nemzetben megjelent kétoldalas elemzését, amely szerint az amerikai demokraták külpolitikája az erkölcsi imperializmusra épül. A brit újság egyben emlékeztet arra, hogy Biden a múlt héten kijelentette: a csirkefogók mindenütt ihletet merítenek az elnöktől és név szerint megemlítette a magyar és a lengyel kormányt. Kapott is érte rendesen magyar illetékesektől.
Orbánnak és a hasonszőrűeknek konkrét politikai hasznot hajthat, ha Trump nyer, de a legnagyobb nyereség mégis a lélektani hatás volna, mármint hogy továbbra is egy ilyen figura irányítaná a földkerekség legfontosabb intézményét. Ha viszont Biden kerekedne fölül, azt jelzésnek lehetne tekinteni, hogy lejárt a populisták ideje. A CEU egyik professzora ezt úgy érzékelteti, hogy a demokrata jelölt győzelme nagy pofon volna a demagóg nacionalizmusnak, mint vezető ideológiának, különösen akkor, amikor az emberek azt nézik, hogy ki az, aki keresztül tudná navigálni országukat a Covid-19-en.
Trump négy éve a kampány során, majd azóta példával szolgált, egyben lelki támaszt adott a jobboldali nacionalistáknak. Mráz Ágoston Sámuel, a kormánypárti Nézőpont Intézet igazgatója úgy véli: Orbán az eltelt időszakban gondosan figyelte, mit csinál az amerikai elnök, hogy hazai viszonyokra adaptálja az „Amerika mindenek előtt” ideológiáját. Mert a Fidesz tanulhat, abból, amit a tengerentúli vezető meg tudott csinálni. Csak közvélemény kutatásokkal megvizsgálják, hogy Magyarországon mennyire vált be az átvett módszer.
Ebből a szempontból különösen lényeges az, amit az elnök az álhírek ügyében és a sajtó elleni kirohanásokkal művel. A magyar kormány sűrűn vádolja a független szerkesztőségeket, hogy azok fake news-zal házalnak. A járvány miatt hozott különleges intézkedések sorában pedig ott volt, hogy börtönbe kerülhetnek azok az újságírók, akikre rábizonyítják, hogy valótlan értesüléseket terjesztenek a fertőzéssel kapcsolatban.
Európán belül, Orbán mellett Varsóban találni Trump legnagyobb rajongóit, de ebbe a kategóriába tartozik a populista szlovén miniszterelnök is. Továbbá a spanyol Vox és az egyre népszerűbb Olaszország Barátai.
A magyar és a lengyel vezetőket gyakran bírálja az EU, amiért szorítják vissza a demokráciát. Ám számukra fontos tényező a Brüsszel elleni küzdelemben, főként hazai használatra, hogy ilyen befolyásos szövetségesük van Washingtonban. Krekó Péter szerint Orbán úgy gondolkodik, hogy ha Trump vele van, akkor senki sem állíthatja, hogy kirekesztették a külpolitikai közösségből. Viszont az elnökválasztás eredményétől függően változhatnak a dolgok, mert Bidennel újból teret nyerhet az értékeken alapuló diplomácia. És akkor kemény időket élhetnek meg azok a kormányok, amelyek a mostani elnökhöz törleszkednek.
Frankfurter Allgemeine Zeitung
Világméretű ellenállásra szólított fel a tekintélyelvűség járványával szemben a Nobel-díjas indiai közgazdász, Amartya Sen, éspedig abból az alkalomból, hogy ebben az évben ő kapta meg a Német Könyvkereskedők Békedíját. A 86 éves tudós Bostonból, a lakásából, videón kapcsolódott be a frankfurti Szent Pál Székesegyházban megrendezett eseménybe, mert a ragály miatt nem akart kockáztatni. Köszönőbeszédében úgy fogalmazott, hogy az autokrácia íve Indiából, a hindu nacionalistáktól, Orbán Viktoron át, Brazíliáig és a Fülöp-szigetekig terjed, és a társadalmaknak napjainkban nemigen van fontosabb feladatuk, mint hogy világszerte szembe szálljanak az illiberális rezsimekkel.
A díjazott méltatását a német államfő vállalta, de ő sem lehetett jelen, mert kénytelen volt karanténba vonulni. Így egy színész olvasta fel a laudációt, amely azt emelte ki Sen munkásságából, hogy a tudós egyértelművé tette: tekintélyuralmi rendszerek is lehetnek tehetősek, ám ezzel együtt elmaradnak a szabad országoktól. A demokrácia ugyanis nem luxuscikk, hanem világméretű vágy, egy univerzális ígéret. Erre emlékeztetnek a tüntetők Caracasban, Minszkben és Hongkongban.
A 25 ezer euróval járó elismerést 2004-ben Esterházy Péter, 1991-ben pedig Konrád György érdemelte ki.
A másik, liberális frankfurti lap azt emelte ki Sen elemzéséből, hogy a tekintélyuralmi rendszerek mind jobban elnyomják az embereket és erre van példa az EU-ban is: így Magyarországon, ahol a hatalom átveszi a sajtó ellenőrzését és elnémítja az ellenzéket, illetve Lengyelországban, ahol üldözik a melegeket. De gondolatokkal és a könyvekkel kell harcolni az autoritarianizmus pandémiája ellen.
Steinmeier német elnök pedig azt hangsúlyozta üzenetében, hogy a demokrácia egyetemessége és az alapvető emberi jogok képezik Sen filozófiájának talpkövét. Olyan felismerésről van itt szó, amely napjainkban ismét nagy nyomás alá került. Nem csupán távoli földrészeken, hanem Németország közvetlen közelében is támadások érik a demokratikus alapjogokat.
A neves amerikai történész, Timothy Snyder egyáltalán nem tartja kizártnak, hogy veresége esetén Trump puccsot hajt végre, mert az elnök is olyan, hogy mindig előre bejelenti, amire készül. Márpedig már többediziglen közölte, hogy nem fogadja el a kudarcot, és hogy a Legfelsőbb Bíróságnak szükség esetén foglalkoznia kell a szavazatszámlálás leállításával. A szakember a bécsi Nemzeti Színházban, a Burgtheaterben rendezett pódiumvitában fejtette ki álláspontját.
Nem zárta az erőszak lehetőségét Ausztria volt washingtoni nagykövete, valamint a New York Times brüsszeli tudósítója sem. Annál is inkább, mivel az elnök már utalt arra: le kellene csukni politikai ellenlábasait. Ugyanakkor az eseményen résztvevő Raymund Löw osztrák újságíró kiemelte, hogy azért nagy különbség van az USA és az olyan, tekintélyelvű államok között, mint Oroszország, Kína, de akár Magyarország és Lengyelország. A tengerentúlon ugyanis szabadon lehet tudósítani Trump megnyilvánulásairól, a politikusnak szembe kell néznie a nyilvános bírálatokkal.
A korábbi vezető osztrák diplomata ugyanakkor arra is rámutatott, hogy az elnök sikere esetén nehéz helyzetbe kerülne az EU, mert egy-két miniszterelnök bizonyosan nem tudna ellenállni a kísértésnek és újból elzarándokolna Washingtonba, hogy ott udvaroljon. Ez azonban végzetes volna az unió egysége szempontjából. Amihez az amerikai újságíró azt tette hozzá, hogy ha Belarusz ügyében ennyire nehéz volt elrendelni a szankciókat, akkor Európa számára nem marad más, mint hogy reménykedjen és imádkozzon.
Az újság Magyar Bálint: A posztkommunista maffiaállam c. könyvét is azon 30 mű közé sorolja, amelyek segítenek megérteni korunkat. Olvasmányként ajánlja mindenkinek, aki nem csak azt akarja tudni, miként kezdődik a populizmus, de azt is, hogy hol végződik. Hiszen Magyarországon a cinizmus és a politikai mohóság nem csupán a demokrácia dicstelen kimúlásához vezetett, hanem véget vetett a szabad piacnak is.
A felsorolásban helyet kapott Anne Applabaum közelmúltban megjelent munkája, „A demokrácia alkonya”, amelyet Orbán Viktor fényképével illusztráltak. Szerepel továbbá a sorban Jan-Werner Müllertől a „Mi a populizmus”, Yascha Mounktól „Az emberek kontra demokrácia, továbbá a „Hogyan halnak meg a demokráciák” – a két szerző: Levitsky és Ziblatt.
Külön kategória Susan Faluditól a Sötétszobában, amely azt mutatja be, hogy az író édesapja, Friedman István annak idején miként vészelte át a holokausztot, hogy azután az Amerikában kezdjen új életet. Ám 76 éves korában átoperáltatta magát nővé, majd visszatért Magyarországra, hogy ott megint a tekintélyelvűség karmaiba kerüljön. Hiszen a kelet-európai szélsőjobb manapság kirohan az LMBT-ideológia ellen. A férfi alig hitte el halála előtt, hogy a másság elfogadása ügyében visszafelé mehetnek a dolgok.
A holokauszt rémségeire emlékezik a román Állami Zsidó Színház, miután az országban éppen 79 évvel ezelőtt kezdődtek a deportálások, amelyek mintegy 280 ezer zsidó és 11 ezer roma halálához vezettek. Az „Ifjúságom gyönyörű napjai” c. dráma alapját egy észak-erdélyi túlélő, Ana Novac memoárja adja, a szerző 14 évesen megjárta Auschwitzot. A népirtás és a háború utáni tömeges exodus hatására Romániában a zsidóság száma 800 ezerről mára 6 ezerre esett vissza.
Az író Zimra Harsányiként látta meg a világot, és lágerben szerzett emlékei először Magyarországon jelentek meg, még 1966-ban. Több nyelvre is lefordították, ám román földön csak 2004-ben adták ki. A művet sokan Anna Frank naplójához hasonlítják.
A premier kapcsán Maia Morgenstern, a társulat igazgatónője, akik a magyar nézők több filmből is ismerhetnek, azt hangsúlyozta, hogy a szereplők és az alkotók valamennyi részesei Ana Novac lelkének és az általa átélteknek. Az ő sebeit viselik, bár csak közvetetten. Egyben fontosnak nevezte, hogy ébren tartsák az emlékeket, mert az segít megérteni a fájdalmas múlt szellemeit, hogy miért vált szét a világ hóhérokra és áldozatokra.
A színészek csíkos rabruhában, lágerek bejáratát, a gázkamrákat és üres lakóbarakkokat megörökítő fényképek előtt mondják a monológjukat, a kezükben emberi csontokat és koponyát tartva. A nézők különben a koronaválság miatt csak a helyek egyharmadát foglalhatták el, ezért a bemutatót közvetítették a világhálón is.
Szakértők körében mind jobban erősödik az a meggyőződés, hogy az euróövezet hiába jutott túl a drasztikus tavaszi visszaesésen, az utolsó negyedévben megint recesszióba kerülnek az érintett országok, így megfeneklik a kilábalás. Ugyanis villámgyorsan terjed a fertőzés, és ha kormányok óvakodnak is attól, hogy olyan általános zárlatot rendeljenek el, mint márciusban, kénytelenek lesznek szigorítani, az pedig ismét csak súlyos gazdasági következményeket von maga után.
A baj a fogyasztás oldalán jelentkezik, mert az emberek megint nem teszik ki a lábukat otthonról, ezért azután a legszükségesebbeken kívül mást nem is vásárolnak. A Brexit pedig csak tetézi a zóna gondjait. Így viszont megkérdőjeleződik az Európai Központi Bank várakozása, hogy két év múlva már újra a járvány előtti formáját futja a 19-ek gazdasága. Ezért sokan jósolják, hogy az EKB még az év vége előtt további 500 milliárd eurót pumpál kötvényvásárlási programjába. Ugyanakkor késni látszik a nyári EU-csúcskonferencián elfogadott újjáépítési csomag, mert a tagállamok még mindig egymással civakodnak (egyebek közt a jogállami feltételek miatt – a szerk. megj.).
Mindazonáltal a politikusok reménykednek, hogy ezúttal elkerülhetik azokat a drákói intézkedéseket, amelyek a háború óta páratlan recessziót eredményezték a 2. negyedévben. Sok más választásuk azonban nem lesz, mert a megbetegedések száma egyre nő, ez pedig visszaveti a keresletet, ami után tragikus hatással jár főleg a francia, a spanyol és a portugál gazdaságra nézve. Ott ugyanis fontos bevételi forrás az idegenforgalom, valamint a szabadidős elfoglaltságot kínáló szektor.
Az viszont kedvező, hogy a német gazdaság megtörni látszik a negatív trendet és jól alakul a Kínába irányuló export is. Ez ugyanis azzal kecsegtet, hogy mégsem w-alakú lesz a megújulás folyamata.
