A kisvárosba vonat érkezik. A lakosok beleremegnek a várakozásba. Együtt rezdülnek a zörejjel, a szerelvények fuvallatával. A csodát várják, a megmentőt. A háttérben a Vígszínház hatalmas színpadán Bagossy Levente szoborszerű díszlete. A képzőművészeti installációnak is beillő alkotás egymásra dobált székekből áll, van amelyik a feje tetejére, más oldalra fordítva. Egymásba kapaszkodnak, de mégis a káoszt, a szétesést jelképezik.
Dürrenmatt ma is érvényes darabját, Az öreg hölgy látogatását Rudolf Péter rendezte meg a Szent István körúton. Talán egy új művészi korszak névjegyének szánva. Noha a folytonosság is benne van a választásban, hiszen Sulyok Mária az ősbemutatón, aztán később Ruttkai Éva már nagy betegen eljátszotta korábban a címszerepet a Vígben, az utóbbi előadásban Rudolf Péter is benne volt. Most az eredeti tervek szerint Börcsök Enikő lett volna az öreg hölgy, de Hegyi Barbarának kellett beugrania.
Rudolf Péter sok szereplőben gondolkodott, a társulat mellett statiszták, zenészek népesítik be a színpadot, a mozgásért felelős Méhes Lászlónak köszönhetően sok látványos jelenet szemtanúi lehetünk. A mozdulatok, a gesztusok meghatározó szerepet kapnak. A morál ingadozását képesek megjeleníteni. A darab ugyanis egy erkölcsi próbatételről szól.
A milliárdos nő hazautazik a csődben lévő szülővárosába, és meg akarja vásárolni az igazságot, az ő igazságát. Hiszen a kapitalizmusban, főleg az eredeti tőke felhalmozás idején minden eladó. Mindent és mindenkit meg lehet venni, csak idő kérdése, hogy ki mikor adja fel az elveit, mikor adja be a derekát. Csak zsarolni kell, szorongatni és előbb-utóbb beáll a sorba. Az előadás ezt a folyamatot ábrázolja, groteszk filmszerű humorral és olykor dermesztő drámaisággal. Van aki fát, játszik, más kakukkot, meg rendőrt, tanárt, festőt, papot.
A karakterek aztán egy képpé formálódnak, ilyenkor olyan a néző érzete, mintha hatalmas kiáltást hallana, noha a szereplők az adott pillanatban némák. Nem egyenletes telítettségű az összjáték, de a törekvés jól érzékelhető, Rudolf Péter szerette volna egy irányba terelni a társulatot, mint egy főiskolai vizsgán, különböző helyzetekbe hozni kollégáit.
Ezt vágja a város lakóinak, elöljáróinak a képébe Az öreg hölgy. Hegyi Barbara egy tömbből, tónusból alakítja Clara Zachanassiant. Ő nem inog meg egy pillanatra sem. Bosszúért jött és addig nem nyugszik, amíg azt el nem éri. Hozza az őrületét, a hóbortjait, kompenzálni szeretné valahogy azt a sok borzalmat, amit átélt. Csakhogy most felül van, ő diktál. Hegyi Barbara ezt hatásosan érzékelteti, de az árnyalatokból, a személyiségének különböző rétegeiből kizárja a nézőt, így a drámája is könnyen és gyorsan lekottázható.
Hegedűs D. Géza Alfred Ill szerepében teljes sorsot tár elénk. A vétkező kamasztól, az áldozattá váló gyarló férfiig. Elhibázta, megbűnhődik érte. Vállalja a mártíromsággal járó emberit. Képes lenne újra szerelmes lenni, újrakezdeni az egészet. De a sorsa más forgatókönyv szerint alakul.
Kiemelkedik a sok szereplő közül a polgármestert játszó Kőszegi Ákos, aki lassan, önmagát is meggyőzve, a városért mindent beáldoz, még a saját ígéretét, becsületét is.
Nagyon erőteljes, ahogy a rendezés a hatást vadászó, manipuláló média jelenlétét mutatja.
Az előadás végén, miután megvan az adomány, mindenki lesüllyed a mélybe, majd aranyozott ruhában visszatér rémült tekintettel, ráeszmélve, mi is az ára a luxusnak.
Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása
Kurdi Imre fordítása alapján a vígszínházi változatot Hársing Hilda és Rudolf Péter készítette
Rendezte: Rudolf Péter
