Hajdú Miklós;
kereszténység;nemzet;Színház- és Filmművészeti Egyetem;
2020-10-20 08:05:00
Kádár (ebben legalábbis) őszinte volt: valahányszor alkalma nyílt rá, kendőzetlenül hangsúlyozta a „világnézeti nevelés” fontosságát, mint ahogy Aczél is sokszor mutatott rá, milyen fontos szerepük van a kultúra művelőinek a „szocialista embertípus” formálásában. A jelenkori hatalom nem ennyire egyenes, bár a szándék kísértetiesen hasonló. Csak most a célkeresztben a „nemzeti-keresztény” gondolkodás tűnik elő. Mivel magyar vagyok és keresztvíz alá is tartottak, komolyan érdekel, hogy akkor most megfelelek-e a hatalom elvárásainak.
A válasz bonyolultabb, mint elsőre látszik. Ehhez ugyanis először tisztázni kellene a nemzeti-keresztény gondolkodás mibenlétét, ámde ennek zászlóvivői nem kényeztetik el a nagyérdeműt a definitív megfogalmazásokkal. Ez pedig a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel történtek tükrében különös jelentőséggel bír. Vidnyánszky Attila például az ATV-ben úgy fogalmazott, hogy „Karsai Györgynek én nem fogom soha tudni elmagyarázni, hogy mi a nemzet, meg a haza, meg a kereszténység, mert alkalmatlan arra, hogy befogadja azt, amit én gondolok”. Dörner György a HVG-ben megjelent portréjában különbséget tett a magyarul beszélő és a magyart „anyanyelvként beszélő” színészek között, és a különbség mibenlétét firtató riporternek a választ azzal ütötte el, hogy „Hát akkor bizony tudatlan marad e tekintetben, mert én nem magyarázom el. Egyszeregyet már nem érdemes az embernek ötvenéves kora után tanulnia.” Úgyhogy a titok ezután is titok marad. Hacsak nem az az egyszerű definíció rejlik mögötte, hogy nemzeti-keresztény gondolkodású az, aki a Fideszre szavaz, és maga a lépten-nyomon sulykolt kifejezés nem más, mint ugyanolyan „politikai termék”, amilyen a „polgári Magyarország” volt annak idején (copyright by G. Fodor Gábor).
A nagyobb baj, hogy ehhez a politikai termékhez az utóbbi időben – jelesül a kormányfőnek az augusztus 20-i tisztavatáson mondott beszéde óta – militáns gondolatok és lózungok csatlakoztak. Ennek jegyében kell megküzdenünk a szuverenitásunkért nap mint nap, erővel védeni a tulajdonunkat, mert csak akkor marad a miénk, és legfőképpen folyamatosan harcban állni Brüsszellel, de főként a liberális métellyel, amely mögött természetesen Soros áll. A vonulat megkoronázása a Fidesz lélegeztetőgépén tartott Alapjogokért Központ propaganda videója volt, címképén a lövészárokból támadásra induló első világháborús honvéddel.
Ennek a harcnak a jegyében indulnak rohamra a csapatok a kulturális tér egyik utolsó, még érintetlen szegletének, az SZFE-nek az elfoglalására. A fő cél persze nem az, amit bevallanak, t.i. hogy a meglévő képzések mellett helye legyen a falak között a nem definiált nemzeti-keresztény irányultságú képzésnek is. Ha így lenne, a jelenlegi kormány már régen létrehozta volna a párhuzamos „anti-SZFE” egyetemet közpénzzel vastagon kistafírozva, ahogy erre más esetekben sok példát látni. Annak a kormánynak, amely nyakló nélkül létesíti azokat a párhuzamos kutatóintézeteket, amelyek egyetlen dolga a Fidesz politikai céljainak megtámogatása, ez nyilván nem okozna gondot. A fő cél az, hogy a jelenlegi szabad szellemiség eltűnjön a leromlott falak közül, és átadja helyét azoknak a törekvéseknek, amelyeknek egyetlen célja a keresztény-nemzeti világnézetű (jelentsen ez bármit is) engedelmes szavazógépek tömegtermelése.
A szerző mérnök-közgazdász