Vakok Intézete, Új Színház – az egykori Parisiana mulató, a Rózsavölgyi háza a Szervita téren és azok a jellegzetesen monumentális téglahomlokzatok a Vass utcában vagy a Rákóczi úton.
Lajta Béla, a 20. század elejének nagy építésze volt. A műértők titkos kedvence, mivel a XX. század nyitányán mindössze 17 éve volt arra, hogy létrehozza a magyar építészettörténet egyik legnagyobb fajsúlyú életművét. Alig húsz év aktív év jutott neki. 47 esztendősen halt meg Bécsben, miután elméje fokozatosan megbomlott. 1919 őszén Henrik fivére már kénytelen volt gyámsága alá is helyeztetni, majd egy évvel később,1920 októberében meghalt.
Ebben az 17 évben ő jelentette a kapcsot szecesszió és nemzeti építészet között, de megelőlegezte a jövőt is, mert ő már itthon a Bauhaus betörése előtt két évtizeddel is abban a szellemben volt modern. Ami ma is láthatóan megmaradt utána, az alig több mint tíz budapesti épület, több mint 30 síremlék a pesti zsidó temetőkben és egy - azóta jócskán átalakított - tűzoltólaktanya a vajdasági Zentán.
A laikus utcán sétáló persze nem tudja, hogy ezeket a házakat ki tervezte, de azt érzi, hogy emlékezetes házak, amik markáns nyomot hagynak a szemlélőjében. Én például sokáig azt hittem, jóval későbbiek, és a harmincas évek monumentális „birodalmi” stílusának hatása alatt születtek, de Lajta egyszerre ismerte és használta fel a korabeli finn építészet vidéki romantikáját és a bécsi Adolf Loos historikus girlandoktól megtisztított, monumentális tömegalakítását.
Sallangmentesre tisztított, modern külső – lapos tetővel -, ami húsz évvel korábban megelőlegezi a Bauhaus forradalmát, ugyanakkor az egyszerű homlokzatokat mindig népi ihletésű díszítősávok tagolják. A Vakok Intézete még a szecesszió jegyében készült, de a gyors egymásutánban készült Parisiana Mulató (ma Újszínház) homlokzatán a színes, díszes figurák mellett megjelenik a geometria, a Vas utcai iskola monumentális téglaburkolatát kősávokba foglalt népművészeti elemek tagolják, a Rózsavölgyi-házon mindez Zsolnay-féle pirogránitba foglalva csillog.
Lajta Béla (eredetileg Leitersdorfer - testvéreivel 1908-ban magyarosítottak) 1873. január 23-án született, építészi diplomáját 1895-ben szerezte meg a Műegyetemen. Ahogy akkoriban szokásos volt, tapasztalatokat szerezni fiatalon beutazta Nyugat-Európát és a mediterránumot, de eljutott Marokkó városaiba is. Bejárta az akkori Magyarországot is, ekkor szeretett bele a népi díszítőmotívumokba is, amiket később nagy szorgalommal és invencióval használt fel.
Pályájának első szakasza (1902-1907) a szecesszió jegyében, Lechner Ödön bűvöletében és tanítványként telik, aztán egyre karakteresebb saját stílusát finomítva végül túljut ezen és a hazai modernizmus sajátos előfutárává válik. Nemcsak nagyhatású homlokzatokat volt képes formálni, de új alaprajzi szerkesztési elveket is használt. A Pesti Chevra Kadisa az Amerikai úton létesült Szeretetháza (ma Országos Idegtudományi Intézet) kívülről erődszerűnek hat, belül mégis kellően világos termekkel, széles folyosókkal teremtett tágasságot, a szintén Amerikai úti felnőtt vakok intézetének épülete kissé komor, de tele kedves apróságokkal: a kerítés ornamentikájába például Arany János, Tompa és Kiss József ismert strófáit foglalta Lajta a vakok számára letapogatható pontírással.
Ugyan a monumentalitásra való állandó törekvése miatt sok csalódás érte a különböző középület pályázatokon (nem az ő terve nyert a lipótvárosi, de a budai zsinagóga megépítésekor és a Fővárosi Könyvtár vagy a Nemzeti Színház pályázatán sem), de két év leforgása alatt mégis csak szinte párhuzamosan épült fel három emlékezetes épülete. A mai Paulay Ede (korábban Két Szerecsen) utca foghíj telkére épült meg az egzotikus Parisiana mulató épülete azokkal a pártázatot díszítő, jellegzetes kerubszobrokkal (Maróti Géza szobrászművésszel közös alkotás) és a szimmetrikusan letisztult szürke márvány homlokzatával. Abban az időben még bőkezűen bánt a díszítő részletekkel és a nemes anyagokkal – később szikárabb, de feszesebb lett.
A Vas utcában ma egészen más történések a főszereplők, de Bárczy István akkori polgármester iskolaépítési programjának mintaiskolájaként itt épült meg 1909 és 1913 között a Vas utcai felső kereskedelmi iskola (ma: BGSZC Széchenyi István Kereskedelmi Szakgimnáziuma) – Lajta akkor még nem tudta, hogy ez lesz az egyetlen megvalósult fővárosi és állami megbízása. Monumentalitás egy szűk, józsefvárosi utcában. Komor várszerű arányaival szinte fölé nő, kitüremkedik belőle, a 36 éves építész láthatóan nem akart vagy nem tudott a környezetéhez alkalmazkodni. A hatalmas pillérekkel megtámasztott középkori erődítmény kívülről nem éppen barátságos iskolának néz ki, belül viszont levegős terek, széles folyosók és a természetes fényeknek utat engedő, szigorú rendbe szerkesztett ablakfelületek jellemzik.
És pompázatos díszítések – itt is főleg a népművészet, az erdélyi faragott - vésett fadíszítések, hímzések szolgáltatták a forrást, de vannak itt még a tudást jelképező, art decós oszlopfő baglyok, országcímer, de az újkori civilizációt szimbolizáló gőzmozdony is.
Ha innen visszafordulunk a Rákóczi útra, a szemközti házsorban újra egy jellegzetes Lajta házat találhatunk. A Síp és a Kazinczy utcai szakaszt jobbról is, balról is egy-egy markáns téglaépület keretezi – utóbbi Lajta Béla lakóháza, amit a Kazinczy utcai sarokra és az Erzsébetvárosi Bank megrendelésére tervezett. Itt is látható minden, amitől Lajta utolérhetetlenül hatásos volt: téglahomlokzat, nagy üvegfelületek, lapostető és ahogy képes volt itt is építészeti ritmussá formálni a díszítményeket. A sarokház homlokzatán a tetőt népművészeti ihletésű terrakotta betétek koronázzák és futnak végig az ablakok között, a Rákóczi úti homlokzat oszlopai pedig mintha azt az illúziót adnák, hogy az egész lábakon áll.
A leghíresebb Lajta ház alighanem a Szervita téren áll, ez a rokonainak tervezett Rózsavölgyi-ház. Házszomszédjai is szecessziós épületek, mégis kiemelkedik közülük - Lajta a szabályozásra fittyet hányva egy visszahúzott felső emelettel magasabbra építtette. A Rózsavölgyi nevét a híres földszinti zeneműboltról kapta. Nyugodt, horizontális tagolás, amit a fehér kerámiával burkolt homlokzaton az ismert, stilizáltan népművészeti motívumsávok ellensúlyoznak/emelnek ki.
De ha képzeletbeli Lajta sétát szerveznénk Budapesten, a legkülönösebb irány már kivezetne a Belvárosból. A zsidó származású Lajta Béla ugyanis 1903 után a Pesti Chevra Kadisa (az ortodoxok Szent Egylete, ami temetkezési és jótékonysági feladatokat lát el a zsidó közösségben) temetőkért felelős műszaki tanácsosa volt, így családjától és Budapest zsidó polgárai megbízásából nemcsak temetői épületeket, de számos különleges síremléket is tervezett, amin a zsidó szimbólumok szecessziós és magyar népi motívumokkal keverednek.
Így annak a túravonalnak az utolsó állomása a Kozma utcai, illetve a Salgótarjáni utcai zsidó temető lehetne, ahol számos Lajta tehetségét mutató, különlegesen megépített mauzóleum vagy síremlék áll. De a Salgótarjáni úti sírkertben ő tervezte a kapuépületet és a valaha keletiesen csodaszép, ma romállapotban lévő szertartási épületet is.
Az építészeti szakértők titkos kedvence 100 éve megháborodva, Bécsben halt meg. Az ő síremléke már nem sikerült annyira díszesre: ugyan munkatársa -tanítványa, az 1910–1913 között irodájában dolgozó Kozma Lajos tervezte, de a klasszicista oszlopra vagy éppen díszkútra emlékeztető Kozma utcai síremlék semmit nem idéz meg Lajta Béla munkásságából.
