Rizikófaktor

Piacgazdaságokban kockázat nélkül nincs nyereség. Az olyan autoriter rezsimeknél, mint amilyent a NER teremtett magának, azonban felülíródik ez a szabály.

A kormányzat képes ugyanis arra, hogy kockázatmentessé tegye oligarchái gazdasági tevékenységét. Ingyenesen vagy nevetséges áron juttatja vagyonhoz a maga dédelgetett kedvenceit, egyes területeken kizárólagos érvényesülést, vissza nem térítendő támogatást, kedvezményeket nyújtva a számukra. Elsöpri az útjukból a váratlan akadályokat - addig, amíg kegyelti mivoltukon nem kíván változtatni. És ezt teszi a természeti és egyéb katasztrófák időszakában is, amelyekből Magyarországon eddig szerencsére kevés akadt.

Mindennek a politikai kockázata csekély. A NER működésébe ugyanakkor nem fér bele az elkövetett hibákért való felelősségvállalás, a rendszer részben függetlenítette magát a társadalmi szükségletek kielégítésének igényétől. A számtalan ellentmondást magával cipelő rendszert – sok egyéb mellett – az is segít életben tartani, hogy általában képes meglovagolni a legcsekélyebb konjunktúrát is. Még olyan időszakokból is kifacsarta a maga hasznát, amelyek már egy lefelé araszoló világgazdasági folyamat részei voltak.

A kormány, de legfőképpen az MNB Matolcsy György-féle vezetése soha nem tagadta, hogy a XX. század első felében élt brit közgazdász és matematikus, John Maynard Keynes anticiklusos gazdaságpolitikájának követője, amely a gazdasági válságok időszakában elengedi a GDP arányos költségvetési hiányt, majd – elsősorban az egészségügyi és oktatási kiadások visszafogása révén – visszavesz belőle.

Az elmúlt év végén, amikor még csak kósza hírekből értesülhettünk egy várható pandémia veszélyeiről, már érezhető volt, hogy a magyar gazdaság rövidesen ennek az anticiklusos elméletnek az akadályaiba ütközik. Ezért is volt feltűnő, hogy habár az Európai Unió már 2020 tavaszán felhúzta a sorompót a maastrichti kritériumok teljesítése elől, bejelentvén, hogy mind a GDP arányos államadósság, mind a deficit szigorú szabályainak betartása alól felmentést ad, sőt még külön támogatást is ígért a tagországoknak a gazdaság talpraállítása érdekében, az Orbán-kormány köréből nem hallatszott a felszabadultság sóhaja. Annak ellenére, hogy ezt követően beindult az a máig tartó folyamat, amelyet az értelmetlen, sőt bűnös költekezés időszakának hívhatunk, a világjárvány elleni küzdelem álarca alatt. Közben továbbra sem hajlandók figyelembe venni, hogy a pandémia miatt világszerte egyre nagyobb a politikai és társadalmi sérülékenység rizikója, gyorsul a korábbról felgyülemlett feszültségek kiáradása.

Egy ismert hitelbiztosító cég felállított egy járványkitettségi indexet, amely a politikai kockázatokat jelzi. A vörös lámpájuk még csak Franciaországban, Hongkongban és Chilében ég. De már csaknem mindenütt pislákol. Többnyire a szociális gondoskodás háttérbe szorulása kezdi ki a politikai stabilitást. Bár a hazai kockázatot még nem mérik magasnak, de ahogy Virág elvtárs mondaná: a „nemzetközi helyzet egyre fokozódik.”