Belarusz informatikusok, miként nemrég mi is megírtuk, mesterséges intelligencia módszerével olyan programot alkottak, amely képes virtuálisan lerántani a símaszkokat az ártatlan embereket ütlegelő rohamrendőrökről. A különböző rendőri alakulatok verőemberei rendkívül érzékenyek az anonimitásukra, hiszen ők is a lakótelepeken vagy a falvakban élnek. A szomszédok általában nem is sejtik, hogy a másik lakó mivel foglalkozik, pedig a gyerekeik együtt játszanak az udvaron, az óvodában. Informatikusoknak azonban sikerült megszerezniük szinte a teljes rendőri személyi adatbázist, s ennek egy részét nyilvánossá is tették. A tüntetéseken készült felvételeket azután egybevetik a szociális hálókon közzétett fotókkal és az adatbázisban szereplő nevekkel. Demonstrálták is a világhálón, hogyan lepleződik le egy brutális verőember – civilben kedves lakótelepi apuka.
A fehéroroszországi népmozgalomnak láthatóan nincs vezérkara, vezető személyisége. Szvetlana Tyihanovszkaja is sokkal inkább jelkép, mint vezető. Az emberek mégis kimennek az utcára, a tüntetések és a tiltakozó akciók megszerveződnek. Ha például egy kávézót, vagy virágboltot szétvernek a rohamrendőrök, a nép tudja, hogy hová kell mennie, ha ki akarja fejezni az együttérzését. Mindez nem működne így magas szintű informatikai kultúra nélkül, de az alternatív politikai gondolat és kultúra otthonra lelt a kibertérben.
Az addig politikailag nem túl aktív IT-sek sokak szerint akkor fordultak a diktátor ellen, amikor Alekszandr Lukasenko elnök az év elején kiszolgáltatta a társadalmat a koronavírus-járványnak. A Covid-19-et egyszerű pszichózisnak minősítette és nem vezette be a máshol eredménnyel alkalmazott védekező intézkedéseket. A tüntetések kezdete óta aztán Lukasenko az ország IT-szektorával is hadban áll, pedig korábban azzal hencegett, hogy azt ő hozta létre. Amikor kiderült, hogy az ágazat nem függ tőle, megáll a maga lábán, ellene fordult. A tiltakozások kezdetén újgazdag burzsujokként bélyegezte meg az IT-világot.
Az informatikusok már a választási kampány alatt is tömegével álltak az ellenzék oldalára. Aláírásgyűjtő és a választások ellenőrzésére szolgáló felületeket hoztak létre. Ezekből ország-világ értesült az égbekiáltó csalásról. A PandaDoc nevű, San Francisco-i székhelyű, de belarusz eredetű cég anyagi támogatást, átképzést is ajánlott az erőszakszervezetektől leszerelőknek. Több százan jelentkeztek, s néhány nap alatt egymillió dollárt gyűjtöttek össze önkéntes felajánlásokból e célra. Ezt követően a cég teljes belarusz vezérkarát több, mint egy hónapra börtönbe vetették. Más vezető fejlesztőket is lecsuktak, mire megindult a tömeges IT-exodus. Több szomszéd ország, különösen Ukrajna boldogan fogadja be a magasan képzett szakembereket, akik több, globálisan népszerű szolgáltatás fejlesztői voltak.
Az informatika a Lukasenko-éra utolsó évtizedének sikerágazata volt, a több tízezer, viszonylag jól fizetett IT-szakember megdobta a nagyvárosi fejlődést, fogyasztást. A bizonytalanság, az internet kikapcsolása, a politikai klíma eldurvulása azokat a cégeket is költözésre kényszeríti, amelyek nem kerültek konfliktusba a zsarnoksággal, mert ez az iparág és kultúra ilyen közegben nem működőképes. A szakemberek közül egyesek arra készülnek, hogy tudásukat aktívan felhasználják a rezsim ellen. Talán rájuk, az ő akcióikra is gondolt Szvetlana Tyihanovszkaja, amikor ultimátumot intézett Lukasenkóhoz: távozzon, egyébként a tömegmozgalom kergeti el.
