A semmi peremén egyensúlyoznak

A „szegények óvodájába” (amit a Magyar Evangéliumi Testvérközösség működtet) olyan nehéz sorsú kicsik járnak, akik gyakran csak itt tudnak pihenni, önfeledten játszani – és főtt ételt enni. Sokuknak nincs lakcím- és tb-kártyája sem. Az óvoda segít a gyerekek ruháztatásában, a családok élelmezésében, de miután a kormány megvonta a támogatást a MET intézményeitől, nehéz helyzetbe került. Nemrégiben félő volt, hogy a gázt is elzárják. A fővárosi Dankó utcai oviban arról beszéltek lapunknak: most még inkább rászorulnak az adományokra.

A székek körül körbe-körbesétáló, mosolygós, 3–5 éves gyerekek, akik a székfoglaló játék közben elképesztően táncolnak is az autentikus cigányzenére, amit Ibolya néni mutat nekik – az óvodapedagógus, aki részmunkaidőben roma kultúrát oktat itt. Egyik-másik apróság időnként hozzánk szalad egy ölelésért, bár csak néhány perce találkoztunk. Mégis, egy simogatásért cserébe szinte árad belőlük a szeretet. A lányok haja szépen fésült, színes csatokkal tűzdelt, mosolygós szeműek, a fiúk közül néhányan élénken érdeklődnek a méretes fényképezőgép iránt, így hamar országos cimborák lesznek a fotóssal, akivel aztán szkanderbajnokságot is rendeznek. „Én videós leszek, ha nagy leszek!” – súgja egy magasabb, öblös hangú fiú, űrhajóspólóban. Majd elszalad. Mindannyian tiszta, rendes ruhában játszanak, a tízórainál lelkesen majszolják a gerezdekre vágott almát és a mandarint. Ebben a szituációban nehéz elképzelni, hogy súlyosan mélyszegény környezetből érkeznek, gyakran olyan helyen húzzák meg magukat a családdal, ahol hivatalosan élni sem lehetne. Pincékből vagy illegálisan elfoglalt lakásokból indulnak az óvodába reggelente, és olykor az előző nap ettek legutóbb, az intézményben. Otthon nem volt mit.

Itt dolgozni küldetés

„Sokaknál fűtés sem feltétlen van, ez abból látszik, ahogy behozzák a gyereket. Harisnya, két nadrág, mert arra vannak berendezkedve, hogy legalább ennyi kell benti ruhának is. De néha füstszagot is érezni a kicsiken, amiből tudjuk, hogy tűzzel próbálnak meleget teremteni. Ezeket a helyzeteket mi diszkréten kezeljük. Olykor fürdetni is kell a gyerekeket, de ez ritkábban probléma” – meséli Jankó Mónika óvodavezető és -pedagógus, aki 7 éve dolgozik a Dankó utcában. Miközben beszél, időnként felkéredzkedik a karjába egy kislány, akit aztán addig ölel, míg tartani bírja. A göndör hajú, vékony, zöld szemű, cserfes kiscsaj után hozzám szökken, és hatalmas mosollyal kezd játszani a sálammal.

„Szinte küldetés itt dolgozni, hiszen biztonságot és szeretetet nyújtunk ezeknek a nehéz sorsú gyerekeknek. Itt mindenkiben van valami, amit meg lehet szeretni. Amennyire lehet, igyekszünk fejleszteni is a gyerekeket, akiknek a szülei általában 6 vagy 8 osztályt végeztek. Az óvoda híre köztük szájról szájra terjed, ritka, hogy egy gyereknek nincs unokatestvére vagy ismerőse a csoportban. Szerencsére jó a kapcsolat mindenkivel, egy idő után a szülők is megnyílnak, megbíznak bennünk” – mondja Mónika. Ő már kamaszként is besegített az óvodában, édesanyja szociális munkás volt az intézményben, és mivel emberhiány volt, esti iskolába ment, hogy ott dolgozhasson. Érettségi után egyértelmű volt, hogy óvodapedagógus lesz.

Az állam nem segít

A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) által fenntartott óvodát a Wesley János Lelkészképző Főiskola néhány tantermében és szociális helyiségében alakították ki. Az utcai nagy kapura kifeszített „Veletek vagyunk! #freeSZFE” molinó világosan hirdeti, mit gondolnak az itteniek a Színház- és Filmművészeti Egyetem kormány általi szisztematikus szétveréséről, és úgy általában a kormányról. Nem is csoda, a Fidesz a 2011-es egyházügyi törvénnyel megfosztotta az Iványi Gábor lelkész vezette MET-et az egyházi státuszától, ebben a tanévben pedig a korábbi többlettámogatás felét kapják oktatási intézményeik után. Jövőre ezt is megvonják tőlük. Ezzel pedig az óvoda is nehéz helyzetbe kerül. A Dankó utcában nemrégiben azért kellett küzdeni, hogy a gázt ki ne kapcsolják. A Nemzeti Közművek egyelőre ezt nem tette meg, de nem tudni, mi lesz tavasszal. A közüzemi elmaradás országosan mintegy 100 millió, a Dankó utca esetében 30 millió forint. A járulékos költségekkel együtt azonban az összeg ennél jóval több is lehet. Éppen ezért folyamatos az adománygyűjtés.

„Már 100 millió forint felett jár a beérkezett összeg, ebből 20 millió forint esetében jelölték meg, hogy rezsitámogatásra szeretnék, ha költenénk a pénzt. Igazán meghatott minket, hogy mindenki milyen nagy szívvel állt mellénk, igyekszünk folytatni a munkát” – ígéri lapunknak Iványi Éva, az Oltalom Karitatív Egyesület munkatársa. Kitér arra is: tartós élelmiszerre is nagy szükség van, hiszen vidéki, szegény családokat is próbálnak támogatni. Minden hónapban több mint 50 élelmiszercsomagot küldenek ki, de ez az ünnepek alatt akár 200 is lehet.

Hétfőtől vasárnapig reggel 7-től este 9-ig várják az adományokat Budapesten, a Dankó utca 11.-ben, persze vidéki MET-intézménybe is lehet vinni adományt. Az óvodának 98–146-os méretű ruhákra és 24–35-ös cipőkre, játékokra, fejlesztőeszközökre (festèk, rajzlapok, kifestők, ceruzák stb.), tartós élelmiszerre, gyümölcsökre van nagy szüksége. Jankó Mónikától megtudjuk, nem ritka, hogy egy gyermek életében először az intézményben eszik például epret, mert korábban ezt a család nem engedhette meg magának. Az ételek kinézete és neve is gyakran ismeretlen a gyerekek számára.

„Szeretnénk, ha az állam visszaadná az elvett státuszt, a jogainkat, mert most még adó 1 százalékos kampányt sem indíthatunk. Pedig ezek az óvodák/iskolák jobbára olyan gyerekekkel foglalkoznak, akik halmozottan hátrányos helyzetűek” – emeli ki Iványi Éva.

Szívszaggató történetek

A Dankó utcai ovi jelenleg 40 szegény sorsú gyermeket tud fogadni, de a járvány miatt most alig egy tucat kicsi játszik a melegben. Vannak erdélyi családok, akik a határzár miatt nem tudnak visszajönni az országba, mások félelemből, vagy megfázás miatt tartják inkább otthon a gyereket. Élelemmel nekik is igyekeznek segíteni az óvoda dolgozói. „Az első hullám alatt, mikor bezártak az óvodák, élelmiszercsomagokat adtunk a családoknak, hétköznap meleg ételt, hétvégére hideg csomagot, de ruhákat is bármikor kérhetnek, ha szükség van rá” – mondja Gránicz Tamás, a MÁV telepi Wesley János Általános Iskola és az óvoda megbízott igazgatója. A szülőket más módon is segíteni kell, hiszen gyakran itt derül ki, hogy a gyereknek nincs lakcímkártyája, és így tb-kártyája sem, ami problémákat szül az ellátásnál, ha megbetegszik. Amennyiben szükséges, a gyámügyet is bevonják, de a szülőt a legtöbbször meg sem lehet találni azon a címen, amit megad az óvodában.

Azokat a kicsiket, akik be tudnak járni az óvodába, pszichológus is támogatja, hiszen gyakori például, hogy a túlzott cumihasználat miatt elmaradott a beszédfejlődés vagy szükséges a traumafeldolgozás. „Játékosan közelítek a gyerekek felé, és azok a történetek, amiket így „elmesélnek”, megdöbbentőek. Megjelenik agresszió, felnőtt-tartalom, amivel még nem kellene találkozniuk. Mindenkinek szüksége lenne egyéni segítségre, én igyekszem kiszűrni, ki az, akit a pedagógiai szakszolgálathoz is tovább kellene küldeni, mert problémás lehet az iskolakezdés” – meséli Kovács Boróka pszichológus, mielőtt az egyik kisgyermekkel külön szobába megy beszélgetni. A többiek eközben már javában gyöngyöt fűznek, kirakóznak vagy épp legóznak az ebéd előtt. Evés után a gyerekek itt két és fél órát alszanak, erre Jankó Mónika szerint óriási szükség van, hiszen sokan csak itt tudnak békében, meleg ágyban, csendben pihenni.

Budapest mellett egyébként a MET vidéki városokban is működtet ilyen, „szegények óvodáját”, például Szegeden, Tiszaszentmártonon, Orosházán vagy Felsődobszán. Segítségre ott is szükség van. A szociális háló, amit a rászorulók alá feszítenek, nem szakad el az óvoda után sem, több általános és középiskolát is működtetnek, a tehetséges és szorgalmas diákok pedig bejuthatnak a Wesley János Lelkészképző Főiskolára is. „Az iskolában is érezni, hogy a gyerekek szeretnek ott lenni, van, aki már reggel fél 8-kor ott van, bár a tanítás csak fél 9-kor kezdődik” – tudjuk meg Gránicz Tamástól. Az intézmények vezetői negyedévente összeülnek, hogy átbeszéljék, kinek milyen adományra van szüksége és mik a problémák. Utóbbiból várhatóan egyre több lesz, ahogy apadnak el az állami források. De ebből a melegben önfeledten szaladgáló gyerekek még mit sem tapasztalnak, és az lenne a legjobb, ha ez így is maradna.