„Október 23-a – az ’56-os és a ’89-es is – a közösséggé válás ünnepe volt. Két olyan történelmi pillanaté, amelyben fölfénylett a legszebb képességünk. Az, hogy az ezer és egy különbségünk – a származásunk és a neveltetésünk, a hitünk és a világnézetünk – ellenére, összeköt bennünket valami sokkal erősebb: a haza és a szabadság szeretete. A szabadságot és a hazát ugyanis nem lehet egymás ellenében szeretni. Mert azzal felszámolnánk mindkettőt” – áll az október 23-a alkalmából kiadott közös deklarációban, amit 46 ellenzéki polgármester írt alá.
A Karácsony Gergely főpolgármester Faceook-oldalán is közzétett nyilatkozatban felidézik: egy éve, október 23-án a köztársaság 30. születésnapját is ünnepeltük. „A magyar köztársaságét, amelyért az ’56-os hősök is harcoltak, de ami kilenc éve eltűnt a hazánk nevéből, és tíz éve már, hogy fokozatosan tűnik el a hétköznapjainkból. A változás esélyét és reményét hordozó szabad városoknak és falvaknak dolguk és felelősségük ennek az értékvesztésnek a megállítása.”
Hozzáteszik, hogy idén október 23-án pedig a magyar önkormányzatiság 30. születésnapjára is emlékezünk, arra a magyar önkormányzatiságra, amely az 56-os örökségben is gyökerezik. Ahogy Szabó Zoltán írja. „A demokráciát leépítő Rákosinak, úgy rémlik, ha sikerült is a pártokat szétmorzsolnia, de a népben feltámadt önkormányzati hajlamot és készséget nem sikerült megtörnie. [...] Nyilvánvaló, hogy a forradalom valóságos szervei nem az újjáéledt pártok, hanem az újonnan született nemzeti bizottságok és forradalmi tanácsok. A fölkelt nép ezekbe úgy rendeződik, mint a dagály hullámokba a parton: ők a forradalomcsinálta népképviseletek.”
Mint írják, a „forradalomcsinálta népképviseletek” örökségének megőrzése különösen fontos most, járvány és a nyomában érkező gazdasági válság idején.
Kiemelik, hogy az önkormányzatok szerte az országban erejükön felül küzdenek a járvány ellen és szembesülnek a gazdasági válság pusztító hatásaival. Életeket és egzisztenciákat igyekeznek menteni. „És miközben nincs ennél fontosabb feladat, a magyar kormány magára hagyta az önkormányzatokat. Harc és sarc – ennyi, amit a városok és a falvak kapnak a legnehezebb időkben. Pedig sem a járvány, sem a gazdasági válság kezelése nem lehet sikeres az önkormányzatok ellenében, csakis velük partnerségben” – fogalmaznak, hozzátéve: ennek igazságáról tanúskodnak nem csak a járvány második hullámának, de a gazdasági válság kezelésének eddigi kormányzati kudarcai is.
„Mi, önkormányzatok nem akarunk mást, csak mi lényegünk: a helyi közösségeket támogatni. Segíteni az egzisztenciájukat féltő polgároknak, támogatni a bajba jutott vállalkozásokat a településeinken. A segítséghez szükséges támogatás ismét csak az Európai Uniótól érkezik. Ám a kormány akadályozza ezt a folyamatot azzal, hogy nem hajlandó elfogadni a jogállami kritériumokat, azokat az európai szabályokat, amelyek biztosítanák, hogy az uniós támogatások a kiváltságos kevesek további gazdagodása helyett a többség javát szolgálják. Mi, szabad városok és falvak készek és képesek vagyunk betartani ezeket a jogállami kritériumokat. Mert ez fakad hitünkből, mert ez a településeink és az egész ország érdeke. Hogy az uniós válságkezelő támogatás eljusson azokhoz, akiket illet, vagyis a magyar emberekhez, ennek garanciáját az önkormányzatok bevonása jelenti.”
Mint írják, a járvány utáni új időszámítás lehetőséget teremt arra, hogy sok mindent máshogy csináljunk, mint azelőtt. Hogy jobban vigyázzunk a környezetünkre, és sokkal jobban egymásra. „A válság sok mindent temet maga alá, de az önkormányzatiság biztosan nem tartozhat ezek közé. A járvánnyal és a nyomában érkező gazdasági válsággal való küzdelem tapasztalatai egy irányba mutatnak: fenntarthatóbb és emberségesebb politikára, zöld és szociális fordulatra van szükség. Ez településeink, és ez Magyarország legjobb esélye is.”
„Úgy kell dolgoznunk közösen, hogy a magyar önkormányzatok – Bibó István szavaival – a szabadság kis körei legyenek szerte az országban. Ezzel tisztelgünk 1956 hősei előtt, ezzel szolgáljuk 1989 reményeinek beteljesítését” – zárul a bejegyzés.
Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere
Botka László, Szeged polgármestere
Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere
Veres Pál, Miskolc polgármestere
Szücsné Posztovics Ilona, Tatabánya polgármestere
Pintér Tamás, Dunaújváros polgármestere
Péterffy Attila, Pécs polgármestere
Nemény András, Szombathely polgármestere
Csőzik László, Érd polgármestere
Gémesi György, Gödöllő polgármestere
Nyirati Klára, Baja polgármestere
Schwartz Béla, Ajka polgármestere
Fazekas László, Albertirsa polgármestere
Hegedűs Péter, Balmazújváros polgármestere
Wittinghof Tamás, Budaörs polgármestere
Mikola Gergely, Encs polgármestere
Balogh Csaba, Göd polgármestere
Fülöp György, Tiszaújváros polgármestere
Hiesz György, Gyöngyös polgármestere
Szitka Péter, Kazincbarcika polgármestere
Janiczak Dávid, Ózd polgármestere
Máté Antal, Nyírbátor polgármestere
Tóth József, Polgár polgármestere
Leidinger István, Pomáz polgármestere
Budai Lóránt, Jászberény polgármestere
Lengyel Róbert, Siófok polgármestere
Fülöp Zsolt, Szentendre polgármestere
Üveges Gábor, Hernádszentandrás polgármestere
Halmi József, Győrtelek polgármestere
Hatvani Miklós, Isaszeg polgármestere
Eszes Béla, Jánoshida polgármestere
Nagy János, Szigetvár polgármestere
Juhász Béla, Sződliget polgármestere
V. Naszályi Márta, az I. kerület polgármestere
Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere
Kiss László, a III. kerület polgármestere
Déri Tibor, a IV. kerület polgármestere
Soproni Tamás, a VI. kerület polgármestere
Niedermüller Péter, a VII. kerület polgármestere
Pikó András, a VIII. kerület polgármestere
Baranyi Krisztina, a IX. kerület polgármestere
László Imre, a XI. kerület polgármestere
Tóth József, a XIII. kerület polgármestere
Horváth Csaba, a XIV. kerület polgármestere
Németh Angéla, a XV. kerület polgármestere
Szaniszló Sándor, a XVIII. kerület polgármestere
Gajda Péter, a XIX. kerület polgármestere
