Hadházy: Nem hazudjuk azt, hogy nálunk csak szentek vannak

Az ellenzéknek meg kell találnia a leghitelesebb jelölteket, ezért nem is bánja, hogy kitálalt egy ellenzéki jelölt gazdasági ügyeiről- mondta Hadházy Ákos, akinek huszadrangú kérdés, hogy szerepel-e az indulók között 2022-ben.

Nagyjából háromszázan vettek részt pénteken az MTVA székháza elé szervezett, s az ön, illetve két másik független képviselő, Szél Bernadett és Szabó Szabolcs fémjelezte autós demonstráción, amelyben a kormánypropaganda megszüntetését, s a közmédia vezetőinek távozását követelték. Ezt kudarcként könyveli el?

Nem. Azt korábban is hangoztattam, hogy százeres létszám esetén ez már egyfajta problémamegoldó tüntetés lehetne, ekkora tömeg valódi nyomásgyakorlást jelent. Egy ennél jóval alacsonyabb részvételi aránynál csak figyelemfelkeltésről beszélünk, de ha első alkalommal nem érjük el ezt a célt, akkor sem szabad feladni a nyomásgyakorlásnak sem ezt, sem más módozatait.

Október 23-án zajlott egy másik tüntetés is, hatalmas, tízezres tömeggel, az SZFE autonómiája melletti kiállásként. Lehet, hogy rossz időpontot választottak?

Épp azért hoztuk korábbra a magunk akcióját, hogy aki akar, átérjen onnan az egyetemisták demonstrációjára: jómagam is ezt tettem, mert fontosnak tartom az ügyüket. Valóban, ez most egy aktuális probléma, a diákok kiállása ráadásul nagyon lelkesítő, ezért nagyobb tömegeket képes megmozgatni. De egyrészt az a tömeg sem volt elég. Másrészt továbbra is állítom, hogy a százmilliárdokból működtetett állami propagandagépezet olyan egyenlőtlenségeket és igazságtalanságokat okoz, amelyek mellett nem szabad szó nélkül elmenni és nem szabad tűrnünk, hogy ez így maradjon. A közmédia nézettsége nem a legnagyobb, de vidéken csak a fideszes szócsőnek számító Kossuth-rádió fogható „szöveges adóként”, a köztévé a nagy nézettségű sportesemények reklámszüneteit használja a kormány melletti agitálásra, miközben az ellenzéki politikusok egyszerűen ki vannak onnan tiltva. A választási kampány idején öt-öt percig (!) élőben megszólalhat egy-egy párt. A miniszterelnök pedig hetente küldhet élő propagandainterjút. Vicc, abszurd, elfogadhatatlan.

Az ellenzéki pártok tüntetően távol maradtak a közmédia elleni tüntetésről. Lehet, hogy ezzel üzenték meg, nem tetszett nekik, hogy a borsodi időközi választások után leszedte a keresztvizet Bíró Lászlóról, az összellenzéki jelölt gazdasági ügyeiről, amelynek eredménye egy csődbe jutott szociális szövetkezet lett?

Más indokokkal, részben az SZFE melletti tüntetésre, részben a járványhelyzetre utalva maradtak távol. Számomra ezek az érvek nem helytállóak, ráadásul felvetik azt a kérdést, hogy vajon akkor az ellenzéki pártok számára elfogadható-e a kormánypropaganda, beletörődtek annak megváltoztathatatlanságába, vagy készek tenni a változásért. Ezt érdemes is lenne tőlük megkérdezni. Pufoghatunk magunkban, hogy jaj, ezek megint csaltak, megvették krumplin a választókat, s hihetjük, hogy ennek kivédésére elég lesz majd az összefogás, de a matek kérlelhetetlen: a propaganda még mindig túl sok embert téveszt meg. Egyszerűn nem szabad eltűrnünk, hogy egy közpénz-százmilliárdokkal kitömött, elsöprő jobboldali agitációs propagandagépezet befolyásolja a választások kimenetelét. Pár hónapunk van, jövő tavaszig ezen a téren változásokat kell elérnünk, másképp könnyen megismétlődik 2018, amikor egy elvesztett választás után hatalmas tömeg fejezte ki tiltakozását az esélyek egyenlőtlensége miatt: ezt a demonstrációt sem utólag kellett volna tartani, hanem jóval korábban lett volna csak értelme.

Visszatérve Bíró Lászlóra…

…akit nem én lepleztem le, csak részletesebben utánajártam a felszínre került információknak. Remélem, hogy a jelölttel szembeni kritikám nincs összefüggésben az ellenzéki pártok távolmaradásával. Én továbbra is a kormány leváltásáért akarok dolgozni, vállvetve velük. Az azonban engedtessék meg, hogy elmondjam a véleményemet, elmondtam annak idején a Fideszben is, hogy nem kéne lopni, az LMP-ben, hogy össze kell fogni más pártokkal, s most, függetlenként is, hogy 2022-ben csak a leghitelesebb jelöltekkel van esélyünk.

Miért nem korábban tette ezt meg?

Ó, ha így járok el, most mindenki szépen hátradőlve azt mantrázná, hogy Hadházy miatt buktuk el a körzetet. Kényelmes álláspont lenne, nem kéne elemezni, változtatni a dolgokon, kijavítani a hibákat. Pontosan azért kellett felhívni a figyelmet erre a visszás esetre, hogy a jövőben az ilyen baleseteket elkerüljük. Van, aki most abban bízik, hogy az előttünk álló gazdasági válság miatt – mert ez bekövetkezik hamarosan – vörös szőnyegen lépkedünk be a hatalomba. Többen emlékeznek arra, hogy 2010-ben Mari néni macskáját is beszavazták volna a parlamentbe fideszes zászló alatt, mert az emberek a válságban a hatalmat okolták és változást akartak, bármi áron. Talán mi is nyerhetnénk gyengébb jelöltekkel, ha az akkori feltételekkel indulnánk a pályán. De most nagyon az ellenkezőjéről van szó, a Fidesz nem fair módon versenyez, krumpli van, évi 150 milliárdos kormány-kampány van, rengeteg lopott pénzzel állunk szemben, és ez nem fog változni, sőt. Ebben a szituációban nekünk muszáj a legjobb és leghitelesebb jelöltet megtalálni, ez az egy esélyünk van.

Ha Bíró László netán győzött volna, akkor is kirukkol?

Szeretném, ha elhinnék a meggyőződéses igenemet. Annak idején így tettem a Kispesten győztes Gajda Péter esetében is: ugyanúgy utána jártam az ügynek, kibontottam a részleteket és feljelentést is tettem. Ez becsület dolga – tűnjék bármilyen nagy szónak. De az ellenzék alapvető érdeke is, hogy azt üzenjük: mi máshogy fogjuk a korrupciót kezelni, mint a Fidesz. Nem hazudjuk azt, hogy nálunk csak szentek vannak, de mindent megteszünk, hogy következménye legyen a saját térfelünket érintő ügyeknek is.

Tudja már, hogy ön és Szél Bernadett 2022-ben egyéni körzetben vagy a közös ellenzéki listán indul?

Jelenleg számomra ez huszadrangú kérdés, de az biztos, hogy nem leszek az összefogás kerékkötője. Ha az ellenzék számít rám, vállalom a megmérettetést, ha nem, úgy elfogadom azt is. Szél Bernadett nevében nem tudok nyilatkozni, de vélhetően ő is hasonlóképp gondolkodik.

Módszeresen göngyölíti fel az úgynevezett TOP-os ügyeket is, amelyeknél az uniós pénzek elosztása kapcsán már rendszerszintű csalásokról beszél.

Való igaz, mert azt gondolom, ez is a Fidesz által kidolgozott, hatalmi-függőségi taktika szerves része. Nem véletlen, hogy a jobboldalnak mostanra a kis településeken, aprófalvakban van a legnagyobb támogatottsága, láthatóan ezekre helyezik most már a hangsúlyt, ide irányítanak pénzeket. Egy polgármester a falu pénzéből, önerőből nem tud óvodát, járdát, kerékpárutat építeni, ahhoz pályáznia kell. Igen ám, de az erre a célra szolgáló Területi Operatív Program, vagyis a TOP-pénzek elosztásáról a fideszes többségű megyei önkormányzatok döntenek, s valójában a háttérben arra, hogy ki kap és ki nem, az adott körzet országgyűlési képviselői bólintanak rá. A rendszerszintű csalás „Boldog-módszerként” híresült el, először ugyanis a fideszes Boldog István kétpói körzetében derült ki – részben a fellázadt polgármesterek miatt –, hogy már az is irányítottan történik, ki legyen a közbeszerzések nyertese. Szervezetten indulnak azonos körök, s a látszat kedvéért adnak csak ajánlatot olyan cégek, amelyek valójában tudják, hogy nem fognak győzni. Ez pedig már bűncselekmény.

Hány körzetben talált ilyesmire példát?

Hat esetben már nyilvánvaló a rendszerszintű visszaélés: ilyenre akadtak bizonyítékok a már említett Jász-Nagykun-Szolnok megyei körzeten túl Nógrád megyében Becsó Zsolt és Becsó Károly körzetében, vagy például Szabolcsban Simon Miklós választókerületében (ez utóbbiban a Népszava tárta fel az összefonódásokat a TOP-os pályázatoknál - a szerk). Szabó Zsolt hatvani körzetében konkrét dokumentumok is utalnak arra, hogy a képviselő „belenyúlt” a közbeszerzések levezénylésébe, hasonló történt Czunyiné Bertalan Judit Komárom megyei térségében, s idevehetjük Simonka György jól felépített Békés megyei körzeteit is – ezek közül több esetben már feljelentést tettem, három ügyben pedig nyomozás is folyik.

A polgármesterek előtt ezek szerint két út van: vagy nem fejlődik a falujuk, vagy bele kell menniük ilyen mutyikba, ha támogatást akarnak.

A vidéki kistelepülések kiszolgáltatottak a nagypolitikának, és egyedül erőtlenek. A 2018-as választás után az ellenzéki pártok fogadkoztak, hogy országjárásba kezdenek, szervezetet építenek, úgymond felszántják a vidéket és ott lesznek mindenhol. Ennek egyelőre kevéssé látom a nyomait, s azt is elismerem, hogy hatvan ellenzéki országgyűlési képviselő nem tud ott lenni majd háromezer településen. Ennek ellenére meg kell próbálni: autónk van, a benzinre költségtérítést kapunk, a falvakban való jelenlét pedig ebben a pillanatban sokkal hasznosabbnak tűnik, mint a parlamenti interpellációk.