Az első magyar kaszinó gigantikus könyvtár volt

Ki másnak, mint gróf Széchenyi Istvánnak köszönhette létét a klub, melybe eleinte csak a felső tízezernek volt bejárása.

Tudták, hogy a 19. század első felében megalapított első magyar kaszinó még az elit kiváltsága volt? Ezt nem úgy kell érteni, hogy markos legények őrizték a bejáratát, s tüstént kipenderítették, akinek bocskor volt a lábán csizma helyett, hanem úgy, hogy kifejezetten a pesti nemesi réteget kívánták egy fizikai és szellemi térbe terelni az alapítók. Ahogy az ötletgazda, gróf Széchenyi István fogalmazott az alapító ülésen, a casino olyan hely legyen, ahol „eszes, értelmes férfiak a társasági rendek mindenik osztályából egymással vagy barátságos beszélgetés végett találkozzanak, vagy többféle politikai ujságokat, mint amilyeneket rendszerént a kávéházakban találni lehet, s hasznos gazdasági, tudományos, művészi hónapos írásokat olvassanak.” Ám a 100 forintos éves tagdíj épphogy kizárta a kevésbé vagyonos réteget az újfajta szórakozásból. Ez tehát még nem a magyar online kaszinó világa, ahová azért a középréteg is be-bejár szórakozni.

Az első hazai kaszinó, eredeti nevén Pesti, majd 1830-tól Nemzeti Casino épülete a Dorottya utcában állt, 1827-es, alapításkori állapotát a Fortepanon is megnézhetjük. Széchenyinek kifejezett célja volt, hogy a reformkori arisztokrácia egy helyre járjon szórakozni, ahol kiépülhetnek azok a kapcsolatok, melyek szükségesek lehetnek különböző közéleti, politikai ügyek egységes képviseletéhez. Bár nagy dolgok dőltek el a Dorottya utcában, a sajtó erről nem igazán tudott tudomást szerezni, az újságíróknak ugyanis nem volt bejárásuk a nemes urak közé.

Ezüst és könyvtár

Széchenyi nem csupán saját ezüst készleteit ajánlotta fel az alapításkor, de könyvtára egy részét is, több mint 300 kötetet. A készlet az elkövetkező években több tízezres gyűjteménnyé duzzadt – köszönhetően annak, hogy az urak elsajátították Széchenyi küldetését, s nem csupán szórakozni jártak a casinóba, de művelődni is. Ahogy a nemesek rájöttek, hogy komoly gazdasági, politikai előnyük származik belőle, ha sűrűn találkoznak, a taglétszám is egyre bővült, s a 19. század második felére a több száz fős (1895-ben már 723-an voltak) kaszinós réteg csaknem 150 ezer forintnyi éves tagdíjat összesített. Ez az összeg már olyan méretű volt, hogy egy komolyabb árvíz utáni helyreállítási munkát is lehetett belőle fedezni.

A Nemzeti Casino közönségének gyarapodása költözéshez vezetett, az új „otthont” a Csáky-Cziráky palotában jelölték ki, mely a mai Fereciek terének sarkán állt. Itt azonban nem lehetett szerencsejátékkal foglalkozni, így a szórakozásnak a megalakuló Nemzeti Clubban hódolhattak a grófok és bárók. A 20. században a tagság néhány százalékát már a közemberek tették ki.

A Nemzeti Casino eredeti formájában egészen 1944-ig működött, a második világháború során azonban az épület olyan súlyos károkat szenvedett, hogy le kellett bontani. A Nemzeti Kaszinó végül 1990-ben alakult meg újra.