Szelestey Lajos;
külföldi lapszemle;Szabad szemmel;
2020-10-26 07:31:50
Szabad szemmel - Veszélybe sodorhatja az EU-t a kettős mérce alkalmazása
Nemzetközi sajtószemle, 2020. október 26.
Nem hangzik túl jól az EU jövője szempontjából, hogy a szervezet kettős mércét alkalmaz a korrupció kapcsán, jóllehet a jelenség mindennél nagyobb veszélyt jelent az unió számára. Ezt emeli ki az elemzés annak kapcsán, hogy az európai kereszténydemokraták, a CDU-val az élen, szemet hunynak a bolgár kormánypárt módszeres anyagi visszaélései fölött, miközben Brüsszel és több nyugati kormány Magyarországot és Lengyelországot elmarasztalja a jogállam megsértése miatt.
De hát a bolgár kormányfő tudatosan igyekszik megőrizni Merkel kegyeit és a kancellár díjazza Boriszovnak, hogy az arról győzködi Erdogant: tegyen eleget a 4 évvel ezelőtt kötött szerződésnek és ne engedje át országán az Európába tartó menekülteket. Azon kívül a Néppártnak minden voks úgy kell Strasbourgban, mint egy falat kenyér, mert továbbra is a legfőbb tényező kíván lenni a Parlamentben.
Ebből fakadt azután a múlt héten, hogy az EPP-képviselők nagy többsége sikertelenül ugyan, de megpróbálta meggátolni annak az indítványnak az elfogadását, amely elmarasztalta Bulgáriát a korrupcióért és a demokratikus elvek visszaszorításáért. El lehet képzelni, hogy a gesztus miként érintette azokat, akik immár jó 100 napja tüntetéseken tiltakoznak a bolgár fővárosban és más nagy településeken a nepotizmus ellen.
Pedig a State Department legutóbbi jelentése járványosnak minősítette a bulgáriai korrupciót, főleg az infrastruktúra és az energetika fejlesztését célzó beruházásoknál. Egy bolgár tanulmány szerint az ilyen közbeszerzések jó 35 %-nál lehet tetten érni az umbuldát. A Transparency International szerint a nyilvános pályázatok tisztasága egyetlen más uniós országban sem hagy maga után annyi kívánnivalót, mint a bolgároknál.
De hát náluk a mutyizás nagyban megy már 1989 óta. A politika, az államapparátus és az üzleti körök összefonódása folytán zavaros hálózat alakult ki, de oly mértékben, hogy az sokszor még a jog tisztességes alkalmazását is lehetetlenné teszi. Több északi ország viszont azt akarja, hogy az EU ne engedje megszegni a jogállam elveket, mert különben csak még jobban megerősödik a „kéz-kezet-mos”-rendszer. Éppen akkor, amikor Brüsszel hatalmas pénzt osztana szét a segélycsomag, illetve az új költségvetés útján.
Viszont ha az európai közvélemény szembefordul a készülő támogatásokkal, akkor annak igencsak meginná a levét a tervezett szorosabb uniós együttműködés. Vagyis a korrupció ezután is hatalmas fenyegetés marad.
A vezércikk arra szólítja fel az uniót, hogy az cselekedjen, mivel a lengyel abortusztörvény drákói megszigorítása miatt támadás érte a nők jogait az egyik tagállamban. Merthogy mostantól kezdve a magzatelhajtás csak kivételes esetekben lehetséges, ezért minden évben sok ezer lengyel lány és asszony kényszerül majd ilyen célból külföldre utazni.
Az állásfoglalás erkölcsi ocsmányságnak minősíti az új szabályozást, amely csak úgy ment át, hogy a PiS telerakta saját embereivel az illetékes bíróságot, így az a kívánt eredményt szállította a hatalomnak. Megjegyzi, hogy az ilyesmi ma már sajnálatos módon egyáltalán nem számít kivételesnek Lengyelországban, amely az igazságszolgáltatás függetlenségének korlátozása miatt vitában áll a Bizottsággal. Brüsszel azonban idáig képtelen volt jobb belátásra bírni Varsót, sőt, az már azzal fenyegetőzik, hogy lyukra futtatja mind a következő költségvetést, mint a gazdasági mentőcsomagot.
Az EU első jogállami jelentése pár hete alaposan elmarasztalta Magyarországot és Lengyelországot. Ugyanakkor több EP-képviselő és kormány is azt szeretné, ha megvonnák a közösségi támogatást, ha a lengyel vezetés nem tér jobb belátásra a demokratikus szabályok tiszteletben tartása ügyében. Sőt, az európai közvélemény nagy része is szorgalmazza a jogállami mechanizmust.
Kaczynski azonban azt válaszolta, hogy nem engedi megsérteni az ország szuverenitását, ami jól mutatja, miként torzítja el a dolgokat, miközben megveti a demokrácia és a jog előírásait. A nők érdekében Brüsszelnek meg kell állítania a lengyel kormányt. Annál is inkább, mert a minap az USA és 31, hasonlóan illiberális, illetve tekintélyelvű rezsim, köztük Lengyelország, abortuszellenes nyilatkozatot tett közzé. Ezek a kormányok egytől egyik túlnyomórészt férfiakból állnak és elnyomják a nőket.
A lengyel vezetés be akarja kebelezni a független sajtó javarészét a következő három évben, de ha tényleg rászánja magát erre, akkor Pandora szelencéjét nyitja ki. Az ellenzék szerint a regionális lapokat leszámítva szó sincs arról, amit a PiS állít, hogy ti. csupán néhány kézben volnának a kulcsfontosságú orgánumok. Azaz itt inkább a független újságírás elfojtása a cél, ahogyan az Magyarországon történt.
Persze a kormánynak nem lesz könnyű keresztülvinnie a tervét, mert az elképzelés beleütközik az uniós jogba. Azon kívül az USA, a lengyel kormánypárt legfőbb szövetségese már jelezte, hogy nem hagyja sérülni az amerikai médiapiaci érdekeket. Márpedig Kaczynskinak leginkább a TVN-re, a tengerentúli Discovery csoport tulajdonában lévő tévécsatornára fáj a foga. Ám a szakma vezetői félnek, hogy a hatalom, ha nem is törvénnyel, de más úton-módon nyomás alá helyezi az önálló sajtót. Pl. az állami hirdetések megvonásával, vagy a szabályozás módosításával.
Egy bennfentes azt mondja, hogy a módszert Magyarország szolgáltatja, de nem kizárt, hogy a lengyeleknél nem „közeli” üzletemberek, hanem állami cégek vásárolják fel a szerkesztőségeket. Ugyanakkor a külföldi befektetőket felzaklatta az ügy, mert attól tartanak, hogy a meghirdetett visszalengyelesítési hullám nem korlátozódik a sajtóra. Úgy vélik, hogy már a sajtó tulajdonviszonyainak átrendezése is nagyot rontana a beruházási klímán.
Timothy Garton Ash azt tanácsolja, hogy a demokratikus világ készüljön fel, mert az USÁ-ban nagy vitát hoz majd 8 nap múlva a választás kimenetele és az amerikaiak rá lesznek szorulva a demokráciák segítségére, ha az eredmény nem lesz azonnal egyértelmű. Az Oxfordi Egyetem professzora szerint ha az érintett országok egyeztetik álláspontjukat, az mérséklően hathat a tengerentúli folyamatokra, de ami még fontosabb: enyhíti a választás nemzetközi kihatásait.
Hiszen 2000-ben a Legfelsőbb Bíróság hozott döntést az ifjabb Bush javára – öt hét elteltével. Napjainkban pedig még rosszabbak a kilátások, hiszen az ország teljesen megosztott. Emellett Trump csak fokozza bizalmatlanságot azzal, hogy kétségbe vonja a szavazás tisztességét, főleg a postai úton leadott voksok esetében. A világpolitikában pedig Kína igyekszik keresztbe tenni a washingtoni törekvéseknek, nem beszélve a demokrácia általános hanyatlásáról.
Ha a billegő államok egyértelműen Biden győzelmét mutatják, akkor Ash szerint a republikánusoknak azonnal közölniük kell az elnökkel, hogy a küzdelem eldőlt. De lehet, hogy a levélszavazás miatt a demokrata kihívó csak később kerekedik felül, akkor pedig többnapos heves szócsata várható. Még ennél is rosszabb volna, ha megint a Legfelsőbb Bíróságnak kellene kimondania a végső szót.
A legrosszabb azonban az volna, ha a jövő év januárjára húzódna át az eredmény kihirdetése, mert akkor az erőszakot, a piaci pánikot és a világméretű döbbenetet sem lehet kizárni. A nemzetközi fellépésre a 2. esetben volna szükség, tehát hogy a demokráciák ragaszkodjanak a tényekhez. Ebben segíthetnek nekik az EBESZ megfigyelői. Különben félő, hogy csak még gyorsabban esik vissza a demokrácia a világban. De az is elképzelhető, hogy globális keretekben megújul a jogállam, azaz nem kell eltűnnie a Földről az olyan típusú kormánynak, amely a népet képviseli, a nép által, a népért.
Az eltelt 50 évben 60 %-kal csökkent az európai zsidóság létszáma, főként azért, mert a Szovjetunió összeomlása után tömegek vándoroltak ki Kelet-Európából. Magyarországon 1970 óta egyharmadával zsugorodott a közösség. Ezeket az adatokat a londoni Zsidó Politikai Kutatási Intézet hozta nyilvánosságra. Az összefoglalóból kitűnik, hogy ily módon a világ zsidóságának már csupán 9 %-a él az öreg kontinensen, szemben a múlt század végi 90 %-kal.
A zsidók számát 1,3 millióra becsülik a földrészen, kétharmaduknak Franciaország, Nagy-Britannia és Németország az otthona. A keleti részeket 1,8 millióan hagyták el 1969 és 2020 között. Ugyanakkor az is kiderült, hogy tartósan Európába költözött át 70 ezer olyan ember, aki Izraelben született. Aki viszont eleve itt lakott, azok túlnyomó többsége nem tervezi az aliát. De máshová sem kíván menni.
Hogy a népcsoport összlétszáma zsugorodik, abba alaposan belejátszanak a vegyes házasságok is. Egyébként Magyarország kiemelkedik a sorból abban a tekintetben, hogy nálunk a zsidók 51 %-a erősen támogatja az EU-t, míg a közösségen belül az átlag 19 %.