Az még csak hagyján, hogy a szolgáltatási szektorban szükség van pénzre, hitelre. És az is teljességgel rendben van, hogy ezen igények kielégítésére léteznek a bankok. Mint ahogy az is természetes, hogy nem ingyen adnak kölcsön, sem az ügyfelek két szép szeméért.
Ha valakinek hitelre van szüksége, kaphat, ha megfelel a feltételeknek. Amely feltételekben a feleknek közösen kell megállapodniuk. A Devizahitel és egyenjogúság című írásomban (2019. augusztus 30.) ezt már részletesen kifejtettem. Ugyanakkor a bankok által alkalmazott díjak tekintetében szükséges, hogy még jobban kibontsam a jogi körülmények eme szeletét.
A pénzintézetek előszeretettel alkalmazzák azt a trükköt, hogy időnként változatosabbnál változatosabb jogcímeken találnak ki és vezetnek be a szerződésekbe új díjakat. Csakhogy ez jogilag igencsak sántít. Ugyanis a pénztartozásokért a Polgári Törvénykönyv alapján egyedül és kizárólag kamatot számolhat fel az adott bank: a kamat az egyedüli díja a hitelnek, semmi más. Ráadásul a Polgári Törvénykönyv meghatározza a kamat mértékét is, amely a mindenkori jegybanki alapkamattal egyenlő. Ennél többet, bármi mást semmilyen néven, semmilyen jogcímen sem kérhetnek a pénzintézetek. Ugyanis egy szolgáltatásért csak egy díj jár. Ami a hitelek esetében kizárólagosan a kamat.
A bankok rendkívül kreatív fantáziával rendelkeznek olyankor, amikor az ügyfelek nyakába újabb és újabb sarcot akarnak zúdítani. E körbe tartozik pl. az a megoldás is, hogy látszatra és papíron önálló szolgáltatásként akarják a hitel minél több elemét feltüntetni. A számlanyitást, a számlavezetést, a számlazárást, stb. Csakhogy ezek nem önálló szolgáltatások, ezek a hitelszerződés elválaszthatatlan részét képezik. Éppen ezért ezekért külön, önálló díjat nem lehet felszámolni. Sem díjat, sem költséget, sem jutalékot, sem semmilyen más néven semmilyen egyéb fizetési kötelezettséget.
Ha valaki vesz egy házat, akkor annak elválaszthatatlan részét képezik az ajtók és az ablakok is. Azzal, hogy a házban vannak nyílászárók, nem nyújt önálló szolgáltatást az építtető a vásárlónak, ezek a ház elválaszthatatlan részét képezik. Ugyanígy a hitelszerződések elválaszthatatlan részét képezik a számlák és az azokkal való bárminemű jogügylet. Éppen ezért, mivel ezek nem önálló szolgáltatások, önálló díjakkal sem lehet ezeket terhelni. Az ilyen banki szolgáltatások a hitelszolgáltatás elválaszthatatlan részét képezik, ezért ezekért semmilyen költséget sem számolhat fel bármely pénzintézet.
Sajnálatos módon azonban ezek a pénzügyi szolgáltatók erőteljesen visszaélnek a szolgáltatói potenciáljukkal, valamint az erőfölényükkel, és e körben szabályosan rákényszerítik az ügyfeleket ezeknek a költségelemeknek az elfogadására. Ön, kedves Ügyfél, vagy elfogadja ezeket a feltételeket – engem nem érdekel, hogy az ön számára elfogadhatóak-e vagy sem –, vagy pedig nem kap hitelt. És mivel az ügyfél hiába kilincsel egy ajtóval odébb, mert ott is ugyanazt kapja, ami a plusz költségeket illeti, kénytelen belemenni ebbe a zsarolásízű kényszerhelyzetbe.
És mindenki fizet, mint a katonatiszt. A bankoknak meg valami egészen elképesztő nyereségük képződik. Időnként éppen a jól hangzó semmiből.
Ferincz Jenő "paragrafus"