Nagy a szórás a hazai kalandparkok között a tekintetben, melyik veszélyesebb és melyik kevésbé – tudtuk meg szakmai forrásokból, a minapi halálos kimenetelű gyöngyösfalui tragédia kapcsán. Ugyan a létesítmények kialakításának és üzemeltetésének igen szigorú szabályai vannak és a fogyasztóvédelem is folyamatosan ellenőrzi, ám így is rendkívül sok múlik az üzemeltetőkön. Azon, hogy minél olcsóbban próbálja kiépíteni és működtetni a parkot, vagy a maximális biztonságra törekszik, ami azonban jóval több költséggel és nehézséggel jár. A vélekedések szerint a hazai kalandparkok bő fele esik az előző kategóriába, azaz, ahol az üzemeltető ugyan papíron minden előírásnak megfelel, ám igyekszik minél kevesebb pénzből letudni a kötelezettségeit. Erre utal, hogy a fogyasztóvédők évenkénti felülvizsgálatán a kalandparkokban található pályák negyede-harmada fennakad üzemeltetési hiányosságokon, igaz, ezek többnyire „papírproblémák”: a működtetéshez kapcsolódó dokumentációk hiányosságait jelentik. Ez önmagában még nem vezethet balesethez, azonban a minél olcsóbb üzemeltetésre való törekvés egy pillanatnyi emberi mulasztással együtt már súlyosan megbosszulhatja magát, adott esetben tragédiához is vezethet.
Szakmai körökből úgy rebesgetik: a múlt hét csütörtöki tragédia előtt is több súlyos baleset történt, ám azokat nem kapta fel a sajtó. A kalandparkokkal kapcsolatos veszélyekre 2016 májusában a csillebérci létesítménynél történt baleset hívta fel a figyelmet. Akkor egy gyerek törte a kezét és nyolc másik szenvedett kisebb sérülést, amikor leszakadt alattuk egy három méter magasan kifeszített mászóháló. Az ügyben az I. és a XII. kerületi ügyészség tavaly emelt vádat Budai Központi Kerületi Bíróságon foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt a kalandpark üzemeltetőjével és egy animátorral szemben és pénzbüntetés kiszabására tett indítványt. Az ügyben november közepén lesz tárgyalás, ahol tanúkihallgatásokra és az igazságügyi mérnökszakértő meghallgatására kerül majd sor. A vádirat szerint a baleset amiatt következett be, mert a kötélháló nem rendelkezett a szükséges minőségtanúsítvánnyal, anyaga pedig erősen elhasználódott, több alkalommal javították, az üzemeltető a szükséges biztonsági előírásokat nem tartotta be, míg az animátor a használatba vétel előtti tájékozódási, engedélykérési kötelezettségét mulasztotta el.
A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium az eset kapcsán rendkívüli vizsgálatot rendelt el az országban működő összes parkban. Azonban a tárca közleményéből kiderül: lényegében arra adtak utasítást a kormányhivataloknak, hogy ellenőrizzék ugyanazt – a berendezések megfelelőségi tanúsítványait, vagy éppen a kezelő személyzet biztonságos működtetéshez szükséges képesítési igazolásainak meglétét –, amit egyébként is évente meg kell, hogy tegyenek. Ennek ellenére az akkor elrendelt rendkívüli célvizsgálaton hirtelen egy sor hiányosságot találtak: az ellenőrzött 203 eszköz fele nem felelt meg az üzemeltetési feltételeket előíró jogszabályoknak, a több mint hetven akkor leellenőrzött park közül ötben olyan súlyos szabálytalanságok voltak, hogy rögtön be is záratták, egynél pedig maga a tulajdonos döntött a bezárás mellett.
Magyarországon a kalandparkok az ezredforduló után jelentek meg, majd szaporodtak gomba módra. Mára csaknem száz létesítményről tudni, ebből valamivel több, mint nyolcvan folyamatosan üzemel. Kalandparkot elvileg bárki létesíthet, ám igen szigorú, részletes, uniós előírásokon alapuló szabványok teljesítése mellett. Így többek között a parkban kialakított pályákat statikai számítások, illetve vizsgálat alá kell vetni, az erdei pályáknál a fákat favizsgálóval kell átvizsgálni, a terepre csak speciális, erre alkalmazható eszközöket lehet telepíteni tervezői-, gyártói megfelelőségi nyilatkozatok, üzemi próba mellett, a kiépítését biztonságtechnikai szakember bevonásával lehet elvégezni. Ezt követően a pályát szigorú szabályok szerint működtethetik, folyamatosan dokumentációt kell vezetni a műszakokról, a felszerelések időszakos vizsgálatáról, tisztításáról, tárolásáról, cseréjéről, leselejtezéséről, szabályzatban kell megállapítani, hogy milyen időszakonként kell szerkezeti, statikai vizsgálatnak alávetni a pályákat, az üzemeltetőnek rendelkezni kell elsősegély felszereléssel, illetve ezen túlmenően speciális, nagy magasságból történt esés okozta sérülések ellátására alkalmas eszközökkel.
A pályát indítás előtt erre feljogosított külsős műszaki minősítővel kell felülvizsgáltatni, méghozzá évente. És itt van némi „játéktere” az üzemeltetőnek, nem mindegy ugyanis, hogy mennyire szigorú a minősítő szervezet, így van, ahol nehezebb megszerezni a minősítést, másutt valamivel könnyebben és főként olcsóbban lehet megkapni a műszaki megfelelőségi igazolást. Ha netán egy ilyen, felületes eljárás során az ellenőr szeme elsiklik egy hiba felett és az üzemeltető sem figyel megfelelően, úgy megtörténhet a baj. Az évente lefolytatott fogyasztóvédelmi ellenőrzések során ugyanis már részletes műszaki-statikai vizsgálatokat nem folytatnak, a kormányhivatalnokok jobbára papírból dolgoznak, azaz a gyártói tanúsítványok, a műszaki minősítések, a belső dokumentációk meglétét ellenőrzik. Így történhet meg, hogy ugyan mindent rendben találnak – majd hetekkel később megtörténik a baj. (Az Innovációs és Technológiai Minisztérium idén nyáron is közölte, hogy országosan 73 kalandparkban 345 pályát ellenőrzött, amit a kormánypárti közlemények terjesztésére szakosodott origo.hu azzal a címmel közölt le, hogy „biztonságosak a hazai kalandparkok”.)
A halálos végű gyöngyösfalui tragédia – ahol a hírekből ítélve egy, a parkban kidőlt fa okozta a végzetes balesetet – körülményeit büntetőeljárás keretében jelenleg vizsgálja a rendőrség, többek között azt, hogy az éves rendes műszaki felülvizsgálat során volt-e megfelelő favizsgálat az erdei kalandparkban.