A fertőzöttek számát és a halálozási adatokat tekintve most rosszabb a helyzet, mint tavasszal, a járvány első hullámában volt, az élet mégis megy: a gyerekek iskolába, sokan dolgozni járnak, nemcsak vásárolni, hanem étterembe, de moziba, színházba és szórakozóhelyre is mehetünk. Ha csak a számokat néznénk, a saját kertünkbe sem lépnénk ki, hogy mégis megtesszük, arról a tudatosságunk tehet. Erre van szükség ahhoz is, hogy az ismeretlen és láthatatlan, apró kórokozóval szembe tudjunk szállni: felvegyük és rendesen hordjuk a maszkot, sűrűn mossuk vagy fertőtlenítsük a kezünket és a használati tárgyainkat, és ez óv meg a pszichés megbetegedések kialakulásától is – mondta Gecse-Simon Orsolya traumaszakértő supervisor a Népszavának.
A járványhelyzet „kivette” a kezünkből az irányítást, olyan mintha „nem mi lennénk felelősek a dolgainkért”, és vannak korlátozások is; nem mehetünk például éjfélkor nyilvános helyre. Ez sokakban ellenállást is kiválthat. Egyre gyakrabban hallhatunk ilyet, például a boltban a pénztárnál állva, amit egyébként tavasszal még az előírásoknak megfelelően, 1,5-2 méteres távolságot tartva tettük, most azonban ebben is lazábbak vagyunk. Az ellenállásnak, ahogy a vírus miatti kirekesztésnek is félelem az alapja – mondta Gecse-Simon Orsolya. Ezt a kevés vagy nem megfelelő információ, a bizonytalanság, az aggodalom, a kapaszkodók hiánya is táplálja. Félelem vezet a vírustagadó és összeesküvés-elméletek, rémhírek megjelenéséhez és terjedéséhez is – jegyezte meg a szakember.
Maszkmizéria
Ha azt tartják biztonságosnak, hogy a boltba orrot és szájat eltakaró, az arcra megfelelően illeszkedő maszkban lépünk, akkor nagyon zavaró, ha vannak, akik nem hordják, vagy csak látszatként teszik fel – mondta Gecse-Simon Orsolya. „És azt is nagyon sajnálom, hogy a boltok nem tesznek ez ellen semmit. Ha én mindent elkövetek, hogy az embertársaimat megkíméljem a bennem levő bármitől, elvárom, hogy más is ilyen tisztelettel viseltessen irántam, ezért szerintem belefér, hogy ilyenkor szólunk,
Nem kell megalázóan viselkednünk, de ha nem érzünk komfortosnak egy helyzetet, az is jó megoldás lehet, ha arrébb megyünk. A közállapotokra jellemző, hogy egyre gyakrabban vált ki agresszivitást a szabályok véletlen vagy szándékos megszegése – jegyezte meg a szakember.
Annak, hogy sokan nem vagy csak „alibiből” viselnek maszkot, több oka is lehet. Mivel a léleknek „egyszerűbb” úgy tenni, mintha nem lenne baj, a meg nem történtté tevés pszichés mechanizmusa is állhat a háttérben. A kevésbé szabálykövető emberek pedig úgy vélik, „ne mondják meg mások, hogy éljek”. A szakember jelezte: „nem minden ember érett személyiségként él a világban”, az ilyen dacreakció, a tinédzseres ellenállás a megrekedt személyiségfejlődésre utal.
„Veszélytelenítés”
Folyamatos fenyegetettségben nem lehet élni – jelentette ki a szakember. „A psziché ezt elkezdi leépíteni. A lélek igyekszik élhetővé tenni az életet, tompítani próbálja a bizonytalanságot és az életveszélyt, »veszélytelenítő« pszichés működésre vált. Ha nem történik meg, az súlyos állapotokat, akár testi tünetek is megjelenhetnek.” Segíthet, ha megpróbáljuk kívülről szemlélni a helyzetet, igyekszünk megérteni a vírus működését. Célszerű tisztában lenni azzal, hogy – a jelenlegi tudásunk szerint – hogyan fertőződhetünk meg és hogyan nem, mit tehetünk azért, hogy megvédjük magunkat és a környezetünket. Ha megteszünk mindent, ami – szintén a jelenlegi tudásunk szerint – lehetséges, azaz viselünk maszkot, tartjuk a távolságot, gyakran mossuk a kezünket, amit nem veszünk a szánkba, és nem érintjük meg vele az arcunkat, stb., hinnünk kell abban, hogy védettek vagyunk.
Ezek azonban nem biztos, hogy elégnek bizonyulnak ahhoz, hogy a biztonságérzetünket megtartsuk vagy visszaszerezzük, szükség lehet külső segítségre is. Ilyen az úgynevezett természetes támogatókörnyezet: a család és a baráti kör. Akinek ez nagyobb és erősebb, valamennyivel védettebb és nagyobb biztonságban van. Eleinte egy-két jó beszélgetés, a munkahelyi visszajelzések és a kapcsolódások segíthetnek, de előrehaladottabb állapotban érdemes szakemberhez fordulni, mert a folyamat rosszabbodhat és súlyos mentális, szociális és fizikai következményei is lehetnek. Az önbizalom csökkenése, a hangulatingadozások, a depresszió tüneteinek megjelenése és az alvásproblémák kialakulása figyelmeztető jel. Ezt követően vérnyomásproblémák, keringési zavarok, végtagfájdalom, végül keringési megbetegedések is jelentkezhetnek – mondta a szakember.
Kevés a kevés – sok a sok
Mivel a hírekből sokszor egymásnak ellentmondó információkhoz is jutunk, meg kell értetnünk magunkkal, hogy a „jelenlegi tudásunk” szerint tudunk védekezni. El kell fogadni, hogy folyamatosan érkeznek újabb és újabb eredmények, amelyek ezeket akár felül is írhatják, és később azok szerint kell majd cselekedni. „Ebben is a tudatosság lehet a támaszunk. Igaz, minél többet látunk és tudunk, annál kevésbé vagyunk biztosak abban, hogy nálunk van a bölcsek köve.” Az információk begyűjtésekor ezért figyelembe kell azt is venni, milyen hatást gyakorolnak az új hírek a pszichénkre. Ha szorongást, félelmet keltenek, érdemes csökkenteni a mennyiségüket – jegyezte meg a szakember.
Veszélyes víruszaklatás
Az, hogy a hírek szerint az első hullám idején Izsákon egy asszony belehalt a vírus miatti kirekesztettségbe, sajnos érthető, ugyanis az emberi lélek számára a „nem kellek” a legnehezebben elviselhető érzés – mondta a szakember. Fontos megérteni, hogy a vírust bárki elkaphatja, és nem biztos, hogy tehetünk róla, ha betegek leszünk. Most már szinte mindenki ismer olyat, akinek pozitív lett a tesztje vagy meg is betegedett, megjelent egy új jelenség, a víruszaklatás. A „koronavírusozás” ha túllép a vicc és ugratás szintjén, mert például valaki érintetté válik, nagyon fájó, erős érzelmi teherré is válhat, érzékenyebb személyiséget a stigmatizálás, a megbélyegzés is rossz állapotba hozhat. A főleg gyerekek körében jellemző, akár koronavírussal kapcsolatos zaklatás vagy bántalmazás is tragikus következményekhez – szökésig, öngyilkossági kísérletekig – vezethet.
Egyféle kezelési lehetőségét Gecse-Simon Orsolya a saját példájával érzékeltetett: rendszeresen fut, de mivel asztmás, utána köhög. Edzés után általában bemegy vizet venni a boltba. Nemrég őt is megdöbbentette, hogy szinte mindenki „elmenekült” mellőle, és nem feledi az emberek tekintetét sem, amikor „elmagyarázta” a helyzetet. „A visszavágáshoz háttértudás és legalább akkora »arc«, vagyis önbizalom kell, amit én abban a helyzetben mutattam.” Teljesen természetes reakció, hogy megijedünk, hiszen senki nem akar megfertőződni. Az alapvető személyiségvonásoktól, az érzékenységtől függ, hogy ki hogyan kezel egy ilyen helyzetet, bármelyik „oldalon” is áll. Ha elszenvedőként nem sikerül természetes jelenségként „kódolni”, negatív érzelmeket válthat ki, és járhat azzal, hogy az érintett nem megy többet boltba vagy elhanyagolja a szükségleteit. Érzékenyebb, a témában kevésbé járatos ember szégyellheti magát vagy visszafojthatja a köhögését, ami tüdőbetegség esetén súlyos állapotot is okozhat.
