Hát mi az, hogy haza? – Kétszáz éve mutatták be Katona József drámáját

A Nemzeti Színházban Bánk bán maratont rendeztek Vidnyánszky Attila jelenleg látható rendezéseiből, Pécsett pedig Nádasdy Ádám újrafordításában Vilmos Noémi végzős egyetemista vitte színre Katona József drámáját. A zene mindegyik előadásban szerteágazó asszociációs bázist jelent.

A konfliktusainkat generációról generációra adjuk tovább és ebből az ördögi kerékből nem lehet kilépni – mondta Vidnyánszky Attila az egyik beszélgetésen a Nemzeti Színházban a Bánk bán maratonon. Az apropó az volt, hogy kétszáz éve mutatták be Katona József drámáját. Valószínű, a Nemzeti Színház főigazgatója pedig szívesen ragadta meg az alkalmat, hogy rendezőként szerepeljen újra a nyilvánosság előtt, hiszen a Színház-és Filmművészeti Egyetem háborújában egészen más szerepet osztottak rá, vagy osztott magára. A már idézett mondat áthallásos az elmúlt időszak eseményeire, pedig egyszer sem történt semmilyen direkt utalás az egyetemre egyik beszélgetésen sem.

Vidnyánszky időről időre újrarendezi a Bánk bánt, eddig különböző műfaji változatokban hétszer vitte színre. Többször is megrendezte Erkel operáját, a drámai változatot kétszer is a Nemzeti Színházban, illetve a kaposvári egyetemistákkal, Cserhalmi György már végzett növendékeivel három évvel ezelőtt a mű tantermi változatát is elkészítette A Bánk-misszió címmel.

A nyáron a Margitszigeten bemutatott operát, a három évvel ezelőtti és most is a Nemzeti repertoárján tartott drámai változatot és az említett tantermi előadást most egymást követő napokon lehetett megnézni a Bánk bán maratonon. A sorozathoz beszélgetések és közönségtalálkozók is társultak.

Kedvelem a tematikus vállalkozásokat, hiszen így lehetőség van a mélyebb elemezésre, impulzusok ütköztetésére. Vagány gesztus lett volna, ha a színművészetis rendező hallgató Vilmos Noémi pécsi Bánk bánját is meghívták volna a Nemzetibe, de ez sajnos nem történt meg.

Maradtak a Vidnyászky-féle Bánkok.

Vidnyánszky Erkel operájának ős változatát Debrecenben rendezte meg korábban, az úgynevezett Nádasdy Kálmán nevével fémjelzett változatot pedig az Erkelben, illetve nyáron a Margitszigeten a Coopera produkciójaként. Ez utóbbit illesztették be a maraton programjába és a Nemzeti a Margitszigetinél jóval kisebb színpadára. Így a díszlet egy részét kénytelenek voltak elhagyni, de a Czigeler Balázs által tervezett tér a Nemzetiben is impozánsan hatott, az más kérdés, hogy a Kesselyák Gergely által dirigált zenekart kényszerűen fel kellett ültetni a színpadra és az énekesek mögülük, vagy az előttük kialakított hídszerű díszlet elemről szólaltak meg többnyire mikroporttal erősítve Berzsenyi Krisztina látványos jelmezeiben. Vidnyánszky rendezéseiben jól megfigyelhetők a visszaköszönő elemek. a szarvas, mint szimbólum vagy az égő korona és persze még sok apró részlet.

Az operában azonban épp az említett elemek nem szervesültek eléggé, megmaradtak kissé erőltetett gesztusnak. Az atmoszféra, illetve főként a főszereplők: Molnár Levente (Bánk), Mester Vikória (Getrud), és Fischl Mónika (Melinda) remek énekesi teljesítménye összességében sokat javított a hatáson. Annál is inkább, mert Kesselyák Gergely nagy lendületet adott a már színpadi helyzetéből adódóan meghatározó szereplővé vált zenekarnak és kórusnak (a debreceni Kodály Filharmonikusoknak és Kodály Kórusnak, a Csokonai Színház énekkarának, a Honvéd Férfikarnak, és a Budapest Stúdiókórusnak). A közönség fogadtatása miatt Molnár Levente kétszer is elénekelte egymás után az opera fő slágerét, a Hazám, hazámat. Magyar operaszínpadokon nem megszokott ez a gesztus, látszik, hogy Molnár Levente a nemzetközi gyakorlaton edződött.

A Hazám, hazám valamilyen formában a drámai és tantermi változatban is megjelenik, többnyire inkább lekeverik, nem kell a pátosz jelszóval. És mindkét előadásban rendkívül meghatározók a zenék. Lehet, hogy a rendező mégsem bízik annyira az egyik beszélgetésen szent szövegnek minősített Katona mondatokban (Balázs Géza nyelvész megszámolta: az eredeti dráma 2900 szóból áll), bár Vidnyánszky mindig kivesz belőle vagy beletesz néhány mondatnyi vendégszöveget. De visszatérve a zenékre, van itt minden, Falco, John Lennon, Bëlga, sőt még a Járom az utam is. Az osztálytermi változatnál a közreműködők többsége zenél, Tiborc (Bölkény Balázs) például markánsan dobol.

Visszatérő elem a véres üvegfelület is. Sokkoló kép ez az operában, és a drámában a véressé vált üvegkalitkában összezárt Bánk (Mátray László) és II. Endre (Szalma Tamás).

Vidnyánszky Attila először 2002-ben rendezte meg a Bánk bánt a Nemzetiben ott még kevesebb szerepet szánt Biberachnak (Kaszás Attila játszotta) a 2017-es változatban viszont Horváth Lajos Ottó által alakított figura abszolút főszereplővé vált, a rendező ezzel szinte azt üzeni, hogy eljött a Biberachok kora, nem beszélve az Ott van a haza, hol a haszon aktualitásáról.

Vidnyánszky mind a három előadás végén a megbocsátást hangsúlyozza. A tantermi változatban a kegyelem szót hajtogatják a szereplők. Reméljük, ezt Vidnyánszky nem csak rendezőként tartja fontosnak, hanem új, alapítványi vezetői titulusában is. A tanítványok hangját érdemes lenne már végre komolyan venni.

Annál is inkább, mert Vilmos Noémi pécsi Bánk bánja elég hangos és nem csak azért, mert a békétlenek azt kiabálják benne, hogy Szabad ország, szabad magyarok! (A színművészetisek szlogenje: Szabad ország, szabad egyetem!) A végzős egyetemista előadása azonban jóval túl mutat néhány aktualizáláson. A bátorság és kíváncsiság sugárzik belőle. Korántsem állítja be magát úgy, mintha kész rendező lenne, ám a kérdései és vívódásai markánsan érzékelhetőek. Önazonosság árad belőle, nem akar másnak látszani, mint amilyen. Nádasdy Ádám átiratát használja, és a színlapon „hazafiság kereső tragédiának” határozza meg az előadását. Már ezzel sokat elárul arról, hogy mi érdekli Katona Bánk bánjából. A szöveg tehát nyomokban tartalmazza Katona mondatait. Mai nyelvezetű, így a cselekmény kortalanná válik. Van benne néhány trágár kifejezés, de ezek nem öncélúak. Mivel a figurák maiak, bár a neveket és az alapszituációkat megtartják, sokszor úgy érezhetjük, mintha egy kortárs drámába csöppentünk volna.

Bagossy Levente több festmény montázsából álló hatalmas ki becsukódó tablója ad keretet a játéknak. A tablóból ablakok ajtók nyílnak, ki-bejárásra alkalmas. Gertrudis (Herczeg Adrienn) udvara tele van üres, hazug szertartással. Fogadások, beszédek, megjátszott gesztusok. Mind arra jó, hogy elfedje a valódi bajt, a folyamatos, meg nem állítható viszályt, gyűlölködést. „Haza?! Hát mi az, hogy haza?” – teszi fel a kérdést az előadás és nincs rá igazi válasz. Bánk (Bera Márk), aki nádorként a királyt képviseli, a hazáját szolgálná, de a jó indulata lúzerré teszi. A többiek pedig harcolnak önmagukkal és egymással, mint a politikusok, mindenki a saját lemezét teszi fel állandóan és ebből lesz a végére jókora káosz, a gyűlölködés és a hazugság pedig mindent és mindenkit maga alá gyűr. Még a királyt is, hiszen II. Endre (Rázga Miklós) hazudik népének és a béke érdekében elfedi felesége valódi gyilkosát. Az előadásban tobzódik a zene, a végén pedig az itt maradás és az elmenés egymásba vágó dallamai kavarják fel teljesen a nézőt. Az egyre nagyobb csatazajból a dalok moraja sem mutatja meg a kiutat.

Infó:

Erkel Ferenc: Bánk bán

A Coopera produkciója

Rendezte Vidnyánszky Attila

Katona József: Bánk bán

Nemzeti Színház

Rendezte: Vidnyánszky Attila

A Bánk-misszó

Katona József műve alapján írta Verebes Ernő

A Kaposvári Egyetem Színházi Intézetének vizsga-előadása

Rendezte: Vidnyánszky Attila

Katona József Bánk bán

Nádasdy Ádám újrafordítása alapján

Pécsi Nemzeti Színház

Rendező: Vilmos Noémi E.H.