Karácsony Gergely;Budapest;

2020-10-28 06:20:00

„Budapest lassan feléli a tartalékait” – Interjú Karácsony Gergellyel

Vagy megváltozik a kormány álláspontja vagy maga a kormány. Egyiknek be kell következnie, mert Budapest lassan feléli a tartalékait – mondta Karácsony Gergely főpolgármester a Népszavának adott interjúban.

Az egyik fővárosi idősotthonban ismét felütötte a fejét a járvány. Hogyan történhetett ez meg újra a Pesti úti tömeges fertőzés után?

Eddig egészen jól álltunk, már a nyáron elkezdtük a felkészülést a második hullámra, az idősotthonok vezetői részletes utasítást kaptak. A budapesti idősotthoni megbetegedések száma jóval az országos átlag alatt maradt. Folyamatosan szűrünk. Most kiderült, hogy a Csokonai utcai otthon lakóinak többsége megfertőződött, a fele kórházi ápolásra szorul. Sajnos nem kizárt, hogy vezetői mulasztás történt az izolációs szobák használatával és a munkatársak szűrésével kapcsolatban. Vizsgálatot indítottunk és addig is felfüggesztettük az intézmény vezetőjét.   

Nem lepte meg, hogy éppen Schiffer András mondta el, hogy a főváros jogszabályt sért a maszkviselésre vonatkozó szabályozással?

Nem, András kiváló jogász. A főváros olyan területen alkotott szabályt, ahol akkor még nem volt központi kormányrendelet és amikor az megszületett, jogértelmezési vita kerekedett. Erről már a múlt héten egyeztettem a belügyminiszterrel és előkészítettük a rendelet visszavonását. A maszkviselés szabályai ettől nem enyhülnek. 

Schiffer András védi a Tiborcz István által indított személyiség jogi perben. Volt már tárgyalás?

Nem, a járvány miatt elhalasztották.

Hol tart a Tiborcz-adó bevezetését célzó, kerületeknek szóló javaslat kidolgozása?

A leginkább érintett XII. kerületnek vélhetően hiába készítünk erre vonatkozó ajánlást, hiszen Pokorni Zoltán soha nem fogja azt bevezetni. Ettől függetlenül a kerületek napokon belül kézhez kapják a nagy értékű, több százmilliós ingatlanok megadóztatására vonatkozó javaslatunkat. Úgy véljük, hogy ez a társadalmi igazságosságot szolgáló lépés lenne, de a döntés a kerületeké. 

Politikai elemzők szerint, ha miniszterelnök-jelölt akar lenni, akkor az is lesz, de eddig még mindig tagadta, hogy erre készül. De az önkormányzati választások előtt is sokáig állította, hogy Zuglóban marad , azután máshogy döntött. Előfordulhat ez most is?

Hadd pontosítsam az analógiát: amikor Tarlós István bejelentette az újraindulását, akkor én azt mondtam, hogy ha lesz előválasztás, akkor én azon el fogok indulni. Az a politikus vagyok, aki mindig beleszeret abba, amit csinál és nem szeretem a hatalmat annyira, hogy még többet akarjak. A kihívásokat viszont szeretem és a sors úgy hozta, hogy már az első hivatalban töltött évemben együtt menedzselhetem az évszázad legnagyobb járványát és gazdasági válságát, valamint a legsúlyosabban fővárosellenes kormányzati politikát. Nem készülök arra, hogy elinduljak. Ennél többet felelős politikusként nem mondhatok. A belpolitika arcvonalából azonban akkor se tudnék kivonulni, ha szeretnék. A kormány stratégiája ugyanis éppen Budapest ellehetetlenítésén, a főváros-vidék ellentét szításán alapul. Így próbálja elvenni az emberek kedvét attól, hogy ellenzéki alternatívában gondolkodjanak. Nem hiszek a vezérkultuszban. Az ellenzék választási sikerét nem a miniszterelnök-jelölt személye határozza majd meg, hanem a most formálódó társadalmi mozgalom ereje. Az ellenzék ajánlata sokkal fontosabb lesz a jelölt személyénél.

Fürjes Balázs, Budapest fejlesztésért felelős államtitkár viszont elindul a választáson.

Már régóta nem szakmai államtitkárként, hanem politikusként viselkedik. Néha úgy érzem, hogy a tevékenysége kimerül abban, hogy az ellenkezőjét mondja annak, amit én. Új fiú még a politikai küzdőtéren talán ezért kezdte ilyen korán a kampányt, ami érthető, hiszen egy fideszes-jelöltnek a nullához közelítő esélye lesz a győzelemre Budapesten.

A kormány egyre keményebben ostorozza a fővárost. Elképzelhető, hogy a főváros is bevet újabb eszközöket?

A legerősebb fegyverünk a választópolgárok támogatása. Ezért indítottuk útnak a népszavazási kezdeményezést a Szabad Városok Szövetségével együtt az uniós forrásokért. Nem panaszkodni akarunk, hanem hozzájutni azokhoz a forrásokhoz, amelyek a gazdasági-társadalmi válságból való kilábaláshoz szükségesek. Ehhez az is kell, hogy az önkormányzatok hangját felerősítsék a választók. Minden eszközt be fogunk vetni annak érdekében, hogy Budapest működőképességét megőrizzük. Nehezen tudom elképzelni, hogy van ennél lejjebb, de mindig meglepnek. Az állami költségvetési bevételek 7 százalékkal estek vissza, a fővárosi önkormányzaté 25 százalékkal. Könnyen belátható, hogy ebben a helyzetben Budapesttel kellene szolidárisnak lenni. Ehhez képest éppen fordítva van, a kormány újabb és újabb terheket rak a fővárosi önkormányzatra. Amikor pedig kidolgozunk alternatívákat, mint például a fővárosi multicégek átmeneti megadóztatását, akkor a kabinet nemet mond. Sőt, ahhoz sem járul hozzá, hogy a beruházásainkat az Európai Fejlesztési Bank támogatásával finanszírozzuk, miközben az állam lehívja ugyanezen fejlesztési hiteleket. Ráadásul a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa (FKT) korábbi döntését sem hajtják végre, miszerint a kormány ígéretet tett arra, hogy támogatja a járműbeszerzést. Ennek révén Budapesten mindenhol korszerű, alacsony padlós trolik és villamosok közlekedhetnének. Novemberig hívhatjuk le ezt a pénzügyi szempontból rendkívül kedvező opciót. A főváros hajlandó lenne eltekinteni attól, hogy a kormány teljesítse a vállalását, de az tűrhetetlen, hogy még hitelből se vehetjük meg ezeket a járműveket a piaci árnál 40 százalékkal olcsóbban.

Milyen forgatókönyv van arra az esetre, ha a kormányt a népszavazások sem győzik meg?

Két dologban bízhatunk, a kormány politikai önvédelmi reflexeiben, illetve a választói bölcsességben.

Ha a kormány ennek ellenére sem engedi oda az uniós terülj asztalkámhoz az önkormányzatokat, akkor is hozzájuthatnak a 2500 milliárd forintos helyreállítási alapnak legalább egy részéhez?

A városok partnersége segítheti az uniót, hogy úgy szankcionálja a kormányok rossz politikáját, hogy nem bünteti az országban élőket. Az Orbán-kormány az egész európai válságkezelést blokkolja azzal, hogy nem hajlandó elfogadni a jogállami kritériumokat, illetve azokat a szabályokat, amelyek megakadályoznák az uniós forrásokkal való visszaéléseket. Már nem csupán a visegrádi négyek fővárosai érdekeltek ebben, nettó befizető országok városai is ugyanezért lobbiznak. Az unió pedig sorra hozza azokat a döntéseket, amelyek növelik a városok között közvetlenül elosztható forrásokat. Mindez nem arról szól, hogy több pénzt akarunk a városoknak, inkább a struktúrát szeretnénk átalakítani. Lehetővé tenni, hogy például Bécs, Pozsony és Budapest együtt vehessen elektromos buszokat, az együttműködés átléphesse az országhatárokat. Másrészt most egy olyan válsággal küzdünk, amely drámai mértékben összetörte a biztonságérzetünket, de emögött egy még komolyabb krízis növekszik, a klímakatasztrófa. Ezzel szemben pedig a városok tudnak a leghatékonyabban fellépni. Az már most is elvárás, hogy az uniós támogatások eléréséhez az önkormányzati támogatást is meg kell szerezniük a kormányoknak. Ez a Budapesttel élesen szembemenő Orbán-kabinetnek egyelőre megugorhatatlan kihívás. A főváros összeállított egy projektlistát, amelyben 72 oldalon, mintegy 1000 milliárd forint értékben sorolunk fel olyan beruházásokat, amiből egyre se lehet azt mondani, hogy ez nem érné meg az európai adófizetőknek, miközben a kormányzati fejlesztések megtérülése sokszor kétséges. Csupán példaként, az 50-es villamos pályájának és járműveinek megújítása sok tízezer ember életét könnyítené meg, miközben messze nem kerülne 500 milliárdba, mint a Budapest Fejlesztési Központ némely terve. De az is sokakat érintene, ha a fővárosi távfűtésbe be tudnánk vonni a geotermikus energiát és forrást keresünk a négyes metró meghosszabbításának tervezésére is.

Ehhez képest Budapest most ott tart, hogy a költségvetése fenntarthatatlan pályára állt. Nem csupán a beruházások egy részét kell lehúzni, de jövőre a működés finanszírozása is kérdéses.

Minden idők legtakarékosabb költségvetését kell összeállítanunk. Pokoli nehéz év áll előttünk. A cél az, hogy a város működőképességét megőrizzük. Nem azon a színvonalon, ami elvárható lenne a XXI. században, de ki kell húznunk addig, amíg a gazdaság talpra áll, az iparűzési adóbevétel növekszik, megváltozik a kormány álláspontja vagy maga a kormány. Egyiknek be kell következnie, mert a város lassan feléli a tartalékait.

Elképzelhető, hogy ritkábban jár majd a busz, ritkábban viszik a szemetet?

A cél az, hogy ez ne történjen meg, de lehet, hogy például a díszkivilágítást egy órával korábban le kell kapcsolni. A legnagyobb gondot a közösségi közlekedés működtetése jelenti. De ott akkor lehetne érdemben csökkenteni a költségeket, ha a BKV végre megvalósíthatná a régóta halasztott fejlesztéseket, amelyeket most külső cégektől vásárol meg. A járműcsere program olcsóbbá tenné az üzemeltetést. Éppen ezért fontos, hogy abból 2500 milliárd forint értékű uniós forrásból Budapestnek is jusson.

Sokat hozhatna a konyhára a dugódíj. A főváros állítólag már dolgozik is egy stockholmira hajazó rendszer kialakításán. Mikorra várható a bevezetés? Mennyire bízhat a főváros abban, hogy a kormány ehhez hozzájárul, hiszen ezt még Tarlós Istvánnak se engedték meg?

A választási programunkban szerepelt a behajtási díj. Jövő év elejére készülhet el a javaslat, amit társadalmi vitára bocsátunk. Ha a fővárosiak támogatják az elképzelést, akkor a kormánynak kutya kötelessége ennek támogatása. Egyelőre nem volt ennek ellentmondó kormánynyilatkozat, de persze később még lehet. Egyébként nem csupán Stockholm rendszerét tanulmányozzuk, hanem valamennyit. Az biztos, hogy semmiképpen nem egy matricás rendszert szeretnénk, hanem úthasználattal arányos díjfizetést. Az ebből származó bevételt a közösségi közlekedés fejlesztésére fordítjuk. A szolgáltatás minőségének javításával párhuzamosan csökkentenénk a jegy- és bérletárakat. A járvány hatására egyre több európai város vezetőjében merült fel a közösségi közlekedés ingyenessé tétele.

Azoknak a városoknak a pénzügyi helyzete vélhetőleg stabilabb.

Kétségtelenül. Az ingyenességnek mindenképpen feltétele a behajtási díj bevezetése.

Az új közgyűlés első döntéseinek egyike volt a külsős cégek kizárása a parkolásüzemeltetésből, ám ezt később a fővárosi kormányhivatal óvására törölni kellett. Az egységes parkolási rendszer kialakításában sikerült előrébb lépni?

A parkolásüzemeltetés a kerületi önkormányzatok feladata marad. Az egységesítés a díjzónákra, a díjtételekre és az üzemidőre terjedne ki. Nem halogatható tovább a cselekvés, hiszen a belvárosban másfélszer annyi az autó, mint amennyi parkolóhely van. A fővárosi elképzelést most egyeztetjük a kerületekkel, így várhatóan a novemberben dönthet erről a közgyűlés. Egy új, Budapest egészére érvényes egységes mobilapplikációt vezetnénk be, amely független lesz a Nemzeti Mobilfizetési Zrt-től. A rendszeren már dolgozik a Budapesti Közlekedési Központ, ők fogják üzemeltetni is az állami cég által kért 10 százaléknál jóval olcsóbb szolgáltatási díj fejében. Ezzel igazságosabb is lenne a rendszer, hiszen a parkolási bevételek zöme most a kerületekhez folyik be, miközben az európai nagyvárosokban ez összvárosi jogosítvány és bevételi forrás. A közös applikáció révén érvényesíthető lesz a főváros által kívánatosnak tartott progresszív díjszámítás, amelyben az első 15 perc ingyenes lesz, rövid idejű parkolásra ösztönözve az autósokat. Jövő nyárra készülhet el. Egy szakmailag átgondolt új rendszer jönne létre, amelyről levágnánk az összes csápot, amely most leszívja a kerületek bevételét.

A Nemzeti Mobilfizetési Zrt. aligha hagyja ezt szó nélkül.

Engem nem az állami cég profitja, hanem a budapestiek érdekei vezérelnek. Az Európai Bíróság kimondta, hogy az állami monopólium súlyosan versenysértő. Egyébként már most is vannak kiskapuk. De mi nem egy újabbat nyitunk, hanem egy átlátható rendszert alakítunk ki. A 15 perces ingyenesség okán várhatóan elég népszerű is lesz. A kerületek mindenesetre támogatják a tervet.

A kormány a legutóbbi FKT ülésen azzal a meghökkentő javaslattal állt elő, hogy átvenne több fővárosi beruházást. Egyeztettek már erről?

A kormánypárti delegáció egy része is az ülésen szembesült azzal, hogy a kormány átvenne bizonyos projekteket, köztük például a biodómot. Az, hogy ez mennyire átgondolt szakmai javaslat, vagy inkább random politikai ötlet, jól mutatja, hogy a kormány eddig azzal revolverezte a fővárost, hogy miért nem veszi ki a Városliget Építési Szabályzatából a Hermina garázst és költi azt a forrást a biodómra. Megtettük, erre hirtelen fontossá vált a megépítése. A szolidaritási hozzájárulás megemelése 100 milliárdos mínusz ebben a ciklusban, amihez képest most beígérnek 50 milliárdot olyan fejlesztésekre, amit elsősorban ők akarnak megvalósítani. Ráadásul ezek az ígéretek mind 2022 utánra vonatkoznak, a Lánchíd-felújításának is csupán az utolsó részletét állja a kormány.

A Lánchíd-felújítására kiírt tenderre ugyanazon cégek jelentkeztek, mint korábban. Most jobb ajánlatot tettek?

Tárgyalásos szakaszban vagyunk, kötnek a szabályok, így részletekkel nem szolgálhatok. Az eljárás tisztaságát a Transparency International felügyeli. A pályázók körét nem sikerült újakkal bővíteni, a feladat túl komplex, miközben nem annyira nagy értékű, hogy egy Magyarországon még nem jelenlévő céget ide csábítson. Az itt lévők közül pedig ez a négy képes arra, hogy a feladatot elvégezze. Azt pedig sajnos nagyon jól tudjuk, hogy az egész építőiparra rátelepedett a NER. Öldöklő piaci verseny nem lesz, de a mi feladatunk, hogy a versengést felerősítsük.

Mennyire hatékony az árok betemetés politikája a meglehetősen agresszív tárgyalási stílust megvalósító Orbán-kormánnyal szemben?

A mi tárgyalási technikánk nem agresszív és nem engedékeny, hanem transzparens. A kormány most sem teheti meg, hogy minden fejlesztési forrásigényünket lesöpri az asztalról. De megkérdezném a kétkedőktől, hogy mit kellene tennie a városvezetésnek? Mondjuk azt kapásból, hogy ne építsenek semmit és durcás kismalacként álljunk fel a tárgyalóasztaltól? Ez aligha szolgálná jobban Budapest érdekeit.

A látványos ütésváltások takarásában azért számos háttértárgyalás zajlik a kormány és a főváros között. Ilyen volt például az airbnb-szabályozás, a szállodahajók ügye vagy legutóbb az M3-as metrókocsikat szállító orosz Metrowagonmash elleni per kormányzati átvétele. Utóbbi esetében hol tartanak a tárgyalások?

A fővárosnak az az érdeke, hogy megkapja az orosz cégtől követelt 6-8 milliárdot, a kormány pedig más gazdasági témákkal együtt, csomagban tárgyalhatna erről. A kormány elsősorban elektromos buszokra adná ezt a pénzt, de a főváros inkább trolikat venne belőle a korábban már említett opció lehívásával. Erre november végéig van mód. Ha a politika nem nyúlna bele felülről az ügyekbe, akkor már egy csomó kérdést lezárhattunk volna, hiszen nagyon sok a közös érdek. A hármas metró felújításának befejezése például nem csupán a fővárosnak elementáris érdeke, hanem a kormánynak is. Hiszen az uniós forrásokat le kell tudni hívni. Ezzel az adminisztráció is tisztában van, és tenné a dolgát. Általában hagyják nekik, néha meg nem.

Az ellenzéki együttműködés gépezete időről időre megakad, mint például a színházak, a temetői díjak, vagy éppen a vízművek külföldi szerepvállalása ügyében. Miért nem sikerül ezt a kabineten belül kezelni?

Ebben a formában ez az ellenzék még soha nem kormányzott együtt. Ehhez képest a koalíció egészen halkan csiszolódik össze. Az időnként kihallatszó tányércsörgés egy ideig még erősödni fog a 2022-es választásokra készülődő ellenzéki pártok rivalizálása miatt, de az egység létrejötte után ezek ismét elcsitulnak. Ezek azonban apró ütközetek a 2010 előtti villongásokhoz képest.

Eltelt egy év, nem gondolt személycserékre a főpolgármester-helyettesi sorokban? A hírek szerint lett volna erre igény.

Néhány működési kérdést érdemes lenne újragondolni, de nem tervezek változtatást.

A BKK-nak sincs új vezérigazgatója, miközben egyre több feladatot kap a cég.

Még ebben az évben kiírjuk a pályázatot, amelyen a jelenlegi megbízott vezérigazgató is jó esélyekkel indul.

Milyen feladatok, beruházások kerülhetnek előtérbe jövőre?

A legfontosabbnak most a járműbeszerzést és az ehhez kapcsolódó infrastruktúra- és a hálózatfejlesztést tartom. Szívügyem, hogy a budapesti peremkerületekben élők alacsony padlós, korszerű járművekkel közlekedhessenek. Legalább ennyire fontos lesz a történelmi belváros forgalomcsillapítása, újraálmodása, beleértve a Nagykörút új szerepének megtalálását is. A legnehezebb pénzügyi helyzetben sem vagyok hajlandó lemondani Budapest fejlesztéséről.