A terror árnyéka vetül Európára

Az egymást követő európai terrortámadások nyomán szinte minden hírmagyarázó egyetértett abban, hogy valami végérvényesen megváltozott, és új korszak kezdődött Európa történetében.

Pedig nincs szó egy váratlan korszakváltásról, csak láthatóvá vált, hogy a világ más lett.

Szertefoszlott az az illúzió, hogy a világot átformáló új gazdasági és hatalmi osztozkodás erőszakra épülő történéseiből Európa kimaradhat, és a korábbi jólét és társadalmi béke változatlanul fennmaradhat. Először az európai gazdaság teljesítménye csökkent, aztán az arra épülő társadalom jóléte került veszélybe. Az átalakulás első áldozatai azokból az egykor a harmadik világból betelepült milliós csoportokból kerültek ki, akik nem tudtak vagy nem is akartak beilleszkedni az európai társadalomba. Ennek természetesen vannak vallási és civilizációs okai is, de a legfontosabb a társadalmi felemelkedés lehetőségeinek elzáródása. Ez radikalizálta a fiatalokat, és ez vitte utcára őket Franciaországban már korábban is. Új elem, hogy a szociális eredetű lázadásokat az Iszlám Állam híveinek sikerült egy szent háború ideológiájával „megnemesíteni” és ahhoz megfelelő támogatást is nyújtani.

Sokan azt állítják, hogy mindez a Samuel P. Huntington által kialakított teóriát igazolja, amely szerint az emberiség jövőjét nem a racionalizmus és a nyugati értékek, hanem a különböző civilizációk egymással összeegyeztethetetlen ideológiáinak szüntelen harca fogja meghatározni. Meggyőződésem szerint azonban szó sincs arról, hogy civilizációk kerültek volna szembe egymással. Az igaz, hogy az iszlám más értékeket vall, mint Európa, de a terror egyáltalán nem jellemző az iszlámra. (Gondoljunk arra, hogy a 150 éves török megszállás idején sem kényszerítették a népet keresztény vallása elhagyására). A terror akkor válik elfogadottá, amikor olyan szélsőségesek jutnak politikai hatalomhoz, akik szent háborút hirdetnek minden nép ellen, amelyik nem követi őket. De ők az iszlám követőinek csak kisebb része, akik a világváltozások nyomán előtérbe kerültek.

A dolgok hátterében valójában az áll, hogy harc folyik a világ újrafelosztásáért, a jövő gazdasági tartalékaiért. Ezek nagy része a Közel-Keleten van, ezért az egyik legfontosabb világhatalmi kérdés, hogy ki lesz ott a legbefolyásosabb. Úgy tűnik, hogy egyre több kisebb-nagyobb hatalom is belebonyolódik az évek óta tartó háborúkba és minden elképzelhető és elképzelhetetlen eszközt bevetnek egymás legyőzésére, beleértve a szélsőséges vallási eszmék felhasználását is. Az ottani háborúk kegyetlenségeiről csak alig kapunk híreket, pedig a mindennapi erőszak is az egyik kiváltója az Európába irányuló népvándorlásnak. A mostani népvándorlásnak számos más oka is van: az állandósult afrikai háborúk, a klímaváltozás, az észak-afrikai országok „forradalmait” követő zűrzavar, amelyek ellehetetlenítették az ottani életet. Természetesen lehetnek más tényezők is, hiszen ekkora tömeg rászabadítása Európára több hatalomnak is érdekében állhat – de ezekről csak találgatni tudunk, mert a politikai célú propaganda- bűnbakképzés elfedi a valóságot.

A migránsok tömegeivel szemben tanúsított tehetetlenség fő oka, hogy az Európai Unió ma "félig kész" közösség. Már nem a tagországoké a fontos döntések joga, de még nincs olyan hatékony rendszer, amely gyors és határozott döntéseket hozhatna. A problémák ebből származnak. Mivel a világban ma már nincsenek elszigetelt gondok, mert minden ország a világgazdaság része, a globális eseményeknek nincs „helyi” megoldásuk. A magyar kerítésépítés sem oldott meg semmilyen problémát, csak „áttolta” a gondot másoknak, azok tovább, és így alakult ki az Unió tehetetlensége. Az a korábbi együttműködési rendszer vált működésképtelenné, amelyet az európai jobb- és baloldal támogatásával évtizedekig sikeres volt. A terroristák társadalmi bázisát nemcsak az Európában csalódott „kirekesztettek” adják, hanem azzá lehetnek a visszatoloncolásra ítéltek és azok is, akiket befogad Európa, de nem akarnak, vagy nem képesek beilleszkedni. Amíg ez így marad, addig minden szélsőséges eszme teret nyerhet a társadalmon kívülre kerülő csoportokban.

Mindezek miatt arra számíthatunk, hogy a terrorveszély az élet része lesz Európában, elsősorban a bevándorló milliókat befogadó országokban. Ha pedig valóban a szétvert Iszlám Állam tudatos terve valósul meg a háború áthelyezéséről, akkor az is elképzelhető, hogy a kevésbé jelentős országokban is megjelenik a terror, azt bizonyítva, hogy sehol senki nem lehet biztonságban. Az elérhető cél az élet megzavarása, a félelem kiváltása, a lelkek megtörése. Ez ellen az új típusú hadviselés ellen szinte védtelenek vagyunk. Természetesen minden eszközzel meg kell védeni a biztonságunkat, de a valódi megoldás nem lehet az erőszak, mert az a bosszú spirál létrejöttéhez, Európa szellemiségének széthullásához. vezet.

Ebből a szempontból Európa fordulóponthoz jutott. Vagy megerősödnek a nemzeti önvédelmi törekvések és szétfoszlik az egyesült Európa álma, vagy továbblép és megerősíti a közösség összefogását. Ez hosszú évekig tartó és nem egyszerű folyamat, de ha Európa meg akarja őrizni a demokráciát és világhatalmi jelentőségét, akkor nincs más útja a jövő felé.