Előfizetés

Harci kedv

Miközben a pálinkacsatát megnyertük Brüsszellel szemben (a főzés adómentessége nyilván fontosabb népegészségügyi kérdés, mint a friss gyümölcsök fogyasztása, azok áfáját ezért nem hajlandó csökkenteni a kormány), olyan „bagatell” ügyekben, mint a kormánynak nem kedves civil szervezetek megbélyegzése kokit (esetleg sallert) kaptunk. Történt ez még júniusban, és bár az Európai Unió Bíróságának ítélete úgy szólt, hogy azt „a lehető leghamarabb teljesíteni kell”, a kormánypártok mindeddig nem csipkedték magukat. Ezért is volt meglepő, hogy hétfőn az Országgyűlés Igazságügyi Bizottsága Fidesz-KDNP támogatással átengedte az MSZP-Párbeszéd törvényjavaslatát a 2017-ben elfogadott törvény megsemmisítéséről. A lépés szokatlan, hiszen a kétharmad a legcsekélyebb nagyvonalúságot sem mutatta eddig az ellenzék felé. A javaslat, amely többek között úgy fogalmaz, hogy „Magyarországnak az Európai Unió tagjaként teljesítenie kell az Európai Unió Bíróságának ítéletét (...). Meg kell szüntetni a civil szervezetek megbélyegzését, a velük szembeni ellenséges légkör kialakítására irányuló kormányzati lépéseket”, most a parlament plenáris ülése elé kerül, nagy(obb) nyilvánosság előtt vitatkozhatnak róla a képviselők. Ez persze az elfogadásra még egyáltalán nem garancia, bár tény, hogy az EU Bíróságának ítéleteit eddig minden esetben végrehajtotta a kormány. Orbán Viktor többek között erre (is) hivatkozik, amikor kifogástalan jogállamként jellemzi a NER-t. Illúzióink persze nem nagyon lehetnek: ha visszavonják is a törvényt, majd lesz helyette másik, valamilyen más formában, hiszen a civilek nagyon „beakadtak” a kormánynak. A „sorosista, politizáló álcivilekkel” szemben elvileg már a júliusi uniós csúcson is hadakoznia kellett a miniszterelnöknek (erre ő maga kötelezte önmagát egy korábbi parlamenti határozattal). Ez a kampánytechnika hatásos a Fidesz-szavazók harci kedvének fenntartására, így a kormányzati propagandagépezet nyilván bolond lenne lemondani róla. Valamit úgyis kitalálnak majd.

Füstadó a hitel mellé

Az még csak hagyján, hogy a szolgáltatási szektorban szükség van pénzre, hitelre. És az is teljességgel rendben van, hogy ezen igények kielégítésére léteznek a bankok. Mint ahogy az is természetes, hogy nem ingyen adnak kölcsön, sem az ügyfelek két szép szeméért. Ha valakinek hitelre van szüksége, kaphat, ha megfelel a feltételeknek. Amely feltételekben a feleknek közösen kell megállapodniuk. A Devizahitel és egyenjogúság című írásomban (2019. augusztus 30.) ezt már részletesen kifejtettem. Ugyanakkor a bankok által alkalmazott díjak tekintetében szükséges, hogy még jobban kibontsam a jogi körülmények eme szeletét. A pénzintézetek előszeretettel alkalmazzák azt a trükköt, hogy időnként változatosabbnál változatosabb jogcímeken találnak ki és vezetnek be a szerződésekbe új díjakat. Csakhogy ez jogilag igencsak sántít. Ugyanis a pénztartozásokért a Polgári Törvénykönyv alapján egyedül és kizárólag kamatot számolhat fel az adott bank: a kamat az egyedüli díja a hitelnek, semmi más. Ráadásul a Polgári Törvénykönyv meghatározza a kamat mértékét is, amely a mindenkori jegybanki alapkamattal egyenlő. Ennél többet, bármi mást semmilyen néven, semmilyen jogcímen sem kérhetnek a pénzintézetek. Ugyanis egy szolgáltatásért csak egy díj jár. Ami a hitelek esetében kizárólagosan a kamat. A bankok rendkívül kreatív fantáziával rendelkeznek olyankor, amikor az ügyfelek nyakába újabb és újabb sarcot akarnak zúdítani. E körbe tartozik pl. az a megoldás is, hogy látszatra és papíron önálló szolgáltatásként akarják a hitel minél több elemét feltüntetni. A számlanyitást, a számlavezetést, a számlazárást, stb. Csakhogy ezek nem önálló szolgáltatások, ezek a hitelszerződés elválaszthatatlan részét képezik. Éppen ezért ezekért külön, önálló díjat nem lehet felszámolni. Sem díjat, sem költséget, sem jutalékot, sem semmilyen más néven semmilyen egyéb fizetési kötelezettséget. Ha valaki vesz egy házat, akkor annak elválaszthatatlan részét képezik az ajtók és az ablakok is. Azzal, hogy a házban vannak nyílászárók, nem nyújt önálló szolgáltatást az építtető a vásárlónak, ezek a ház elválaszthatatlan részét képezik. Ugyanígy a hitelszerződések elválaszthatatlan részét képezik a számlák és az azokkal való bárminemű jogügylet. Éppen ezért, mivel ezek nem önálló szolgáltatások, önálló díjakkal sem lehet ezeket terhelni. Az ilyen banki szolgáltatások a hitelszolgáltatás elválaszthatatlan részét képezik, ezért ezekért semmilyen költséget sem számolhat fel bármely pénzintézet.    Sajnálatos módon azonban ezek a pénzügyi szolgáltatók erőteljesen visszaélnek a szolgáltatói potenciáljukkal, valamint az erőfölényükkel, és e körben szabályosan rákényszerítik az ügyfeleket ezeknek a költségelemeknek az elfogadására. Ön, kedves Ügyfél, vagy elfogadja ezeket a feltételeket – engem nem érdekel, hogy az ön számára elfogadhatóak-e vagy sem –, vagy pedig nem kap hitelt. És mivel az ügyfél hiába kilincsel egy ajtóval odébb, mert ott is ugyanazt kapja, ami a plusz költségeket illeti, kénytelen belemenni ebbe a zsarolásízű kényszerhelyzetbe. És mindenki fizet, mint a katonatiszt. A bankoknak meg valami egészen elképesztő nyereségük képződik. Időnként éppen a jól hangzó semmiből. Ferincz Jenő "paragrafus" 

Csak így tovább, szakszervezet!

Akik ismernek, tudják, hogy az élénk és a közügyeket előrevivő társadalmi párbeszéd rendíthetetlen híve vagyok. Sokszor és sok helyen elmondtam, leírtam, hogy rendkívül gyengének tartom az elsorvasztott intézményesített érdekegyeztetés hatékonyságát. Bírálni szoktam annak a résztvevőit is: a vitát elfojtó, elkerülő kormányt, az igazodási kényszertől megbénult vállalkozói szövetségeket és a széthúzó, alibiző szakszervezeteket. Most viszont határozottan jó a kedvem. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) és három országos konföderáció - a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ), a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) és az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) - részt vett az SZFE október 23-ára meghirdetett vonulásos megemlékezésén. Nemcsak ott voltak a tagjaik, hanem vezetőik közül ketten beszédet is mondtak. Nem riasztotta vissza őket az sem, hogy október 23-án délelőtt kiderült, a Fővárosi Törvényszék jogellenesnek mondta ki első fokú végzésében a Színház- és Filmművészeti Egyetem dolgozóinak sztrájkját. Jól döntöttek az érdekképviselők, hiszen ebben az elmérgesedett szituációban semmi jelentősége nincs egy első fokon meghozott ítéletnek, itt sokkal többről van szó, mint egy munkabeszüntetés jogi minősítéséről. Mindannyian tudjuk, hogy most nem csak az SZFE sorsa, hanem mindannyiunk jövője a tét. A felszólaló Nagy Erzsébet (PDSZ) szerint „Az SZFE-n nem ezredesekkel, hanem az autonómia helyreállításával kellene rendezni a viszonyokat. Nincs szabad ország szabad oktatás nélkül". Székely Tamás (MASZSZ) kiemelte: „Ti most példát mutattok, mindannyiunknak. Én fejet hajtok előttetek, és köszönetet mondok: ha ilyen a magyar ifjúság, ha így össze tud zárni egy egész szakma, akkor van remény. A lángot most Ti őrzitek, vigyázzatok rá! Felelősen teszitek a dolgotokat, de ha baj van, szóljatok: mi ott leszünk és segítünk.” Ezekből a szavakból és gondolatokból végre előtört az, amit régóta hiányolok: az összetartozás és a szolidaritás fontossága, eszméje. Most az SZFE diákjait és oktatóit kell védeni, holnap másokat. Nem rontotta el a kedvemet, hogy voltak hiányzók is. A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája (LIGA Szakszervezetek) nem csatlakozott a fiatal művészek és oktatóik demonstratív menetéhez, és csendben elsumákolták a rendezvényt, aminek okát nem ismerem. A Munkástanácsok Országos Szövetségének (MOSZ) helyzete érdekes. A kormány stratégiai partnereként számon tartott szakszervezet olyan nevet visel, ami elvileg aktivitásra kötelez. Saját hitvallásuk szerint ugyanis a Munkástanácsok Országos Szövetsége számára 1956. október 23-a kivételes jelentőségű ünnep, hiszen a MOSZ az 56-os munkástanács mozgalom szellemi örökösének vallja magát. Bibó szerint az akkori munkástanácsok legfőbb ellenfele a zsarnokság volt, mai utódaik viszont jól elvannak az orbáni önkényuralmi rendszerben. Koszorúztak egyet, majd hazaoldalogtak. Bízzunk abban, hogy a jövőben a MOSZ és a LIGA is felismeri a jelen és a jövő munkavállalóival való szolidaritás jelentőségét. Jól érzékelhető, hogy a kormányzat nem tud mit kezdeni a színésznövendékek és tanáraik karakteres fellépésével. Káel Csaba (Művészetek Palotája) békítő akciója elbukott, Vidnyánszky Attilát egy időre visszavonták, a miniszterelnök főtanácsadója (Hegedűs Zsuzsa) pedig megüzente a tüntető diákoknak, hogy velük van, és a patthelyzet megoldása érdekében a kormánynak kell tárgyalóasztalhoz hívni a jogfosztott diákokat és tanáraikat. A kormány tehetetlenségét (és megjátszott értetlenségét) pregnáns módon bizonyítja a Fidesz értelmiségi tagozata vezetőjének - Gulyás Gergelynek - a visszataszító cinizmusa. „Én örülök annak, hogy ilyen sokan tüntetnek értünk" – mondta, majd hozzátette: ő nem hiszi,“hogy ma az ország ötven legfontosabb ügyében benne van a Színház és Filmművészeti Egyetem ügye”. A Fidesz okostojásának kaján megjegyzése összkormányzati zavarról tanúskodik, arról, hogy a miniszterelnök körül serénykedő agytröszt még nem találta meg a tisztes visszavonulás módozatát. Vidnyánszky tábornok és Szarka ezredes lefokozása/visszahívása ma még ugyan nincs napirenden, de úgy érzem, hogy nem sokat kell már várni kudarcos szereplésük, csúfos vereségük következményére. „A legnagyobb erkölcstelenség az, amikor valaki olyan dologba fog, amihez nem ért.” (Napoleon) Az SZFE élére odahelyezett és a leszámolást vállaló főtisztek bebizonyították, hogy nincs helyük az egyetemi közegben. Se most, se később!