Előfizetés

Évente mintegy 229 ezer tonna műanyag kerül a Földközi-tengerbe

MTI
Publikálás dátuma
2020.10.28. 09:23
Képünk illusztráció
Fotó: BERND WUSTNECK / Picture-Alliance / AFP
Hatékony intézkedések, például a hulladékkezelés fejlesztése hiányában ez a mennyiség 2040-re meg is duplázódhat.
Évente mintegy 229 ezer tonna műanyag kerül a Földközi-tengerbe a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) jelentése szerint. Ha nem hoznak hatékony intézkedéseket a hulladék és a fő szemétforrások megfelelő kezelése érdekében, 2040-re ez az érték megkétszereződhet.
A tereptanulmányokból származó adatokon és az IUCN tengeri műanyaglábnyomot vizsgáló metodológiáján alapuló jelentés becslése szerint a Földközi-medence körül 33 országból származik a műanyag. A teljes szemét 94 százalékát rosszul kezelt hulladékból származó mikroműanyag adja. Ha egyszer belekerült a tengerbe, mikroműanyag, vagyis 5 milliméteresnél kisebb részecskék formájában az üledékbe kerül.
A jelentés becslése szerint 
a Földközi-tengerben több mint egymillió tonna műanyag halmozódott fel.

A műanyagszennyezés hosszú távú károkat okozhat a szárazföldi és vízi ökoszisztémában és a biodiverzitásban. A tengeri állatok beleakadhatnak vagy lenyelhetik a műanyagszemetet, végül kimerültség vagy éhezés következtében pusztulnak el. Ráadásul a műanyagból különböző kémiai anyagok, például lágyítók vagy égésgátlók kerülhetnek a környezetbe, amelyek mind az ökoszisztémára, mind az emberi egészségre károsak, különösen az olyan félig zárt tenger esetében, mint amilyen a Földközi-tenger.
A vizsgálat nyilvánvalóvá teszi, hogy a jelenlegi és a tervezett intézkedések nem elegek ahhoz, hogy csökkentsék a szemétszivárgás mértékét és megakadályozzák annak hatásait – mondta Minna Epps, az IUCN tengeri és sarkvidéki globális programjának igazgatója.
A jelentés megállapítása szerint 
  • Egyiptom évi mintegy 74 ezer tonnával,
  • Olaszország évi 34 ezer tonnával,
  • Törökország évi 24 ezer tonnával
a legtöbb szemetet enged a Földközi-tengerbe, nagyrészt a nagy mennyiségű rosszul kezelt műanyag és a nagyszámú tengerparti lakosság miatt. Fejenkénti leosztásban azonban 
  • Montenegró (évi 8 kilogramm per fő),
  • Albánia, Bosznia-Hercegovina és Észak-Macedónia (évi 3-3 kilogramm per fő)
juttattja a legtöbb hulladékot a tengerbe. Az elsődleges mikroműanyagokból - olyan műanyagból, amely már eleve apró részecskék formájában kerül a tengerbe - mintegy 13 ezer tonna kerül évente a vízbe. A kerékabroncsokból származó por teszi ki az ilyen hulladék legnagyobb arányát - 53 százalék -, ezt követi a textilhulladék (33 százalék), a kozmetikumokból származó mikrogyöngyök (12 százalék) és műanyaggömbök (2 százalék).
A kormányoknak, a magánszektornak, a kutatóintézeteknek és a fogyasztóknak együtt kell működniük a folyamatok és az ellátórendszer átalakításában, be kell fektetni az újításokba, fenntartható fogyasztói szokásokra kell váltani, fejleszteni kell a hulladékkezelés gyakorlatát a „műanyagcsap” elzárása érdekében – mondta Antonio Troya, az IUCN Mediterrán Együttműködési Központjának igazgatója.
A hulladékkezelés, elsőként a szemétgyűjtés fejlesztése játszhatná a legnagyobb szerepet a hulladékszivárgás csökkentésében a jelentés szerint. A vizsgálat kiemeli, hogy évente csaknem negyedével, több mint 50 ezer tonnával lehetne csökkenteni a Földközi-tengerbe kerülő hulladék mennyiségét, ha a legjobb globális gyakorlatnak megfelelően fejlesztenék a hulladékkezelést a 100 legszennyezőbb nagyvárosban.

A klímaváltozás miatt pereli a svájci kormányt egy csoport nyugdíjas nő

MTI
Publikálás dátuma
2020.10.27. 13:48
Képünk illusztráció
Fotó: FABRICE COFFRINI / AFP
Az Idős Nők az Éghajlat Védelméért nevű szervezet tagjai szerint a kormány nem védte meg a lakosságot.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult egy csoport nyugdíjas svájci nő, mert szerintük a berni kormány nem védte meg a lakosságot a klímaváltozástól – számoltak be a felperesek kedden.
Az Idős Nők az Éghajlat Védelméért nevű szervezet célja, hogy Svájc csökkentse az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Az alpesi országban kétszer olyan gyors a felmelegedés mértéke, mint a globális átlag. Az egyre magasabb hőmérséklet különösen az idősebbek egészségét és jóllétét veszélyezteti – hívta fel a figyelmet a kétezer tagot számláló csoport. „Egyszerű dolgot követelünk a svájci kormánytól: védje meg egészségünket a klímaválsággal szemben” – írta közleményében a csoport elnöke, Rosmarie Wydler-Walti.
Egy svájci kormányszóvivő leszögezte: Svájc határozott intézkedéseket hoz a klímaváltozás feltartóztatása érdekében. A tisztségviselő nem kommentálta az idős nők jogi lépését, de panaszukat a svájci bíróságok elutasították.
Svájcban az elmúlt években gyakoribbá vált a 30 Celsius-fokot meghaladó hőmérséklet nyáron, és az idősek körében megnövekedett a hőség miatti halálozások száma – derült ki kormányzati adatokból. Az alpesi ország célja, hogy 2050-ig nullára csökkentse a szén-dioxid-kibocsátást. Környezetvédelmi aktivisták szerint Svájc vagyonos országként többet tehetne az éghajlatváltozás feltartóztatása érdekében.
Az Idős Nők az Éghajlat Védelméért keresete egy a sok ezer közül, amelyet az elmúlt években kormányok és vállalatok ellen indítottak világszerte, vegyes eredménnyel. Az Emberi Jogok Európai Bíróságához mindössze egy hasonló panasz jutott el, amelyet portugál gyerekek és fiatalok nyújtottak be 33 európai kormány ellen szeptemberben. Azzal érveltek, hogy a klímaváltozás veszélybe sodorja a jövőjüket.

Kutyákkal kutatják a Velencei-tó környékén élő aranysakálokat

MTI
Publikálás dátuma
2020.10.27. 13:47

Fotó: Franck Gueffier / AFP/Biosphoto
Riga és Molly képes a rejtett életmódú ragadozó ürülékének felismerésére, ami segít a kutatóknak feltérképezni a toportyán előfordulását és viselkedését.
Magyar vadbiológusok osztrák és bajor kutatókkal együttműködve a világon elsőként alkalmaztak keresőkutyákat az aranysakálok jelenlétének feltérképezésére a Velencei-tó környékén – közölte a Szent István Egyetem. A keresőkutyák jelzései alapján 73 százalékos pontossággal sikerült a sakálok jelenlétét bizonyító ürülékek kimutatása a vizsgált területen. Az új módszerrel a jövőben a kutatók pontosabb képet kaphatnak a sakálok előfordulásáról és viselkedéséről. A beszámoló szerint azért fontos az aranysakálokkal kapcsolatos információk gyűjtése, mert a faj az elmúlt időszakban rohamos terjedésnek indult Délkelet-Európában.
A toportyán vagy nádi farkas néven is ismert aranysakál az 1990-es évek elején bukkant fel újra Magyarország déli határvidékén, miután a 19. századi jelentős élőhely-átalakítások, valamint a ragadozók kitartó üldözése miatt főként Bulgária területére szorult vissza. A magyarázat szerint újbóli megtelepedését és rohamos térhódítását a faj rendkívüli alkalmazkodóképessége és üldözésének csökkenése mellett a délszláv háború, a mezőgazdasági művelés változásai, a globális klímaváltozás, valamint a nagyragadozók hiánya is elősegítette, így napjainkra országszerte elterjedt és terjed tovább hazánkból a szomszédos országok felé.
„Annak ellenére, hogy a sakál terjedése az invazív fajokra jellemző gyorsasággal történik, a fajjal kapcsolatban még mindig sok a nyitott kérdés. Nem pontosan ismert például előfordulási területük sem, a sakál ugyanis éjszaka aktív, és akkor is főként a nehezen áttörhető bozótosokat, bokorerdőket és az elnádasodott nedves területeket járja” – írták. Mivel a rejtett életmódú ragadozóval csak ritkán lehet találkozni, a kutatóknak más ismertetőjeleket - például az állat üvöltését vagy ürülékét - követve kell a nyomára bukkanniuk.
Ezt a nehézséget felismerve Heltai Miklós és Szabó László, a Szent István Egyetem kutatói az osztrák University of Natural Resources and Life Sciences és a bajor Forest Research Institute Baden-Württemberg - Wildlife Institute intézetek szakértőivel együttműködve keresőkutyákat képeztek ki speciálisan a sakál ürülékének megkeresésére, élőhelyének felmérésére, valamint a táplálkozásvizsgálatok elősegítésére.
A felmérés során a kutatók egy 133 kilométeres útvonalat jártak végig két kiképzett kutyával a Velencei-tó környékén, ahol két sakálcsalád jelenlétét akusztikus állományfelméréssel (üvöltéseik vizsgálatával) korábban már sikerrel bizonyították. A vizsgálatban részt vevő két ebet az éles bevetés előtt 12 hónapon keresztül kondicionálták, hogy felismerjék és ugatással vagy leüléssel jelezzék gazdájuk számára a sakálok ürülékét. Mivel az időjárási körülmények és a bomlási folyamatok jelentősen befolyásolják a vadon élő egyedek ürülékének állapotát, a terepi feladatokat napsütötte, esős és havas időben is gyakorolták. Riga és Molly, a két keresőkutya korábban már másutt is bizonyított, ugyanis bevetették már őket farkasok ürüléknyomainak keresésekor is.
A Mammal Research szakfolyóiratban októberben megjelent tanulmány szerint a kutyák összesen 34 ürüléket találtak, amelyből 26 minta volt alkalmas a fajok azonosítására. A DNS-vizsgálatok alapján ezek közül három rókához, három kutyához, egy vidrához, 19 pedig aranysakálhoz volt köthető, ami a keresőkutyák teljesítményét illetően 73 százalékos pontosságot jelent.
Az eredmények alapján ezzel a módszerrel meg lehet majd különböztetni az aranysakál és a vörös róka által hagyott hasonló ürüléknyomokat, még annak ellenére is, hogy a két faj az élőhely és a táplálékbázis szempontjából is sok hasonlóságot mutat. Az ígéretes módszer várhatóan pontosabb képet ad majd a sakálok előfordulásáról és viselkedéséről, territóriumuk méretéről és élőhelyhasználatuk évszakos eltéréseiről, továbbá biztosabbá teszi a táplálkozásbiológiai vizsgálatokat is – írták.